Hetilap kereső

Lengyel L. László írása

Szinte biztosnak látszik, hogy legkésőbb a jövő év elején újabb gázmizériára számíthatunk. Ezúttal nem csupán a szokásos orosz-ukrán árvita lesz a kiváltó ok, hanem a mély gazdasági válsággal küzdő Kijev fizetésképtelensége, valamint a januári elnökválasztás közelsége, ami Moszkvát is erődemonstrációra ösztönzi. Mi csak annyit tehetünk, hogy csurig töltjük a tárolóinkat.

A legfrissebb adatok szerint a válság Ukrajnában is elérte a mélypontot, de gyors kibontakozásra nem lehet számítani. A recesszió mértéke minden várakozást felülmúl: a GDP az első félévben kb. a negyedével csökkent, az ipari termelés a harmadával esett vissza, a külkereskedelemben még nagyobb a zuhanás. Az egész kontinensen az ukránok produkálják a legijesztőbb adatokat, a működőképességet is csak a 16,4 milliárdos IMF hitellel tudják fenntartani. Bár a nyári teljesítmények már némi javulást mutatnak, szakértők szerint a kibontakozást újabb belső pénzügyi válság fogja akadályozni.

Az ukrán bankrendszerben ugyanis időzített bombaként ketyeg a fizetésképtelenség, amelyet egyelőre az késleltet, hogy a betétek nagy részét zárolták, illetve a kivétet korlátozták. Ez a végtelenségig nem tartható fenn, ha viszont feloldanák a zárlatot, szinte minden bank csődöt jelentene, mert a rendelkezésükre álló likvid pénz nem elegendő a követelések teljesítésére. Ebben a jegybank sem tud segíteni, mert maga is hasonló gondokkal küzd. Az állam működését kizárólag az IMF kölcsön biztosítja, amelyből augusztus elején a harmadik három és fél milliárd dolláros részletet is megkapták, így a rendelkezésre álló keret kétharmadát már felhasználták. (Összehasonlításképpen: hazánknak az év végéig az IMF-től és az EU-tól kapott kölcsön kevesebb mint felére lesz várhatóan szüksége.)

IMF-hitelből gázvásárlás

A helyzet súlyosságára való tekintettel az IMF könnyített a felhasználás feltételein. Ennek egyik legfontosabb és minket is közvetlenül érintő eleme, hogy a most lehívott pénzt az ukránok az orosz gáz vásárlására is fordíthatják. Erre a szokatlan engedményre azért volt szükség, mert Kijev már a nyár elején képtelen volt fizetni a havi mintegy 400 millió dolláros számlát, ami kapóra jött Moszkvának ahhoz, hogy ismét a gázcsapok elzárásával fenyegessen és az ukránok megbízhatatlanságával érveljen. Nyilvánvalóvá vált, hogy amennyiben a Gazprom nem kapja meg a pénzét, leáll a szállításokkal, és Ukrajna ismét az Európába irányuló tranzitot fogja megcsapolni. A veszélyt növeli, hogy az ukrán tárolók is nagyrészt még üresek, mivel azokat éppen ebben a kisebb fogyasztású időszakban töltik fel. Ha ez elmarad, a tél beköszöntével törvényszerűen nyakunkon a gázhiány.

Az unió sürgetésére az IMF kénytelen volt hozzájárulni ahhoz, hogy a hiteléből fedezzék a gázvásárlást is. Így az ellátási válság elkerülhetővé vált, és az ukrán illetékesek szerint szépen növekednek a tartalék készletek is. A baj csak az, hogy ha a kölcsönt ilyen tempóban használják fel, a pénz legfeljebb a tél kezdetéig elegendő, tehát pont akkorra fogy el, amikor egyébként is kemény vita alakul ki az oroszokkal a jövő évi szállítási feltételekről. A Valutaalap és az EU illetékeseit az komolyan aggasztja, hogy az ukrán kormány nem teszi meg azokat az egyensúlyt javító lépéseket, amelyek elengedhetetlenek a pénzügyi összeomlás elkerüléséhez. Az ország az IMF lélegeztetőgépén van, de lényegében semmit nem tesz azért, hogy saját lábára állhasson, márpedig ez a helyzet sokáig nem tartható.

Időhúzás az elnökválasztásig

Kijev tehetetlenségének fő oka a mindent behálózó érdekharcok és korrupció mellett az elnökválasztás közeledése. A januári voksolás eredményét nagymértékben befolyásolná, ha a kormány újabb, minden eddiginél szigorúbb megszorító intézkedéseket hozna, amelyekre valóban szükség lenne. Ezért aztán vabankot játszanak, a szükséges, de népszerűtlen döntéseket igyekeznek halogatni és a választásokig kihúzni. Ez azonban nagyon veszélyes taktika, mert közben az egyensúlyi helyzet tovább romlik, és a külső támogatás nélkül bármikor beüthet a krach. Ráadásul később még durvább válságkezelő csomagra lesz szükség, ami könnyen tiltakozó megmozdulásokhoz vezethet.

A kockázatokat növeli, hogy az orosz kormány is befolyásolni akarja a januári szavazást. Ukrajnában a lakosság mintegy 40 százaléka orosz, főleg az ország iparosodottabb keleti részén. Moszkva rossz szemmel nézi Kijev közeledését az EU-hoz és a NATO-hoz, ebben stratégiai érdekeinek és hagyományos befolyásának sérelmét látja. A mostani válságot is kihasználja arra, hogy távolodni akaró szomszédját megleckéztesse, aligha várható tehát nagyvonalúság tőle a gázvitában. Az elkövetkező hónapok alaphangját nemrégiben megadta Medvegyev elnök azzal, hogy a kétoldalú kapcsolatok tudatos rombolásával vádolta meg az ukrán vezetést, egyebek mellett azt vetve a szemére, hogy Moszkva tudta nélkül olyan megállapodást kötött a gázszállításokról az unióval, ami ellentétes az orosz-ukrán hosszútávú szerződéssel.

Jobb rákészülni

Nem világos, hogy pontosan mire célzott, de az egyértelmű, hogy ezzel bevette a gázkártyát is a kétoldalú harc fegyverei közé. Ez semmi jóval nem kecsegtet, mert ne feledjük, az ukrán választások január 17-i időpontja feladja a labdát Moszkvának, hogy megpróbáljon ráijeszteni a szavazókra. A két ország viszonyát látva nem kétséges, hogy esetleges nem fizetés vagy árvita esetén a Gazprom nem fog habozni, hogy decemberben vagy január elején elzárja a gázcsapokat. Ezt a készletekből Ukrajna egy ideig kompenzálni tudja, de ha az adok-kapok elhúzódik, mert például Moszkvának nem tetsző jelölt győz, a tranzitszállítások ismét leállnak.

Erre jobb már most felkészülni és a kereskedelmi, valamint a stratégiai tartalékainkat feltölteni. Ez az illetékesek szerint már folyamatban van és néhány héten belül befejeződik. Ez annyit jelent, hogy az orosz gázimport teljes leállása esetén is 3-4 hónapra elegendő készletünk van, és annak aligha van esélye, hogy ennél hosszabb kiesésre számítsunk, mert az már a szállítónak is óriási veszteséget okoz. Nem beszélve a szomszédainkról, ahol a sokkal kisebb tárolókapacitás miatt már néhány hét is katasztrofális lehet. Nagy aggodalomra tehát nekünk nincs okunk, de az igazán jó lenne, ha végre nem a gázmizéria lenne a vezető hír a januári uborkaszezonban.