Magunknak ártottunk, és nem is kicsit

Igen ezen Én is sokat gondolkoztam, és az a véleményem/lehet hogy
rossz/ mindez az "átkosból" eredhet. Akkor akiről kellett
gondoskodott az állam,megmondták mit tehetsz, mi neked a jó,
magyarul nem nagyon kellett sokaknak gondolkodni! Ezt remekül ki-
használják az erre hajlamos "politikusok" bizony az egyházak
segítségével!Az a jó amit a"VEZÉR" mond főleg ha elég hangosan
teszi!
Más, de talán mégis ide tartozik:Én régóta Ausztriában dolgo-
zom, annó úgy indult hogy 1-2 év aztán majd itthon tovább.
DE úgy alakultak a dolgok hogy nem sok esélyt láttam az
itthoni jó folytatásra és azóta kint vagyok!
Munkahelyemen van mindenféle szavazó, de baráti hangon tudnak
a" kispolitikáról", is beszélgetni nem úgy a magyarok !Amikor megy a magyar "kommunistázás", csak néznek és kérdezik ez miért van!?

tusi! a Kádár rendszerben is számitott a müveltség, tudás, inteligencia...nem volt egyenlö, mert nem is lehet, az utcaseprö, egy tanár, vagy tudós....
Ahoz, hogy normális hangon beszéljünk egymással, ahoz diploma sem kell, mégcsak" gyerekszoba" sem feltétlen,..
öszintén ugy gondolom, hogy ez a gyúlölködö, a másik ember eltaposására irányuló, durvaság az utóbbi évek terméke, ahol a ugynevezett elit minden irott ,iratlan szabályt áthág, ha neki ugy tetszik, nincs min csodálkozni.
Civil emberek általi letámadást,pl. egy ujság miatt azt valahol, valakik, szerintem igen aprólékos elökészitö munkával irányitják.
Fórumos durvaságot nem hiszem, hogy tul komolyan kellene venni, mert, vagy agyament szórakozó, unatkozó, vagy megélhetési.
Amenyiben azt akarnák, hogy komolyan vegyék a véleményüket, akkor a durva, otromba, sértegetések helyett érvelnének, de ahoz más is kell, mint a betüket leütni.

Sokat gondolkodtam azon, amit őszike13 felvetett, hogy honnan indult el ez az egész kirekesztősdi. Én úgy gondolom, hogy a Kádár-rendszerben a nagy egyenlősdire válasz, hogy egyesek - valami vélt különbségre alapozva - egy, vagy több kategóriával feljebb helyezik magukat másoknál. A viszonyítási alap itt a politikai hovatartozás, szimpátia. Végeredmény: kialakult egy olyan, nem is kisszámú réteg, mely úgy érzi, joga van másokat lenézni. És ebbe aztán minden belefér, a kistarkatehén undorító megjegyzéseitől a napi sajtótájékoztatókon elhangzott jelzőkön át, ami szájon csak kijöhet. És minden alkalmat megtalál ez a "magát különbnek vélő" társadalmi réteg, hogy kifejezésre juttassa "magasabbrendűségét" Olyan dolgokat enged meg magának, ami már messze túllépi a jó izlés határát. És az egésznek az alapja egy nagy lufi, hiszen attól még senki nem lesz különb másoknál, mert egyik, vagy másik párttal szimpatizál. Az egész jelenség annyira abszurd. Ebben a lebarmolásban (elnézést a kifejezésért) örömüket lelik, kéjelegnek és lubickolnak benne, ez nem lehet normális emberi viselkedés. Szerintem beteges jellemre vall. Mert nem lehet valakivel úgy beszélni, ahogy egyesek megengedik maguknak csak azért, mert mások másképpen gondolkodnak. Nagyon szomorú, hogy ez így kialakult, és akik ezt művelik, egyáltalán nem magasabbrendűek. Bár a jelek azt mutatják,hogy annak hiszik magukat. Erre van egy német kifejezés, amit itt most szándékosan kerülök.

Ezek a heveskedők csak buták. Aki viszont ezt a magatartásformát elterjesztette, az immorális és antiszociális.

Nem tudom milyen alapon, kik inditották el ezt a magatartási formát, azt látom, tapasztalom, hogy egyre eröteljesebben, eröszakosabban, mindent, mindenkit lehengerlöen mérgezik a környezetet.
Viszont válaszra képtelenek,beszélgetni lehetetlen velük.
Árad belölük a gyülölet.

Ezzel én is találkoztam. Tényleg leüvöltötte egy idősebb nő a fejemet, hogy egyáltalán mit képzelek magamról, hogy az SZDSZ-re szavazok! Először döbbenten álltam, aztán megpróbáltam vele békésen, csendesen beszélgetni, azérse visszakiabálni. Érdekes volt. A rikácsolása aztán elnyomta az én beszélgetési szándékomat. Mondtam is neki, hogy attól persze én nem fogok megváltozni, mert ő üvöltözik, és igaza sem lesz attól, ha ő hangosabban beszél... És otthagytam, mert láttam, hogy egyre jobban bepörgeti magát.
Azért az mindenképpen megdöbbentő, hogy már nem lehet egyesekkel normális hangnemben beszélgetni, ha nem ugyanazt mondjuk... És nem én vagyok a hibás, azt gondolom, mert merek csendesen, de határozottan mást gondolni a világról, mint pl. az a hölgy, akivel összehozott a sors.