Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Eredetileg nem akartam a Csáky Pállal készített interjúra reagálni (Rossz sugallatok, 2010. június 24.), de elolvastam Zágon Ernő írását (Exportból visszamaradt?, 2010. július 1.), és meggondoltam magam.

Azt írja levelezőtársam: a szlovákiai magyarok arra szavaztak, hogy békében élhessenek szlovák szomszédaikkal, és „hogy mi a jó az ottani magyaroknak, azt szeretnék ők eldönteni”.

Családi és baráti kapcsolataim révén van némi fogalmam a határon túli magyarok problémáiról. A Magyar Koalíció Pártja elnökének az a kijelentése, hogy „a szlovákiai magyar közösséget erősen veszélyezteti az asszimiláció”, kételyeket ébreszt bennem. Ellentétes tapasztalataim vannak. Nem az asszimilációtól tartanak, hanem a munkanélküliségtől, szegénységtől, bűnözéstől.

És egyébként is, milyen veszélyről lenne szó? Ismerek harmonikus, boldog „vegyes” házasságokat, ahol a gyerekek „többségi” általános iskolába, majd magyar gimnáziumba járnak, esetleg fordítva. Kétnyelvűek, és egyáltalán nem érzik magukat veszélyeztetetteknek vagy boldogtalannak.

Ezzel nem szeretném azt mondani, hogy az anyaország ne támogassa a határon túli magyarokat identitásuk megőrzésében. Támogassuk! De ne a politikusokat, a „közel álló” pártokat és civilszervezeteket, hanem iskolákat, könyvtárakat, szerkesztőségeket, színházakat, könyvkiadókat, képzőművészeti alkotásokat.

Csáky Pálnak a Híd-Most politikája ellen az a fő kifogása, hogy a frakciótagoknak a parlamentben szlovákul kell beszélniük. Tényleg felháborító, hogy a szlovák parlamentben szlovákul kell beszélni. (Eltekintve attól, hogy az MKP elnöke kiválóan beszél szlovákul.)

Láng Róbert
Budapest