Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Borzalmasan meglepődtem, amikor 1998 augusztusának végén a barátommal folytatott telefonbeszélgetésben kicsúszott a számon: „Ezt majd inkább személyesen.”

Így vettem észre, hogy viszszatért, amitől olyan boldogan szabadultunk meg: a gyanakvás. A félelem.
Most már nem érzek semmilyen meglepetést. A szavazásra jogosultaknak nem egészen egyharmada kétharmados többséghez és még kb. 15 százaléknyi szélsőséges „pártoló tagsághoz” juttatta azt a csapatot, amely már számtalan esetben bizonyította, hogy számára semmi és senki sem drága, ha a hatalomról van szó.

Ezt szolgálja a kormánytisztviselőkről hozott „menesztési” rendelet, amelynek révén ki lehet szűrni a nem „a Párt irányelvei szerint” gondolkodókat. Először a kormánytisztviselőnek átkeresztelt karból, majd az összes hivatali helyiségből.

Kizárólag a rájuk szavazók hangulatának karbantartását szolgálja az állampolgársági törvény. Előkészítésekor lesöpörték azt a gondolatot, hogy elfogadásával meglévő jogot vesznek el a szlovákiai magyaroktól (a szétváló Csehszlovákia volt tagjai biztosították a másik államban maradt nemzettársaik számára – a többi kisebbséggel együtt – a kettős állampolgárságot; mostantól elveszti szlovák állampolgárságát az, aki önként más állampolgárságot szerez).

Ukrajna kivételével (ahol tiltották) a kettős állampolgárság minden szomszéd államban minimum tolerált volt, de együtt a Trianon-törvénnyel remek alkalmat nyújtott mindenhol a magyarok elleni kirohanásokra a helyi nacionalistáknak.

Az elmúlt napokban az államcsődről, a költségvetési „csontvázakról” szétkürtölt rémhír nem tévedés, nem a tudatlanság szülötte. (Azt a „kürtösökről” sem tételezhetjük fel, hogy ennyire idióták lennének.) Az viszont látható, hogy ennyire nem érdekli őket sem a devizahitelesek, de még a teljes népesség helyzete sem, ha arról van szó, meg kell erősíteni az általuk mindig is gerjesztett „közvélekedést”, miszerint: a „nemzetidegen” kormányok tönkretették, csődbe vitték az országot.

Remélem, új mozgalmi dalokat nem kell tanulnom, még emlékszem néhány régire.

Wilczek-Nagy Levente
E-mail