Hetilap kereső

168 Óra írása

Bár már a koromnál fogva sem vagyok hajlamos a radikalizmusra, a világnézetemtől pedig idegen az összeesküvés-elméletek fabrikálása, ám a BKV-s ügyek és a Kocsis Istvánnal készül interjú (33. szám) olvasásakor bizony-bizony mocorogni kezdett a bugylibicska a zsebemben.

Civilizált lévén, nem a zsebem után kezdtem kapkodni, hanem néhány kérdés fogalmazódott meg bennem.

1. Mi teszi Kocsis urat olyan nélkülözhetetlenül jó szakemberré, hogy átlag kétévenként cserélgetik fontos állami cégek vezetői székében, zsíros fizetésekkel, prémiumokkal és végkielégítésekkel megpántlikázva? (Húsz év alatt ez a tizedik munkahelye!)

2. Vajon az ÁPV Rt.-nél, a Paksi Atomerőműnél és az MVM-nél a Kocsis Istvánt követő vezetők is olyan cinizmussal mutogatnak vissza az elődeikre, mint azt a BKV-vezér teszi az interjúban? „Elődeim csinálták, semmi közöm hozzá. Ráadásul eltitkolták előlem. A rendszert tőlük örököltem.”

3. A Kocsis Istvánt kinevező urakhoz: milliókat fordítottak-fordítanak közpénzből a BKV folyamatos „átrendezésére” (vezérváltások, tanácsadói, hallgatási díjak – mint a maffiánál –, óriási prémiumok milliárdos veszteségek termeléséért). Nem gondolják, hogy az istenadta nép egyszer megsokallja a közpénzek ilyen arcátlan – nota bene: de jogszerű! – pocsékolását, elherdálását?! Nem éreznek egy pici felelősséget sem – a szégyenérzetről nem is beszélve – a választásuk miatt, hogy a választottjuk ilyen hamar volt képes nem megfelelni a nagybecsű és drága bizalmuknak?

Tudom, a BKV csak a nagy állami cégek jéghegyeinek egyik csúcsa, és Kocsis István vezéráldozat, bűnbak, de nincs ingerenciám emiatt sajnálni őt.
Feszülten figyelem, rövid idő múlva melyik nagy állami vállalat élén tűnik fel ismét.

Dömötör István
Mátészalka