Számomra hőssé vált Nagy Navarro Balázs
Tájékozatlan ember voltam. Be kell vallanom őszintén, hogy pár nappal ezelőttig, azt sem tudtam, hogy a világon van egy Nagy Navarro Balázs nevű ember. Ha valaki azt kérdezte volna tőlem, hogy tudom e ki az a Nagy Navarro, akkor vagy egy préri indián neve ugrott volna be vagy egy középsúlyú bokszolóra adtam volna tippemet.
Aztán egyszer csak azt olvasom az újságokban, hogy Nagy Navarro Balázs éhségsztrájkba kezdett, mert – Lomnici kiretusálásának ügyében – meggyőződése szerint nem azokat büntették meg, akik az igazi felelősei a történetnek.
Hát, amikor én először hallottam erről az esetről, magam se igen akartam elhinni, hogy adott három tévés technikai szereplő, aki fogja magát és egy hirtelen jött ötlettől vezérelve úgy döntenek: itt van egy anyag, na gyorsan retusáljuk már ki róla a Lomnicit. Hogy ez így történhessen meg, ahhoz előtte olyan részegre kellett volna leinniuk magukat, hogy abban az állapotban már nem tudták volna ezt a "munkát" elvégezni.
Aki kicsit is gondolkodik, annak egyértelműnek látszik, hogy ez a három ember, akit keresztere feszítettek az eset után, felsőbb utasítást hajtott végre. Akkor miért nem borítanak? Logikus kérdés. Vélhetőleg azért, mert erre a disznóságra nem írásban kaptak persze utasítást. Az ilyet szóba rebegik el, úgy, hogy más ne is hallhassa. A szó ugye az meg egy olyan eszköz, ami a dakota közmondás szerint is gyorsan elszáll. És aki ilyenre ad utasítást, az nem egy olyan jellemóriás, hogy ha dől a bili, kiálljon és azt mondja: igen, ezt én akartam így, mert ezt várják el tőlem is magasabbról.
Ha tehát a keresztre feszítettek szépen elmondanák, hogy kitől kapták az utasítást, akkor az ezt letagadná. És nem csak hogy letagadná, de olyan polgári pert indítana rágalmazás miatt ellenük, hogy a gatyát is leperelné róluk. Jöhet persze, az erkölcs magasságából a dörgedelem, hogy na de miért hajtottak végre egy ilyen egyértelműen tisztességtelen utasítást?!
Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. És aki ezt kéri számon, az gondolkodjon el, vajon hasonló esetben ő biztos az erkölcsileg helyes megoldást választaná? Ugyanis, ha azt mondták volna, hogy kérem mi ezt nem csináljuk meg, akkor ezeket az embereket már másnap kirúgják az állásukból. És akit mostanság kirúgnak, az nemigen tud elhelyezkedni a csak virtualitásban létező egymillió új munkahely mellett. Ha az ember elveszti az állását, elveszti a jövedelmét is. És nincs reális esélye arra, hogy belátható időn belül újra el tud majd helyezkedni. A család meg enni kér. A számlákat fizetni kéne. És ugye nem keveseket kölcsönök is betonhoz kötnek, nem szárnyalhatnak szabadon ezért. És a túlélésért sokan gondolják úgy, hogy megcsinálnak egy ilyen retusálást, amivel közvetve legalább nem ártanak igazán másoknak, csak saját erkölcsüknek és a demokráciának.
Ettől persze még csúnya dolog, hogy a szakmai etikát felrúgva megtették, amit nem lett volna szabad erkölcsileg, de valahol mélyen megértem őket és nem rájuk haragszom én sem. Hanem arra a gazemberre, aki most mélyen és sunyin kussol, és azokra akik felépítették azt a rendszert, hogy ilyen módszerekkel akarjanak karrierből vagy egzisztenciális érdekből emberek megfelelni.
Nagy Navarro Balázs szimpatikus ember. Nagyon tetszik, amit mond és ahogy mondja azt. És ő sem naiv. Pontosan tudja, hogy ezzel amit most tesz, az állását veszélyezteti és közvetve a családja biztonságát. Persze, persze, halljuk, hogy azt nyilatkozza az illetékes elvtárs, hogy nem fogják kirúgni a sztrájkolókat. Most azonnal biztos nem. De majd később szinte tuti, hogy találnak indokot az elbocsájtásukra. Nagy Navarro ezzel szerintem teljesen tisztában van. És vállalja.
