Györky Zoltán kaposvári olvasótársam múlt heti levelében (65 éve, februárban) írja, hogy Hitler erőddé nyilvánította Budapestet. Azért lett a város a földdel egyenlő.

Nem köztudomású (pedig lehetne), hogy ez az ötlet nem a Führeré volt, hanem a gyalázatos Szálasié. (Akit nem véletlenül vittek ki hazahozatala után a Duna-partra, a vízbe roskadt hidak látványát megtekinteni.) Erről maga a birodalmi főmegbízott, Veesenmayer vallott.

„...előadta, hogy Szálasi uralomra segítése után, amit kifejezetten és büszkén német előkészítésnek mondott, Szálasi felkérte, hogy vezesse őt a Führerhez bemutatkozásra... A Führer háborús főhadiszállásán fogadta őket, vezérkari főnöke és még néhány magas rangú katona társaságában. Kölcsönös udvariaskodás után Hitler ráterelte a szót a magyarországi hadihelyzetre, főként Budapest problémájára. Ez a látogatás 1944. december elején volt. Az oroszok csak karácsonykor kezdték meg a főváros ostromát. Egyelőre csak közeledtek Budapesthez. A nagyon legyengült német erők visszavonuló hátvédharcokat vívtak.

Veesenmayer előadása szerint Hitler és a vezérkari tisztek Magyarország kiterített térképe fölé hajoltak, és a kis zászlókkal teletűzdelt térképen tanulmányozták a Budapest körüli katonai helyzetet.

Hitler most Jodl vezérkari főnöknek feltette a kérdést: Ha az oroszok elérik Budapestet, mit tegyünk? Védjük-e vagy feladjuk a magyar fővárost?

Jodl határozott hangon ezt válaszolta: Semmi esetre sem szabad védenünk. Ez Budapest teljes pusztu-lását jelentené. Katonai szempontból pedig nincs rá szükségünk. Nekünk Budától nyu-gatra két védővonalunk van készenlétben, előbb a Vértes, azután a Bakony vonulatán.

Ekkor Jodl egy külön térképet terített Hitler elé – folytatta vallomását Veesenmayer. – A Führer figyelmesen nézegette a térképet, miközben a vezérkari főnök tovább magyarázott:
– Ha szabad városként Budapestet át is engedjük az oroszoknak, nekünk elég erőnk van a Vértes, majd a Bakony vonalán feltartóztatni őket arra az időre, hogy megfelelő pótlást gyűjtsünk ahhoz, hogy a harmadik vonalon, a ma-gyar határon maximális védelmet fejtsünk ki, és megakadályozzuk, hogy a szovjet csapatok német területre hatolhassanak.
– A Führer helyeslően bólintott – mondta Veesenmayer, majd Szálasihoz forult.
– És mi az ön véleménye, Herr Szálasi?
– [...] A Duna olyan stratégiai védővonal, amelyet nem szabad feladnunk. A hidakat okvetlenül robbantani kell, és a budai oldalon nagy védekezést kifejteni, amíg a Führer felmentő csapatai megérkeznek.”

Aztán történt, ami történt Budapesttel, a német felmentő csapatokkal, a Führerrel és Herr Szálasival.

Ez olvasható az Amerikában elhunyt hajdani politikus, Nagy Vince Októbertől októberig című emlékiratában. Megjelent az Európa Könyvkiadó és a História című folyóirat közös kiadásában, az Extra Hungariam sorozatban 1991-ben.

(Név és cím a szerkesztőségben)

Korábbi cikkeink a rovatban

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Vissza a lap tetejére