Hetilap kereső

Barát József írása

Az unió pénzügyi biztosát nemrégiben éles támadások érték a hazai jobboldalról. Úgymond „megáll a politikai felelőssége” Magyarország gazdasági válságáért, mert segédkezet nyújtott ahhoz, hogy eltitkolják a valóságos gazdasági adatokat a polgárok elől. Joaquín Almuniát a magyar gazdaság helyzetéről és az őt ért támadásokról is kérdezte BARÁT JÓZSEF.

Egyes magyar újságok magától értetődő tényként kezelik, hogy hazánk sereghajtó lett az Európai Unióban, s mi vagyunk a csatlakozás vesztesei. Igazságos ez az értékelés?

Ez az esztendő mindenki számára nehéz. Magyarországnak, Európának és a világ többi részének is, de különösen az átalakuló, feltörekvő országoknak. A világgazdaság még mindig gyengélkedik, miután fél éve a rendszert összeomlás fenyegette a pénzügyi válság erősödése miatt. Ám úgy tűnik, a nemzetközi gazdaság helyzete a pénzügyi piacokkal együtt stabilizálódik. Az adatok igazolják a bizottság tavaszi előrejelzésében szereplő várakozásokat, miszerint 2010 már a fokozatos talpra állás esztendeje lesz. Kétségtelen, hogy a magyar gazdaság teljesítménye rosszabb volt az európai átlagnál. A válság ugyanis igen sérülékeny állapotában érte a költségvetés miatt, amelyet az elmúlt két év erőfeszítései révén sem sikerült stabilizálni. 2009 végétől kezdve nagyban hozzájárult Magyarország kilátásainak romlásához, hogy Németországban – amely az önök legfontosabb kereskedelmi partnere – a piac erősen beszűkült. Vannak azonban olyan országok az EU-ban és azon kívül is, amelyek Magyarországnál is jobban megszenvedték a válságot. A balti államokban és Írországban például erősebb a gazdaság visszaesése.

Hogyan értékeli a Bajnai-kormány erőfeszítéseit a gazdaság stabilizálására?

Úgy vélem, hogy a kormány által elfogadott vagy még csak kilátásba helyezett irányvonal nagyjából megfelelő. Nemzetközi támogatással, az EU, az IMF és a Világbank közreműködésével Magyarország túljut a jelenlegi nehézségeken.

Mit gondol, hatékonyan működik az uniós válságkezelés?

A pénzügyi bizottság javaslatára az EU gazdasági miniszterei novemberben 6,5 milliárd eurós fizetésimérleg-hitelt szavaztak meg Magyarországnak, hogy így támogassák a kormány gazdasági programját, enyhítsék a magyar pénzügyi rendszer feszültségét, újraépítsék iránta a bizalmat. Négymilliárd már megérkezett Magyarországra, és egy újabb, 1,5 milliárdos részlet átutalására még ebben a negyedévben sor kerül. Az EU kétszer is megduplázta, 50 milliárd euróra növelte azt az összeget, amellyel a bajba jutott tagországoknak segít. Növeltük az unió strukturális alapjaiból kifizethető előlegek összegét is, és bővítettük az Európai Befektetési Bank hiteleit kis- és közepes vállalkozások számára, ha energetikai és infrastrukturális projekteket hajtanak végre. Fokozta teljesítményét az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank is, amely kizárólag az új tagországokban és az EU-szomszéd keleti országokban működik.

Vannak magyar közgazdászok és politikusok, akik arról próbálják meggyőzni az embereket, hogy a gazdaság működését helyre lehet állítani költségvetési megszorítások nélkül, csupán adócsökkentések révén. Ön szerint lehetséges ez?

A jelenlegi stratégia jó, mert korlátozza a költségvetési hiány romlását, és a gazdasági szférát is engedi lélegzethez jutni. Minden más megoldás csak súlyosbítaná a helyzetet. Ráadásul még azokat a hosszú távú előnyöket sem ígérné, amelyeket a jelenlegi stratégiától joggal remélhetünk:
a közpénzügyek stabilizálását, a fenntartható fejlődés megalapozását.