Ez az ember, akiről előtte azt sem tudtam, hogy a világon van, számomra azzal, amit és ahogy tesz, hőssé vált. Felnézek rá és társaira. Örömmel veszem, hogy vannak még itt olyan emberek, akiket büszkén vallhatok polgártársaimnak, akik a nehéz időkben, amikor még a gondolat is veszélyes és következményekkel jár, tenni mernek. A Nagy Navarro-félék azok, akik a REMÉNYT adják számunkra, már puszta létezésükkel is. És ezt szavakkal nem tudjuk megköszönni nekik, marad a néma főhajtás, és a kinyilvánított szolidaritás irányukba.
Azok meg, akik elhatárolódnának tőle, azok akik támadják, szégyelljék magukat. És ne feledjék, egyszer mindenkinek el kell számolnia tetteivel és elmulasztott tetteivel egyaránt. Egyetlen diktatúra sem maradhat örök.
Rózsa Mihály
HozzászólásokÖsszesen: 10 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Nem túlzás ez, Rózsa Mihály?!! - "Hős"?... Csupán csak azért mert tüntet és éhségsztrájkot folytat Nagy Navarro Balázs?
Nem kellene az ilyen kifejezéseket (mint hős vagy mártír, stb.) devalválni! - Az éhségsztrájk ebben az esetemben nemigen indokolt, de ez legyen az én véleményem. - De a "hős" - azért már erős túlzás. Mit mondjunk akkor Nagy Imrére és több száz kivégzett társára? Wallenbergre?...
TALPRA MAGYAR!
HÍ A HAZA
ITT AZ IDŐ
MOST VAGY SOHA!
RABOK LESZÜNK
VAGY SZABADOK
EZ A KÉRDÉS
VÁLASSZATOK!
EZ mindig, de mindig érvényes? Mindig van egy ŐRÜLT aki miatt
AKTUÁLIS? S,TALPNYALÓK is vannak bőven,még van nekik konc, minden
nap ÚJ hivatalokat találnak ki,hova a megjutalmazott hívők kerülnek!
KÚRIA,államosított kórházak, iskolák ,járási,és kományhivatalok! Hitelnyílvántartó
hivatal,eszméletlen ötletelés a HÍVŐIK jutalmazására! RÁKOSI PAJTÁS
forog a sírjában, hogy mílyen szerénke volt!
Tökéletesen igaza van kommentelő társam.Együtt érzünk,egyetértünk,hintjük az észt,de mozdulni,azt nem.Hideg van,meleg van,messze vagyunk,épp a karácsonyra készülünk,szóval fogjuk meg és vigyétek.
Arany élete van itt a kormánynak.Megosztható,egymással vetélkedő szakszervezetek,úforradalmárok és hőzöngők - csak éppen aki megfogna egy termoszt az nincs.
Szégyenlem magam.Tudom,az sem mentség hogy nem vagyok budapesti.Mert vannak odavalósi rokonaim.Akik zárt ajtók mögött egyetértenek a tiltakozókkal.De "tudod,élni kell"-és én rábólintok:tudom....És nem vagyok egyedül.
Fura egy népség vagyunk, mi, magyarok. Mindig van a raktárunkon magyarázkodás, indok a kibúvóra. Ezt gyakoroljuk a török hódoltság óta, miként azt Csányi Vilmos egyszer egy cikkében gyönyörűen kifejtette, az egyéni túlélésre szakosodtunk.
Sokféle újság, portál sokféle írását olvastam az elmúlt napokban, olvasók hozzájuk fűzött megjegyzéseit, elég érdekesek. Ugyanis, akár egyetértőek voltak, akár nem, senkitől sem olvastam olyat, hogy "odamegyek és viszek nekik forró mézes teát", holott ez lenne az egyetlen, aminek értelme lenne.
