Hetilap kereső

168 Óra írása

Kedves, udvarias, címlapfotós interjúban foglalkoztak azzal a valóban fontos hírrel, hogy Szili Katalin „végre” hazatér Pécsre... Hogy ezt már régen meg kellett volna tennie, azt minden bizonnyal önértékelési problémák és az őt támogató, erősen populista hívei akadályozták meg.

Alig egy éve mondta róla a 168 Órának nyilatkozva Lendvai Pál (2008. január 24.): „Különösen furcsák azok a kijelentések, amelyeket (Szili Katalin) szájából hallok a szinte tucatszám adott interjúkban, s előbb-utóbb beleég a magyar társadalomba, hogy »velünk nem szabad folytatni«. Ez az alapjában szimpatikus asszony a nemzeti ruhát öltő jámbor középszer képviselője. Tejszínhabbal leöntött közhelyek gyűjteményét tálalja, s ezért ma az ellenzék legfőbb reménysége.” Nehéz ennél pontosabban fogalmazni.

Hogyan juthatott eszébe bárkinek, s persze neki magának is négy éve, hogy ő legyen a ballib koalíció köztársaságielnök-jelöltje? S hogyan erőltethették végig a teljes kudarcig? Hiszen az SZDSZ – teljesen jogosan – egyértelműen kijelentette, hogy nem tudja elfogadni a személyét. Hogy most nem a tekintélyes, nagy tudású, európai gondolkodó Glatz Ferenc vagy bárki más, hanem a bazsarózsavédő jobboldali doktriner Sólyom László ténykedésén dühöng vagy mosolyog ország-világ, az Szilinek és híveinek a felelőssége.

Egy felelősen gondolkodó politikusnak az elnökválasztási kudarc után azonnal vissza kellett volna vonulnia az első vonalból. De nem, ő továbbra is próbálta akadályozni Gyurcsány Ferenc reformtörekvéseit. Olyannyira, hogy híveinek (s talán neki is?) még az az abszurd ötlet is az eszébe jutott, hogy reális alternatívát jelenthet a miniszterelnökkel szemben. S ezt már akkor elkezdte, amikor Gyurcsányt még csak sportminiszterré nevezték ki: „a szocialistáknak szakítaniuk kell a nómenklatúrával...”

Hatalmas felelőssége van abban, hogy Gyurcsánynak a reformküzdelmeiben szinte nem is a Fidesz abszolút profi lejárató kommunikációja okozta a legtöbb gondot, hanem saját pártjának balos demagóg ellenzéke, amelynek meg nem nevezett zászlóvivője Szili Katalin volt.

Az alig fél éve „begyűrűzött” és mára már igen élessé vált nemzetközi válság döbbentette csak rá az országot (a Fidesz vezetői kivételével), hogy a megszorításokkal párhuzamosan valóban radikális reformokra lenne szükség minden területen, de különösen a közigazgatásban, az egészségügyi és társadalombiztosítási rendszerben, az oktatásban és a nyugdíjrendszerben.

Mártonffy Dániel
Budapest