Ön szerint túljutottunk már a válság mélypontján?

A friss adatok azt mutatják, hogy a mélyponton már túl vagyunk. Ám a munkanélküliség tovább növekedhet, hiszen a gazdasági aktivitás változásai némi késéssel jelennek meg a munkaerőpiacon. Tavaszi előrejelzésünk szerint a magyarországi munkanélküliség alakulása nagyjából az uniós átlagot követi majd: 10 százalék közelébe emelkedik. Igen fontos egyébként, hogy a tagországok kormányai mielőbb gondoskodjanak arról, hogy a bankok tegyék tisztába mérlegüket, szabaduljanak meg a behajthatatlan kintlevőségektől, amelyek akadályozzák, hogy a hitelezési gyakorlat viszszatérjen a normális mederbe. Örömömre szolgál, hogy azok a bankok, amelyek az utóbbi tíz évben kezdtek tevékenykedni az önök országában, megerősítették elkötelezettségüket a magyar gazdaság iránt, s kinyilvánították: készek arra, hogy körültekintő módon feltőkésítsék leányintézményeiket. A gazdasági fellendülés megalapozásához ugyanis jól működő pénzügyi piacokra van szükség.

Ön szerint Kelet-Közép-Európa együtt halad-e Nyugat-Európával? A két térség közti távolság csökken, vagy ellenkezőleg: növekszik?

A válság minden országot érint az unióban és azon kívül is. A krízis a pénzügyi szektorban kezdődött, és alaposan beszűkítette az építőipari szektort, ez pedig azt jelenti, hogy még éveken át a korábbinál gyengébb növekedésre számíthatunk. Épp azok az ágazatok sérültek ugyanis, amelyek a gazdasági növekedéshez és az állami bevételekhez a legtöbbet adták hozzá az elmúlt évtizedben. Most tehát arra van szükség, hogy a gazdasági fejlődés más forrásait is fejlesszük, megragadjuk például azokat a lehetőségeket, amelyeket a zöldebb és változatosabb energetikai szektor fejlesztése kínál. Nincs kétségem afelől, hogy azok az országok, amelyek az utóbbi öt évben csatlakoztak az unióhoz, felzárkózhatnak a régiekhez a válság múltán, hiszen igen dinamikus a gazdaságuk, és számos területen komparatív előnyök birtokában vannak.

Önt éles támadások érték a magyar jobboldalról, még az Európai Parlamentben fontos tisztségeket betöltő képviselők részéről is. Azt állították, hogy állásfoglalásaival szocialista barátainak akar segíteni.

Ismerem ezeket a nyilatkozatokat, és nem szeretnék túl sokat foglalkozni velük. Emlékeztetek azonban arra, hogy 2004-ben – amikor Magyarország és kilenc másik állam csatlakozott az EU-hoz – túlzottdeficit-eljárás indult ezeknek az országoknak a fele ellen. A célja az volt, hogy megtaláljuk számukra az utat, amelyet követve három százalék alá csökkenthetik költségvetési hiányukat. Magyarországon kívül mindegyik állam végrehajtotta a korrekciót, mígnem a válság első jelei megjelentek 2007-ben. Több olyan ország, amely eleinte magas költségvetési hiánnyal küzdött – köztük Szlovákia, Ciprus és Málta is –, teljesítette a konvergenciafeltételeket, és bevezette az eurót. Mindeközben, 2004 és 2006 között Magyarországról újra és újra súlyosan elmarasztaló értékeléseket hoztunk nyilvánosságra. Figyelmeztettünk arra, hogy az ország letért a költségvetési kiigazítás ösvényéről, amelyet a bizottság javasolt, és a pénzügyminiszterek tanácsa megerősített. Én nem késlekedem sem a figyelmeztetésekkel, sem az ajánlásokkal, amikor szükség van rájuk. De a biztatás és a támogatás sem marad el, amikor ajánlásainkat végrehajtják. Az én magatartásomat ugyanis nem befolyásolja egy-egy kormány színe, az ország nagysága, sem az, hogy EU-alapítóról van-e szó, vagy újonnan csatlakozott országról.