Hetilap kereső

168 Óra írása

A tizenharmadik havi nyugdíjamra mondom: ha időben tudom, hogy a történészkedés ilyen egyszerű dolog, magam is erre a pályára irányultam volna.

Sajnos csak most jöttem rá Hajnal Sebestyén történész levelét olvasva (2008, 49. szám). Hajnal úr néhány rövid mondatban levezeti, hogy minden bajunknak Trianon az okozója.

A Szigetköz kiszáradásától a „Rába habzásáig”, Sütő András megvakításától a dunaszerdahelyi szurkolóverésig. Sőt... „Ha nincs Trianon – nincs második világháborús szerepvállalás, nincs holokauszt, nincs 45 év kommunizmus...” – mondja.
Én kedvelem az ötletes falfirkákat, ilyet például: „Jósolni nehéz. Különösen, ami a jövőt illeti.”

E fent idézett marhaságból én arra következtettem, hogy a múltra vonatkozóan nincs mit jósolni, hisz az adott, ismert történelem. Pedig dehogy nincs. Elég egy jelentős eseményről feltételezni, hogy nem történt (volna) meg, máris fantasztikus következtetésekre juthatunk a múltunk alakulását illetően. Ettől a hirtelen felismeréstől odáig fajultam a buzdulásban, hogy magam is búvárkodásba kezdtem „mi lett volna, ha?” alapon. Abból indultam ki, hogy történelmünk – végül is – nem Trianonnal kezdődött. A honfoglalás mégis stabilabb kiindulási pont. Hiszem, hogy kutakodásom eredménye hozzájárul nemzeti históriánk jobb megismeréséhez. Íme, a „mi lett volna, ha?”-történelem!
Ha nem lett volna honfoglalás, azt követően a kalandozások:

– nem lett volna Augsburg, nem kellett volna hirtelen államot alapítani, Vajk nem lett volna I. (Szent) István, nem az ő leszármazottai uralkodtak volna (ha elfogadjuk, hogy Magyarország azért lett volna), egyéb házbeli királyaink sem kerültek volna, nem lettek volna területszerző háborúk, nem akasztottunk volna bajuszt a törökökkel, nem lett volna szükség a velük kötött várnai békére;

– ezt nem tudtuk volna azonnal megszegni, nem lett volna Nándorfehérvár, Mohács, Szigetvár, Buda elfoglalása, 150 éves török megszállás;

– elmaradt volna az osztrák megszállás, nem lett volna Rákóczi-féle szabadságharc, amit nem követett volna Habsburg-uralom;

– elmaradt volna a ’48–49-es forradalom és szabadságharc, nem lett volna kiegyezés, nem lett volna Osztrák–Magyar Monarchia;

– szükségtelen lett volna az első világháborús részvételünk, minek okán nem lett volna Trianon.
(Innen már a többit tudjuk Hajnal úrtól.)

A következtetés nagyon egyszerű. Tetszik látni: minden a honfoglalás miatt volt.

Schmidt Károly
nem történész
Magyarszék