Hetilap kereső

168 Óra Online írása

A 168 Óra legutóbbi számának Hogy mi van? című rovatában a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökének rendeletalkotási jogáról értekezve kifejti, hogy „az elnök rendeletet hozhat a frekvenciafelosztás és a frekvenciasávok felhasználási szabályairól, a frekvenciapályáztatás szabályairól vagy a frekvenciahasználati jog átruházásának feltételeiről, ami látszólag ugyan hírközlési, technikai kérdés, ám valójában tartalmi is lehet, ha a rendeletalkotónak netán volnának rejtett szándékai”.

A „mi volna, ha...” típusú feltevésekkel nem szeretnék foglalkozni, inkább nézzük meg azt, „hogy mi van”.

A helyzet az, hogy az Ön által említett rendeletek a frekvenciafelosztásról és a frekvenciasávok felhasználási szabályairól színtiszta hírközlési tárgyú rendeletek, amelyek kizárólag azt határozzák meg, hogy az egyes frekvenciasávok milyen célra (műsorterjesztés, mobilszolgáltatás stb.) használhatóak, tehát semmi közük a médiaszolgáltatók által előállított tartalomhoz. (Ezért is rendelkezik róluk az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény.)

A frekvenciaszabályozás folyamata, melynek eredménye a sávok felosztása és a felhasználási szabályok tisztázása, széles körű nemzetközi koordinációt igényel. A frekvenciák használatát és felhasználási feltételeit nemzetközi egyezmények szabályozzák, amelyeket az országok többnapos nemzetközi konferenciákon alakítanak ki. Erre azért van szükség, mert a frekvencia már csak olyan, hogy nem áll meg a határoknál, hanem bizony „átlóg” a határon, ami zavarhatja a másik országot.

Az elnök tehát ezekkel a rendeletekkel az égvilágon semmit sem tud ártani vagy használni a médiának, és nem tudja befolyásolni annak működését vagy tartalmát. Ezek a nemzetközi egyezmények után megszülető rendeletek pusztán azt jelölik ki, hogy mely sávok milyen célra használhatóak (pl. nyilvános mobil rádiótelefon-szolgáltatás, műsorterjesztés, műsorszórás stb.), de ezen felül például nem lehet beleírni a jogszabályba, hogy az egyik rádió kapjon frekvenciát, a másik pedig ne. Már csak azért sem, mert analóg frekvenciát kiosztani a médiatörvény alapján pályázati eljárásban lehet.

A „frekvenciapályáztatás szabályairól” és a „frekvenciahasználati jog átruházásának feltételeiről” szóló rendeletek terén Bolgár Úr még nagyobb tévedésben van.

A frekvenciapályáztatás szabályairól szóló rendelet hatálya ugyanis nem terjed ki a rádiók és a televíziók által használt frekvenciákra. Ezekben a rendeletekben kizárólag a hírközlési célú (pl. mobilszolgáltatások által használt) frekvenciák, illetve a digitális műsorterjesztésre szolgáló frekvenciák pályáztatásáról van szó.

Most, hogy kifejthettem Önnek azt, „hogy mi van”, engedje meg, hogy egy rövid mondatban kitérjek arra is, hogy mi nincs. Az Ön által említett „frekvenciahasználati jog átruházásának feltételeiről szóló rendelet”. Ilyen például jelenleg még nincs, csak felhatalmazás van a megalkotására, amely felhatalmazás szintén csak a hírközlési tárgyú frekvenciák másodlagos kereskedelmével kapcsolatos, hiszen a műsorszolgáltatásra használható analóg frekvenciák sorsáról a médiatörvény rendelkezik.

Budapest, 2011. augusztus 15.

Üdvözlettel:

dr. Kiricsi Karola
szóvivő
Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság


Tisztelt szóvivő asszony!

Levelét és magyarázatát köszönöm. Bízom abban, hogy az NMHH elnökének rendeletalkotási joga nem jelent még inkább központosított hatalmat a médiában és a hírközlésben. Mindazonáltal tudjuk, hogy a mobilszolgáltatók is egyre több tartalmat szolgáltatnak, és nyilván nem mindegy, hogy ki és milyen feltételek alapján szerezhet jogot a mobilpiacra való belépéshez. Ami pedig a digitális műsorterjesztésre szolgáló frekvenciákat illeti, ott nyilvánvaló, hogy a frekvenciát megpályázó cég ugyanolyan műsorokat ad, mint az analóg frekvenciára pályázó. De lehet, hogy még mindig tévedésben vagyok.

Üdvözlettel:

Bolgár György