Hetilap kereső

Sinkovicz István írása

Nem véletlen, hogy az áfán próbál minél többet fogni a kormány, hiszen az összes adóbevétel kétharmadát ez az adónem teszi ki. Lesz emelés, kiterjesztik a fordított befizetést, és persze fokozódik az ellenőrzés. Azonban az élet ezúttal is sok helyen felülírja a szép terveket. Szakértők és a rendszerben dolgozók segítségével számoltuk újra, hogy miért nem annyi az annyi. És hogy miért megint az ügyeskedők járnak jól. SINKOVICZ ISTVÁN írása.

40 milliárd forint. Nem 10-et, nem 250-et, hanem valamiért éppen ennyit határozott meg a kormány a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak (NAV) terven felül behajtandó áfabevételként idénre. (Az éves bevétel ebből az adónemből mintegy 2500 milliárd.) Így (is) próbálják betömni a gazdasági növekedés visszaesése miatt keletkező költségvetési lyukat. Nem titok, hogy revízióból ez az összeg idén már nem tud befolyni. Ha ugyanis az adóhatóság most indít áfa-ellenőrzéseket, azok jogerősen nem fejeződnek be az év végéig. Ezért a terv csak akkor valósulhat meg, ha a visszaigénylőknél a kiutalás előtti ellenőrzéseket fokozza az adóhatóság.

A 168 Óra revizorokat kérdezett meg, akik szívesen elmondták fenntartásaikat az új irányvonallal kapcsolatban. Azonban érthető okokból arra nemigen vállalkoztak, hogy névvel vállalják véleményüket. Egyikük azt mondja:
– Ha a kiutalás előtti ellenőrzéseket fokozzuk, a revizorok minden erőfeszítése arra irányul, hogy fiktívnek minősítsenek beszerzési számlákat, mert így nemcsak hogy nem kell visszafizetni áfát, de a jogosulatlan visszaigénylés miatt az 50 százalékos mulasztási bírságot is kiszabhatják. Ha az ellenőrzés fokozódik, akkor az, aki eddig is el akarta kerülni a vizsgálatot, a fenyegetés hatására valószínűleg még óvatosabb lesz, és a visszaigényelhető áfát inkább áttolja 2012-re.
A kormány újabb nyulat húzott elő a kalapból: fokozottabban ellenőrzik az uniós országokba átnyúló láncügyleteket. A valóságban ez is bonyolultabb kérdés.

– A mai gyakorlat alapján – jegyzi meg egy ellenőr – egy gyanússá váló láncüzletben abból indulunk ki, hogy mindenki csalni akar. Pedig sokszor előfordul, hogy csak egy szereplő sáros, legtöbbször éppen a magyar. Mivel az ilyen ügyletek jelentős része külföldi cégeket is érint, nem vet ránk jó fényt, ha becsületes uniós polgárokat csalással vádolunk.
Mások egy érdekes jelenségre hívják fel a figyelmet.

– A 40 milliárd tulajdonképpen egy virtuális szám, statisztikai adat, amelyet egyszerűen felmutatnak majd az év végén. A kintlévőségek igazán nagy tételeit ugyanis lehetetlen behajtani. A hatalmas pénzek a számlagyárakban és a felszámolás alatt lévő adócsaló cégekben folynak el. A hivatalokban régóta mindenki tudja, hogy törvénymódosítás nélkül nem lehet igazán jelentős pluszáfabevételekhez jutni. Mert amíg a visszautalás egyetlen feltétele az ellenőrzés, addig az összegeket ki is fogjuk utalni – miközben a befizetéssel továbbra is csalni fognak.

Az adóhivatal azonban évek óta strukturális változtatások helyett csak az ellenőrzést képes fokozni. Ha a kiutalások tekintetében bárkinek is kétségei voltak, íme, a NAV szeptember 27-i állásfoglalásának egyik pontja: „Az adóalanyoknak számolni kell azzal, hogy ebből a visszaigényelt összegből – a visszatartási szabályoknak megfelelően – csak az adóalany esetleg fennálló adótartozását (ideértve az önkormányzati adóhatóságnál fennálló tartozást, az adók módjára behajtandó köztartozást is) meghaladó rész kerülhet ténylegesen kiutalásra (a többi a fennálló adótartozásra számolandó el).”

Legalábbis papíron úgy vélik, hogy így működik majd a dolog. Mert ha remélt is extrabevételeket a kormány, ebbe a nyáron alaposan belerondított az Európai Bíróság: törvénybe ütközőnek nyilvánította a ki nem egyenlített számlák után a kincstárban visszatartott forgalmi adót. Ha ezt most mindenki visszaigényelné, az 250 milliárdos érvágást jelentene a költségvetésnek. Ráadásul a NAV talán még maga sem tudja, milyen iszonyatos pluszmunkát kapott a nyakába. Vira Sándor, a Saldo Zrt. adószakértője, az APEH Áfa-ellenőrzési Főosztályának egykori vezetője így kalkulál:
– Most azzal számolnak, hogy az EU-direktíva miatt 20 ezer kiegészítő revíziót kell lefolytatni, és ezzel boldogulnak. Igen ám, de ez csak a harmadik negyedévi időszak. Az áfa-visszaigénylők jelentős része hónapok, évek óta görget a bevallásaiban, szerintem ez a szám 100 ezer körül reális. Azt pedig képtelenség ellenőrizni. Vagyis „csont nélkül” fognak menni a kiutalások, és ezt a zavarosban halászók pontosan tudják. A csalók, a rendszeresen áfára játszók nyertes lottószelvényként fogják beadni a bevallásaikat.
Riportalanyaink egybehangzóan állítják: a jelenlegi gyakorlattal nem lehet javítani az adómorált, márpedig a végső cél és megoldás csak ez lehet.

– Az adózásban nincsenek általános szabályok – mondja Vira Sándor. – Például a társasági adó csökkentése javított a befizetéseken, de az szja-é nem. Amíg nem választják külön a csalást a tévedéstől, a becsületes adózó is ellenszegül. Sokan megfizetnék az adótartozást, ám 30-50 százalékos bírság miatt dolgozik a „csak azért is ellenállok”. Arról nem is beszélve, hogy a szétválasztással felére csökkenne az ügyek száma.