Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Ausztráliában élek, és ezért különös érdeklődéssel olvastam Bokor László Ki volt ön, Mr. Burchett? című cikkét az ausztrál születésű neves újságíróról. Burchett nekem már jó ideje „a bögyömben van”, és vettem a fáradságot az évek folyamán, hogy utánanézzek írásainak, működésének. Engedtessék meg, hogy – a teljesség igénye nélkül – néhány megjegyzést fűzzek a cikkhez.

1. Nem igaz az, hogy Burchettet legnagyobb újságírói teljesítményért, az atombombával lerombolt Hirosimából küldött riportjáért elbocsátották volna – méghozzá amerikai kérésre – a londoni Daily Expresstől. Az ellenkezője igaz: magasra ívelő karrierje során még öt évvel később is a Daily Express tudósítójaként élt és működött – például Budapesten.

2. Következésképpen nem igaz, hogy cikkéért „néhány éves szilenciumot” kapott. (Egyetlen percet sem kapott!) Nem igaz, hogy a Manchester Guardian küldte Budapestre. Ehhez a laphoz semmi köze sem volt, mivel a már említett Daily Express után a nagy tekintélyű The Times tudósítójaként élt dőzsölő luxuséletet, több mint másfél éven át, 1949–50-ben, méghozzá a magyar fővárosban!

3. Nem igaz, hogy a magyarországi kirakatperekről írt, „a hivatalos elvárásoktól messze eső” tudósításai miatt kiutasították őt Magyarországról. Az ellenkezője igaz: nemcsak nem utasították ki, hanem a Rákosi-rendszer a tenyerén hordta, elvégre hű szolgája volt: három koholt perről, a Mindszenty-, a Rajk- és a Standard-perről tudósított. Gyalázatos hazugságaival még a vádiratokat is túlszárnyalva lapáttal szórta a mocskot a vádlottakra. Furcsa, hogy minderről Bokor úr egy hangot sem szól, mint ahogy hallgat arról is, hogy Burchett az 1956-os magyar forradalmat miként rágalmazta meg önéletrajzában (At the Barricades). A számos mocsok közül hadd említsek itt egy nevetséges Burchett-féle állítást: szerinte a Nagy Imrével és Maléter Pállal kivégzett Gimes Miklós azért lett (szerinte nyilván jogosan) halálra ítélve, mert „fegyvereket osztogatott az utcán az ellenforradalmároknak”. Utánanéztem a Nagy Imre-per anyagának. Találtam ott számos vádat (hogy mennyire voltak hamisak, azt a történészek jóval előttem kiderítették), de „fegyverosztogatást” még a hivatalos vádak között sem találtam.

4. Nem igaz, hogy a bulgáriai Kosztov-per után – mivel „nem akart bekerülni a per valamelyik leágazásába” – sietve hazautazott Ausztráliába. Az igazság az, hogy a Kosztov-perről ugyanolyan hazugságözönnel tudósított, mint a magyarországi műperekről, és Szófiából nem Ausztráliába, hanem a neki fölöttébb kellemes Budapestre utazott vissza. Hadd jegyezzem meg a Kosztov-per kapcsán, hogy Burchett erről írt hazugságait új hazugsággal tetézte, amikor évekkel később azt állította, hogy ő mindig tudta, hogy hamisak voltak a vádak.

5. Nem igaz az sem, hogy megfosztották ausztrál állampolgárságától. Az igazság az, hogy az – állítólag – elvesztett ausztrál útlevele helyett nem küldtek utána újat külföldre, mivel a koreai háború idején a kínai kommunista párt hű elvtársaként és fizetett alkalmazottjaként tevékeny részt vett ausztrál hadifoglyok – azaz honfitársai – embertelen körülmények közötti kihallgatásaiban és megtörési, beszervezési kísérleteiben.

Ha Bokor úr nem tudná: Burchett kora ifjúságától haláláig megrögzött bolsevik volt, titkos párttag – miközben „el nem kötelezett” újságíróként sikerült eladnia magát tisztes polgári újságoknak. Sorban kiszolgálta a szovjet, a magyar, az észak-koreai, a bolgár, a kínai, a vietnami, a kubai stb. pártokat és pártvezetőket. Vagy – urambocsá! – lehetséges volna, hogy Bokor úr ezt pontosan tudja, és éppen ezért ír róla olyan melegen és elismerően?

Hidegkuti Béla
Melbourne


Kedves melbourne-i
olvasónk, Mr. HidegkUti!

Levele cikkem háttéranyagainak, tényeinek újravizsgálatára késztetett, részletezem is alább a források jegyzékét, hogy belőlük Ön is ellenőrizhesse a megkérdőjelezett adalékokat.

1. Memoirs of a Rebel Journalist, The Autobiography of Wilfred Burchett (Edited by George Burchett and Nick Shimmin).

2. Az Encyclopedia Britannica szócikke.

3. Dzsungelháború Dél-Vietnamban – és a magyar fordító (Makai György) nekrológja a szerzőről.

4. John Pilger cikke a The Guardian 2008. aug. 6-i számában (ez kiváltképp a hirosimai konfliktus kibontása). Ugyane ponthoz: a gyakorlatban a „sajtóakkreditáció megvonása” azonos a szilenciummal, az elnémítással. Ilyesmi többször megtörtént Burchett-tel.

5. Ötvenhatos ténykedéseiről, tudósításairól vagy az At the Barricades – akkor feltehetőleg még el sem készült – önéletrajzi művéről sosem tett említést. Háborús találkozásaink időpontjai, helyszínei mindig mást preferáltak.

Ami állampolgárságának megvonási ügyét illeti, szabadjon javasolnom, hogy kattintson rá egyszer saját Belügyminisztériumára, a Lex Burchett-ügy eredete felől informálódni. Számomra ez egy elhivatott, nagyszerű intézmény, már csak főnökére, Brendan O’Connorra gondolva is, akinek – mint Önnek a „titkos bolsi Burchett” – feltehetőleg a zsidógyilkossággal gyanúsított Zentai Károly „van a bögyében”. Ezért is fellebbezett kiadatása érdekében.

Ha megengedi, javasolnám, hogy a jövőben „Nem igaz...” kezdetű mondatai után iktasson be lábjegyzetet, hogy a hitelesség hiánya fel se merülhessen.

Állandó figyelmét megköszönve,
tisztelettel üdvözli:

Bokor László