Hetilap kereső

168 Óra Online írása

2010. május 8-i számukban egyik olvasói levelük szemrehányást tesz azért, mert a magyar parlamentben a képviselőknek csupán 9 százaléka nő.

Az illető vagy nem tanult valószínűség-számítást és statisztikát, vagy rosszul tanították. A valóságban ugyanis az 50 százalék nem azt jelenti, hogy minden második „ilyen”, és minden második „olyan”. Az ugyanolyan események a valóságban csomókban követik egymást, és a kiegyenlítődés csak nagy sokára következik be (ha egyáltalán!).

Ettől függetlenül miért kellene az, hogy például a nők minden „munkában” ugyanolyan arányban vegyenek részt? Ez sem biológiailag, sem társadalmilag nem indokolt. És miért köteleznénk egy nőt arra, hogy politikus legyen?

Én mind a négy gyerekemnél odatettem a fülemet a feleségem hasára, és csodálattal hallgattam. De még jobban irigyeltem azt, amikor a feleségem szoptatott, és a gyermek tágra nyílt szemekkel bámulta. Az biztos, hogy ha egy nő munkát vállal, akkor minden segítséget és tiszteletet meg kell adni neki.

Feleségemmel együtt azt hangoztatjuk, hogy minden munkában legfontosabb a rátermettség! Persze a nőknek éppen a női mivoltuk miatt több segítséget kell adni (ez nem azt jelenti, hogy velük elnézőbbnek kell lenni).

A százalékos arány (a numerus clausus) miatt sok kiváló magyar tudóst arra kényszerítettek annak idején, hogy hagyja el hazánkat, mert zsidó nevelésben részesült. Ez az egész országnak igen nagy erkölcsi kárt is okozott.

Másik irányú anomáliára is van példa hazánk történelmében. 1946–48 táján munkásokat akartak bevonni a vezető rétegbe. Sajnos nagy részük buta és rosszindulatú volt, mert nem volt idő az alkalmasak kiválasztására. Később közülük sokan irányítók lettek.

Sok ország életében történtek hasonló dolgok – nekem természetesen a magyarországi esetek fájnak legjobban.

Fried Ervin
E-mail