Levélhullás
Nem rekviem
Szomorú tudomásul venni, hogy az egyik erőteljes rendszerváltó párt, amelynek a vezetőit az „átkosban” zaklatták, üldözték, megverték, rendőri megfigyelés alatt tartották, bebörtönözték, most kénytelen végignézni saját leépülését.
Voltak ugyan sikerek, persze, voltak, ám ezekhez képest igencsak rossz kompromisszumok születtek. Majd átgondolatlan döntések (egészségügyi reform) rombolták a pártot, és fokozatosan bekövetkezett az intellektuális kiüresedés, az elit értelmiség elveszítése.
Jelentősen hozzájárult a hanyatláshoz, hogy tevékenységét a párt a fővárosra koncentrálta. A vidék, a kisvárosok háttérbe szorultak, többé-kevésbé magukra hagyva. A nehezen összetákolt fővárosi koalíciós kormányzat elkényelmesedett, elhasználódott, kifáradt, élén a főpolgármesterrel. A következmények a szemünk előtt zajlanak.
Végül – hátha maradt még valami morzsa az asztalon, amit föl lehet szedegetni – föladva önmagát és méltóságának maradékát, belekapaszkodott korábbi politikai ellenfelébe, várva a csodát.
Így bukott el az SZDSZ.
Talán méltóbb lett volna ennek az egykor megalkuvást nem ismerő pártnak csöndesen tudomásul venni az utóbbi tíz év elhibázott politikai lépéseinek gyászos végkifejletét, és bízni abban: ha a mozgalom most el is bukott, de a liberalizmus eszméje közéletünknek majdan egy egészségesebb állapotában, egy kevéssé konfliktusos, törzsi indulatokat nélkülöző időszakában újból magához vonzza a szabad, független gondolkodású állampolgárokat, és a liberális mozgalom megújul.
Tudjuk: volt egyszer egy liberális párt. Higgyük: lesz egyszer egy liberális párt.
Zágon Ernő
E-mail
HozzászólásokÖsszesen: 3 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Ki vagyok én és kik vagyunk mi, hogy ex-verbis kinyilatkozzunk egy párt sorsáról? Persze véleménye mindannyiunknak akiket ez a politikának hívott hatalmi harc csak kicsit is érdekel, lehet, és van véleményünk. Azt, hogy ki, mikor, mit tett jól vagy rosszul, csak a történelmi időtávlatban lehet viszonylag érzelemmentesen értékelni. Ma még frissek a sebek és az élmények, a Köztársasági elnökválasztás, vagy a Meggyesi ügy értékeléséről. Aki a napfényen van, annak látszik minden apró "szeplője", aki az árnyékban sattyogott, arról most a napvilágon látszik meg majd, mennyire pettyes. Ezek a most távozó emberek, akkor voltak bátrak, amikor ez tényleg igényelte a sors, és elvesztek a mindennapok harcaiban. Ettől még értékes emberként élhetik a további életüket. Hiszem, nem liberálisként is, hogy a szabadság általuk hirdetett, bizonyos eszméi örökérvényűek, és akkor fognak igazán hiányozni, ha ezzel már egyáltalán nem találkozunk. Ők legalább nem váltottak szint, mint a magát korábban liberálisnak valló, ám most nemzeti polgárinak tartó másik alakulat. Nyolc év sem kell hozzá, hogy megismerjük igazi arcukat, és félek ez rosszabb lesz mint azoké, akiktől búcsúzunk.
Az SZDSZ bukását az okozta, hogy vezetői, akiknek egy része az üldöztetést is vállalta 1990 előtt, a húsosfazekat és a kiváltságokat megérezve a szocialista párt elvtelen támogatói lettek.
A liberális gondolkodású emberek ugyanis nem baloldaliak.
A 2006. évi választás után, amikor kiderült, hogy a szoc. képviselők nem hajlandóak végrehajtani a koalíciós megállapodást, azonnal ki kellett volna lépni, akár új választást is megkockáztatva.
Ehelyett amikor Retkes Attila bocsánatot kért a párt egykori választóitól, a korábbi vezetők megsértődtek, és otthagyták az SZDSZ-t - bizonyságul, hogy akkor már nem az eszme, hanem az érdek vezette őket.
SZDSZ, már akkor bomlott amikor a neves alapítók elmentek ....a maradó kevesek , nem birták egy kézbe tartani a gyeplöt, szerintem nem az elv bukott meg a béna, elvtelen tisztdég visellök..tisztelet a kevés kivételnek.