Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Teljesítettem állampolgári kötelességemet, felkerestem a lakóhelyem szerinti illetékes szavazókört, és leadtam voksomat.

A szavazóhelyiség (egy általános iskola) bejáratánál – mint gondolom, sok más választó – én is felfigyeltem a padon lévő „nokiásdobozra”.

Először arra gondoltam, bejelentést teszek. Azután megvilágosodtam.

A mi nyolc éve derék, országépítő, pártatlan, igazságos és demokratikus ellenzékünkről dőreség lenne feltételezni, hogy így akarna bárkit is befolyásolni.

Egyszerűen: „valaki” „véletlenül” „ott felejtett” „egy papírdobozt”.

A névkitűzővel ellátott, feltehetőleg nagyon fontos ügyben telefonáló/dohányzó választási munkatárstól sem várható el, hogy rosszra gondoljon.

Nyilván bennem, az én gondolkodásomban van a hiba.

Ma reggel (többhetes elmaradásom van újságolvasásból, a hétvégi napokon próbálom bepótolni) olvastam a 168 Óra március 25-i számában a cikket a szovjetunióbeli jezsovi tisztogatásokról 1937–38-ban. Nyilván ez nyomta rá a bélyegét a gondolkodásomra.

Már lassan én is kommunistaellenes ügynököket sejtek minden bokorban (vagy padon). Nem szabad így gondolkodni!

Inkább le kell vonni a szükséges tanulságot:
– Nem kell 168 Órát olvasni!
– Nem kell elmenni választani (legalábbis a magamfajtának)!
– De ha mégis elmegyek, nem abba a körbe kell húzni az ikszet, ahova én húztam!
Elvégre azért van ott az a doboz, he?

Tóth Levente
E-mail