Hetilap kereső

168 Óra írása

A szavak és a bűncselekmények kapcsolatára szeretnék egy virtuális példát felhozni.

Tegyük fel, hogy a Magyar Lórum című hetilap harmadik oldalán megjelenik egy cikk a pirézekről. Akik idegenszívűek, hazaárulók, rárontanak a nemzetre, szívják a vérünket, elveszik előlünk a levegőt, megy a vonat Auschwitzba, dobjuk őket a Dunába. Így igazságos. Az írás nem kifogásolható, mert az Alkotmánybíróság szerint „a közösségek méltósága önálló alapjogként nem értelmezhető”.

A hetilap ugyanazon számának első oldalán megjelenik egy ismert közéleti szereplő nagy fényképe, alatta felirat: „Íme, egy piréz!”, jobb és bal oldalán a pirézek zászlaja és címere. A kép nem kifogásolható, mert az AB szerint „a véleménynyilvánítás alkotmányos védelme annak érték- és igazságtartalmától függetlenül” megillet mindenkit. Különben is: a piréz az piréz, ezt az említett közéleti szereplő sem tagadja, nem is tagadhatná.

De ha valaki predesztinálva érzi magát az erőszakra, az összeköti a két cikket, és úgy gondolja, hogy ha „ezek” ilyenek, akkor bedobok egy Molotov-koktélt az ablakukon, ha benn égnek a lakásukban, annál jobb. Vagy a szomszédját piréznek véli, és egyik este jól összeveri.

Eszembe jut a Volt egyszer egy vadnyugat egyik jelenete. Azt mondja a bérgyilkosnak a megbízója: Miért ölted meg őket, csak arra biztattalak, hogy ijessz rájuk. Válasz: Ez a legjobb módszer, hogy megijedjenek. (Újdonsült EU-képviselőnőnk sem azt mondja, hogy támadjatok kövekkel és botokkal a rendőrökre, csupán „a megszállással, a diktatúrával szembeni bátor fellépésre” buzdít, mert „nem hagyjuk magunkat kifosztani és megtaposni”, és „szabaduljunk meg a diktatúrától, a megszállóktól” stb.)

Nem kellene ezen elgondolkodniuk a törvények előkészítőinek, megszavazóinak, végrehajtóinak, ellenőrzőinek? Megérne egy misét.

Láng Róbert
Budapest