Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Széchenyi István az Egyesületekről című írásában hangsúlyozza, hogy a haza fejlődésének érdekében szükség van „tanácskozási műhelyekre”, amelyek a kormánynak elég biztonságot adnak, hogy „ne homályt keresők vagy félrevezetők legyenek” tervei, döntései.

„Csak magunkban van a csudákat művelő erő, amely számtalan részre van eldarabolva.” Széchenyi ezt a szinte „észrevehetetlen” erőt próbálta egyesíteni a haza felemelkedésének érdekében. Azonban a Casinó című írásában rámutat arra, hogy „a számtalan erők egyesítése a kormány által nem eszközölhető, mert a legkisebb parancs kettétöri az egyesületek lelkét, mely kizárólag a lehető legnagyobb szabadság között fejlődhet csak ki”.

Ezt a gondolatot a kormánynak érdemes megszívlelni, mert az erők egyesítésére irányuló próbálkozásai valóban az egyesületek lelkét csorbítják. Minden központi akarat, amely arra irányul, hogy a szabadon szerveződő egyesületek lelkét paranccsal kettétöri, csak a homály erősítését szolgálja. Széchenyi rámutat arra, hogy mindenki, aki „hazája emelkedését hordja szívében, tegye félre a hiúságot, fogjon kezet s vessen vállat hazafitársaival”. A jelenben egyre erősödő bosszúvágy azonban kizárja a kézfogás lehetőségét, a nemzeti egység megteremtését.

A legnagyobb magyar látta, hogy az egyesületek csak akkor tudnak eredményesen munkálkodni, ha az „értelmi súly” fejlődik. Azonban rámutat arra, hogy „értelmi súlyunk parányi”, s hangsúlyozza: „A nemzeti értelem lehető legnagyobb kifejtését tartom azon nemzőoknak, mellyel honszeretet, közlélek, polgári erény, közboldogság s nemzeti dicsőség fakad.”

Hazánk a jelenben is csak az erkölcsre, az értelemre, a kormány ellensúlyaként működő erős egyesületekre támaszkodva tud jó válaszokat adni a jövő kihívásaira.

Takács Imre
Hajdúszoboszló