Szobrok a Kossuth téren

Mindíg eszembe jut a témánál Jókai Mór: Politikai divatok című regénye. Aki még nem olvasta nagyon ajánlom, érdemes. Nálunk divattá vált a rendszerváltás után az előző rezsim által állítatott köztéri szobrok eltávolítása. Ilyen volt elsők között az Osztyapenko és Steinmetz szobrok esetén, melynek során azt is elmondták indokolásul, hogy az nem is úgy történt, hogy azok a szovjet parlamenter tiszteket a németek lőtték le, hanem maguk a szovjet katonák?
Azután folytatódott a többi komcsi szobor, emlékmű eltávoltásának kampánya, kerültek az ú.n. szoborparkba, ahol őrzés híján megnyílt a lehetősége a fémgyűjtőknek, vitték is szorgosan amit csak lehetett, Csak az maradt, ami masszívan egy tömegben van.
A 2/3-os fülkeforradalom után megint csak nekiestek a szobroknak a fővárosban és éppen a Károlyi szoborral kezdték. Tarlóssal az élen a fideszes ostobák, történelemhamisító módon indokolták az akciót, de nem elégelték meg ezzel, hanem szédítő gyorsasággal egy nap alatt (!) szerzett fakivágási engedéllyel fákat is kivágtak (hol is ültetnek helyette?) bizonyítva, hogy ma már nekik mindent lehet. Mi több a műveletlenségüknek is tanúbizonyságát adták, amikor már megtervezték, hova helyezik át József Attila szobrát (látványterve megjelent a Metropol újságban!) és kilökik a rakpart aljára, azzal az indokkal, hogy a költeményében is erről ír. Ha már így lesz, mert miért nem is lesz, mert a gazda így akarja és visszaállítja a Kossuth tér 1944 előtti állapotát. Következik még a Nagy Imre emlékmű, mert ugyebár Ő ugyan a forradalom mártírja, de kérem előtte komcsi volt, tehát neki sincs helye itt! Mindeközben mi történik az országban, azzal a díszes országházban buzgón szavazgató képviselők nem igen foglalkoznak, ha pedig az utcán hajléktalan nyomorulttal találkoznak, elfordítják fejüket és visszatartják lélegzetüket míg tovább nem haladnak, nehogy megérezzék a szagát!