Sok (szak)szervezet adott ki kommünikét, amiben támogatásukról és szolidaritásukról biztosítják az éhségsztrájkot folytatókat, de hol vannak pl. a sajtó munkatársai? Úgy értem, fizikai valójukban. Nem olyan rég a Hírszerzőn olvastam egy publicisztikát, melynek szerzője (sajnos, a nevét nem jegyeztem meg) a Millát gyalulta, számonkérve rajtuk a valós cselekvést. Olyan szívesen megkérdezném tőle, hogy ő volt-e az éhségsztrájkot folytató kollégáinál (hiszen a televíziós szerkesztő is újságíró)? És persze, lehet, hogy pont ő volt, én nem tudom. (Az is lehet, hogy a komplett magyar sajtó ott nyüzsög, csak nagyon nagy csöndben csinálja.) Mindenesetre azt gondolnám, köztük lenne leginkább természetes a szolidaritás, hiszen, amilyen tempóban folyik a belső cenzúra kiépítése, holnap a nem állami médiát is eléri. Nem kell hozzá semmi más, mint hogy Gipsz Jakab 1,2,3 és 4 csöndben bevásárolja magát ide meg oda, ahogy az történt pl. a TV2 esetében is.
Szóval, csak azt szeretném mondani, hogy szép, szép a szóbeli szolidaritás, de fogjunk már végre a kezünkbe egy francos termoszt és ballagjunk el a Kunigunda útjára, még ha teában fürdik is az egész környék.
Most épen azon csodálkozom, hogy jó szokás szerint egy „mindentudó" jobbos, jó szokása szerint, nem a cikk íróját kezdi ki, hanem hallgatnak. Ez vagy figyelmetlenség, vagy gyávaság. Az utóbbinak igazán örülnék.
Rózsa Mihály arról ír, ami a mai valóság. A kevés számú "megszállott" ellenállóról, az átkosban a többség által mégiscsak ismeretlen, most meg mindannyiunk csontjáig hatoló félelemről, és a diktatúra már nem is titkolt "bátorságáról”. Az ügy kapcsán Nekem még mindig az a (talán jogtalan) gondolat motoszkál a fejemben, hogy a kitakarás akkor történik, amikor Orbánék nagy barátja, a hit és vallás megcsúfolója, Tőkés úr nyilatkozik, a kitakart elnök, Lomniczi helyett. Nem furcsa ez az egész? Ilyen emberek kerültek a 80-as években vezető szerepbe, anno is . A történelem ismétli önmagát.
Most mi van Nagy Navarro Balázzsal éppen, tudja valaki?Megfagy, mielőtt éhen hal.
Ja, és mi van a retusálókkal?Kiugráltak már a székházból,Deutsch ugróiskolájának igénybe vételével?
A legújabb:rendőrt küldtek az éhségsztrájkolókra. A rendőr arra hivatkozott, hogy mágánterületen vannak, nem tudta, hogy magánterületen csak rendkívüli esetben intézkedhetnek.Kész röhej.
Nemcsak Rózsai Mihály szemben hős Nagy Navarro Balázs és társai, hanem minden normális Magyar Ember szemében.
Szégyen és gyalázat, hogy orbán idáig süllyesztette szép országunkat.
Demokrácia, szólásszabadság, sajtószabadság csak nyomokban fellehető értelmező szótárában.
Lopni, csalni, hazudni, kizsigerelni, zsarnokoskodni, ezek és csakis ezeket az ideológiákat ismeri orbán.
" orbánt a Dunába, a többit meg utána! " - ismerős?
a borzasztó az,hogy ahhoz hogy valaki -pláne egy érdekvédő - él a tiltakozás valamelyik törvényes eszközével,hőssé kell hogy legyen.Egy állítólagos demokráciában úgy élhet a szólás szabadságával,hogy a feje felett lóg Demoklész kardja.
Hogy a Hatalom csókosai lapítanak,hazudoznak,demokráciát játszanak,miközben fenik a kést.
Nagy Navarro Balázsból sok kellene. Mert amíg csak pár ember követi,azt vélik,eltakarítható.Neki is van családja,nem csak azoknak,akik a családot féltve morognak,s hajlott gerinccel dolgoznak tovább.
Igen,Nagy Navarro Balázs előttem is hőssé lett,a mellé csatlakozókkal együtt.Gyávák vagyunk követni.Pedig mi lennénk többen.
Igaza van Rózsa Mihálynak, Nagy Navarro Balázs valóban hős. Kérdés, hogy követőkre talál-e, és mikor? Ebből a hősiességből aligha tud megélni éveken át...