Hetilap kereső

168 Óra Online írása

A kormányok jönnek-mennek, csak a hazánk állandó!

Utóbbi éveink mesterségesen szított, indulatokkal teli, gyűlölködéstől és fenyegetésektől sem mentes napjaiban egyedüli lelki nyugalmat az olvasásban találok. Így bukkantam Antall József néhai miniszterelnökünk kormányalakító „szűzbeszédére”, amelynek néhány sorát idézem:
„Mi azt szeretnénk, hogy ha a fennálló politikai véleménykülönbségek és programkülönbségek ellenére meglenne a parlamentáris együttműködés lehetősége az ellenzékkel, az ellenzék különböző pártjaival, és hogy a magyar Országgyűlés egy olyan közös otthona legyen a magyar politikai életnek, ahol kormánypártiak és ellenzékiek politikában egymással érintkezve, magánemberként egymással tisztes emberi kapcsolatban állva, egymást megbecsülve, nem gyanakodva, most már a magyar nép közös felhatalmazásával – a parlament bármely politikai pártjához tartozó vagy független képviselő – ebben az értelemben egy közösséget alkosson.”

Hogy mennyire nem talált nyitott szívekre, befogadásra e gondolatsor és szándék, azt másfél évvel későbbi – amikor valaki bekiabálta, „a miniszterelnök hazudik” – beszédéből leszűrhetjük.

Íme: „Sehova sem vezet ez az átfogó nemzeti rosszkedvűség és bizalmatlanság, ami szétterjedt az országban, és amit sajnos sokan sugalltak az elmúlt másfél évben. Nagy kockázatot vállal az, aki a politikai ellenfeleit olyan politikai propagandával akarja lejáratni, ami nemcsak és nem elsősorban az ellenfélnek árt, hanem az országnak. [...] Éppen ezért közös felelősségünk, hogy Magyarországról jó képe legyen a világnak, és minden adottságunk megvan ahhoz, hogy jó képe is lehessen. De ehhez kemény munkára, összetartásra és hitre van szükség.”

Mélységesen fájdalmas és megbocsáthatatlan, hogy e gondolatok süket fülekre találtak. És a jelent megélve, félő, hogy a jövőnk még rosszabb lesz.

A napokban egy rendezvényen „élvezhettem” egy fiatalember jövendölését: „A mostani ügydöntő szavazás lesz, azután kezdődik majd a táncoltatás.” Megkérdeztem, kik lesznek a táncmesterek, és kiket táncoltatnak. Választ nem is vártam – főleg értelmeset nem –, hiszen nemrég egy cikkben olvastam azoknak a névsorát, akik szégyenkosarakban lesznek felhúzva (mint a középkorban) az Andrássy úti fákra. Gondoljuk meg, még Esterházy Péter meg Bitó László is közöttük lesz!

Takács Anna
Szombathely