Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Lezajlott hát a választások előtti utolsó október 23., mintegy varázsütésre minden rendbontás nélkül. A törő-zúzó csőcselék, amelyet a hatalomba készülő jobboldal az elmúlt években rendre az utcára szabadított, ezúttal otthon maradt.

Ennek természetesen örülni kell, ugyanakkor nehéz nem észrevenni bizonyos egyszerű összefüggéseket. Az Őszöd utáni őrjöngésben, amikor mutatkozott valamelyes esély a ballib kormány idő előtti bukására, a jobboldal minden eszközt bevetett ennek siettetésére, és ezek közül nem hiányzott az újnyilas eszmeiségű – vagy éppen csak balhéra vágyó – talpasok kivezénylése.
Attól a pillanattól kezdve, hogy a jobboldal megszimatolta a hatalom visszaszerzésének lehetőségét, már semmi nem volt drága. Nem volt túl nagy ár a feldúlt és kifosztott televízió-székház, az évről évre szétvert belváros – az üzletekben, épületekben, autókban okozott több száz milliós károkat fizették a biztosítók vagy a károsultak –, és nem volt túl nagy ár több százezer ember évről évre tönkretett ünnepe.

Még az sem, hogy a macskakövön csattogó fekete bakancsok, az ismerős mintájú karszalagok és zászlók láttán idős emberek ezrei zárták rettegve magukra a lakásajtót az évforduló napján. Olyan emberek – köztük véletlenül életben maradt tulajdon családtagjaim –, akikre ez az ország nem is olyan régen hasonló kinézetű és eszmeiségű pribékeket szabadított rá, Dunába lövetés céljával.

Az idén viszont már nem volt szükség az újnyilas hordákra. A következő bő fél évben valamikor mindenképpen választások lesznek, azt a kis időt már különösebb erőfeszítés nélkül is ki lehet bírni.

A hatalomba készülő jobboldal fő pártja azonban egy súlyos hibát elkövetett. Nem tanulmányozta a történelemkönyveket, és így elmulasztotta annak az örök történelmi tanulságnak a levonását, hogy a palackból kiengedett szellemeket soha nem lehet visszakényszeríteni addigi szűk tárolóedényükbe, akkor sem, ha kiengedőjüknek már nincs rájuk szüksége.

Tartok attól, hogy a Fidesz – velünk, „emberekkel” együtt – ezt a sokszor elfeledett igazságot nagyon keserves tapasztalatok árán fogja (ismét) megtanulni.

Klein István
Budapest