– „Ilyen »kései kossuthos« volt Csoóri, másfelől Konrád, Mészöly Miklós. Őket a rendszerváltást követő évben kárpótolták” – olvasható írásukban. Ezzel szemben Csoóri, Konrád és Mészöly Miklós az akkori miniszterelnöktől, Németh Miklóstól vehette át a Kossuth-díjat 1990-ben. Ez volt a rendszerváltást megelőző történelmi pillanat, amikor Németh Miklós beszédében megkövette az elődök politikai szelekciójáért az addig mellőzötteket. „Ez a díjazás tehát bizonyos mértékben jóvátétel, korrekció, rehabilitáció is. A mai kormány elnökeként megkövetem a magyar szellemi életet a négy évtized alatt elkövetett méltánytalanságokért, egyoldalúságokért” – mondta Németh Miklós. (MTI, 1990. március 13.)

– „Posztumusz Kossuth-díjakat kétszer osztottak, rendszerváltások után. 1948-ban Bartók, József Attila és a többi tragikus sorsú művész, 1990-ben Márai, Rónay, Sinka, Cs. Szabó volt a díjazott...” Ezzel szemben 1990-ben a felsoroltak közül Márai Sándor és Sinka István kapott posztumusz Kossuth-díjat.

– „Bibó nevét hiába keressük az almanachokban. Ő a börtönéveken kívül nem kapott soha semmit.” Ezzel szemben a Kossuth-, állami és Széchenyi-díjasok 1948–2008 című kétkötetes almanachban, amelyről a 168 Óra is megemlékezett, szerepel Bibó István: 1990-ben posztumusz Széchenyi-díjat kapott.

– „A vezérdíjazott az új rendszer szakrális alakja, Kodály Zoltán volt, aki később megkapta az úgynevezett »Nagy Kossuthot« is, a csúcskitüntetést.” Ezzel szemben Kodály 1948-ban a Kossuth-díj aranyfokozatát, 1952-ben csillaggal ékesített arany fokozatát, majd 1957-ben a Kossuth-díj nagydíját vehette át.

– „1949 díjazottjainak sorában Déryt, Illyést, Nagy Lajost találjuk.” Ezzel szemben: mindhárman 1948-ban kaptak Kossuth-díjat.

– „Az első kategóriás Kossuthhoz ’49-ben ötvenezer forint járt, a második fokozat tíz, a Kis Kossuth ötezer forintot ért.” Ezzel szemben Kossuth-díjért soha nem adtak ötezer forintot. Már 1948-ban, amikor arany és ezüst fokozat volt, húszezer és tízezer forint járt. 1949-ben e két kategóriát a csillaggal ékesített díj egészítette ki, amiért ötvenezer forint volt a jutalom. A kitüntetés elnevezésében „kategória” sosem szerepelt.

– „Az irodalmi nívó gyorsan zuhant. A korszak költő sztárja Kónya Lajos, aki 1951-ben és 1953-ban is fődíjas befutó volt.” Ezzel szemben Kónya Lajos nem „fődíjas befutó volt”. 1950-ben (!) és 1953-ban is ezüst fokozatot kapott.

– „Kétszeres díjazott több is van (többek között Kodály Zoltán, Illyés Gyula, Juhász Ferenc)...” Ezzel szemben nyolcan a díj története során három ízben is átvehették a díjat: Bán Frigyes, Fábri Zoltán, Fischer Annie, Illyés Gyula, Keleti Márton, Kodály Zoltán, Nádasdy Kálmán, Szőkefalvi-Nagy Béla (ő harmadszorra Állami Díjat kapott). 2008-ig az addig díjazott 2537 személy közül 168-an kétszer részesültek az egyik vagy az egyik és a másik elismerésben.

– „Néhányan börtön előtt, utóbb börtön után is kapnak Kossuthot, mint Déry.” Ezzel szemben Déry Tibor csak 1948-ban kapott Kossuthot – megosztva Füst Milánnal.

Végül hadd jegyezzem meg, hogy a „kissé száraz Állami Díj nevet viselő elismerést (és borítékot)”, illetve az ezt 1990-ben váltó Széchenyi-díjat története során ugyanolyan rangú elismerésnek szánták (szánják), mint a Kossuth-díjat. Mindig együtt adták át a Kossuthtal, és ugyanannyit is ér. Ma nettó 6 millió 850 ezer forintot.
Tisztelettel:

Gyuricza Péter
(a Kossuth-, állami és Széchenyi-díjasok 1948–2008 című kétkötetes almanach egyik szerkesztője)

Korábbi cikkeink a rovatban

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Vissza a lap tetejére