Hetilap kereső

Sztankay Ádám írása

Idén 14 százalékkal esett szállodáink forgalma. A Magyar Szállodaszövetség alelnöke – aki hamarosan az elnöki pozícióba lép – a riasztó adatok ellenére is optimista. Hisz a gazdaság törvényszerűségeiben, s bízik hivatása „mesterfogásaiban”. Utóbbiakat nemrég könyvben foglalta össze. Neki ítélte a szakma az Év Szállodása 2008 címet. SZTANKAY ÁDÁM írása.

Sokcsillagos zalakarosi wellnesshotel éttermében szalvétára skicceli a marketingpiramist. Alul a települések, aztán a régiók, legfelül az állami szervezet. Összefogás. Erdei János magyarázza: nálunk miért nem működik, hogyan kell rendbe tenni.

Elegáns, mint egy angol főrend. Gesztusai, mimikája: táncművész civilben. Áttér a Kondratyev-ciklusra. A harmincas évek orosz közgazdásza megállapította: nagy találmányok befolyásolják a társadalmi változásokat. Gőzgéptől a géntechnikáig.

A high-tech után most a high-touch jön. A személyes kontaktusok korszaka. Az emberek besokallnak a monitorok bámulásától. Kapcsolatokat keresnek. Egyre fontosabb lesz az egészség is. Hogy tovább éljünk. Kiszámolták: a világban már hárommilliárdan költhetnek erre extrán.

Bécsi évek

Erdei János szerint sikerre ítéltettünk. Termálvizeink, földrajzi fekvésünk, egészségügyi képzésünk okán. Vagyis: van szoftver, hardver, de mindkettő még hiányos. Utak, infrastruktúra, egyebek. Meglesz.

A Kondratyev-ciklust nem tudja megtörni a politikai választások üteme. Szélesvásznú mosoly: „Desszertet?” Optimista européer Zalában.

Erdei István suszter 1947-ben tért haza a munkaszolgálatból, majd nőül vette Junger Erzsébet cipőfelsőrész-készítőt. János fiuk ma azt mondja: ebből mindenképpen kijön a cipő. Két gyermek meg tuti. Nővére nyugdíjazása előtt Bécs Város Gazdasági Fejlesztő Intézetének igazgatója volt.

Kölyökkorukban éltek először Ausztriában. Apjuk munkáskáderből lett a magyar bőrexportőr Tannimpex igazgatója, és négy évig kereskedelmi tanácsos Bécsben. János tízévesen került a legnevesebb osztrák iskolába, a Theresianumba. Latin, ógörög, angol, francia – mindezt németül. Elsajátított még gesztusokat, mimikát, stílust. Ma is működnek.

Apja tízezer schillinges fizetéséből háromezret költött erre. Hazatérve mégis híradástechnikai suliba küldte fiát. Lányát ítélte lángésznek, ő ment az Eötvösbe. János azonban nem érti Ohm törvényét, ráadásul színtévesztő. Kézilabdásként bekkeli ki a négy évet az iskola bajnokcsapatában.

Nyaranta egyfelől családi üdülések a Kádár-világ elitjével Őszödön. Másfelől: meló. János rikkancskodott, volt gőzkalanderes – lepedőmángorló – és kabinos a Széchenyi fürdőben. Értékelt éjjelenként totó- és lottószelvényeket.

Érettségizve, munkaügyi egészségvizsgálaton találkozott először londinerrel. A jól öltözött szállodai segédmunkás elmesélte, mi a pálya. Jánosnak tetszett.

Apai protekcióval került a Gellért Szállóba, az akkori idők egyetlen igazi budapesti luxushoteljébe. Emeleti londinerként fél évig cipőt pucolt, majd megtették a szállodai fürdőlift kezelőjének. Első önálló „irodájában”, a liftben prospektusokat terjesztett, és saját könyvtárat rendezett be a vendégeknek. Karácsonykor, húsvétkor, egyéb ünnepeken alkalmi díszbe vonta a felvonót. Egy alkalommal Dymphna Cusack, a Ketten a halál ellen című világhíres regény ausztrál írónője dedikálta boldog örömmel a liftesfiú vonatkozó olvasmányát.
Erdei Jánost idővel felvették a Vendéglátóipari Főiskolára. Estin kezdi, eredményei alapján kerül át nappalira.

Ha diplomázva visszaveszik a Gellértbe, akkor ma is ott van. Talán igazgatóként. Abból az alma materből csak kihalni szokás. Kádár-kori kivétel: nincs tovább, ha az ember nővére Bécsben, a vasfüggöny túloldalán megy férjhez.

A vezér tolmácsa

Erdei végül a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalatnál talált helyet, hálózati ellenőrként kezdte. De ebben a szerepkörben operettkarakter volt. Ha nem stimmelt a felszolgált adag, inkább leejtette a menzúrát, az italmennyiség-ellenőrzőt. Ha pedig a Pipacs, Moulin Rouge, Maxim bárba vezényelték, ott könnyen fordult más irányba „járőrszolgálata”.

Ám hamar felfedezték idegennyelv-tudását. Éttermi menedzser lett, aztán idegenforgalmi előadó, osztályvezető, főosztályvezető, végül a marketing- és értékesítési részleg főnöke. Húsz évig maradt a cégnél. Jobbkeze, tolmácsa a vezérnek, Somogyi Jenőnek.

Csoda dolgok estek. 1982-ben 22 ezer dollárnyi előleget kasszírozott cégének egy Szíriában rendezett magyar gasztronómiai eseményért. Majd szerződéskiegészítést javasolt a szír partnernek: ha perkálnak még hatezer-ötszáz dollárt, igazi magyar gulyás is lesz a menüben. Magyarázta: a többlet a különleges hazai alapanyagra kell. Erdei János az első és alighanem utolsó üzletember, aki ily módon exportált sertészsírt egy arab országba.

Privát krónikája szerint cégétől a rendszerváltás hajnalán kapta élete első, valódi kihívást jelentő feladatát, amikor létrehozhatta a magyar érdekeltségű bécsi szállodát. Nem volt egyszerű. A kacskaringós történet anyagi okokból a kudarc felé futott. Ám Erdei végül osztrák beszállítókkal és magyar üdülőhasználókkal finanszíroztatta meg a szálloda befejezését. Remélt nagybani megrendelőjüknek, a bécsi magyar szállodának több évre előre kápé kifizették a majdani kedvezményeket.

Négy évvel később francia befektetők privatizálták az egész Pannónia Vállalatot. Erdei János – aki időközben közgazdászdoktor lett – egy ideig tanulmányozta a franciák végletesen racionális üzletpolitikáját. Majd elbúcsúzott.

Egyszerre pályázta meg az Expressz Utazási Iroda és a Gödöllői Kastély igazgatói posztját. Előbbi még teljes vagyonát birtokolta. Utóbbi – a tervezett kulturális és turisztikai központ – totál romokban. A gödöllői pályázaton hirdettek eredményt elsőként. Erdei nyert, ezért az Expresszt visszamondja. A szakmában hamarosan híre megy: miként tarhál össze ötletes marketingfogásokkal százmilliókat a kastélyprojekthez. Mellékesen: az Expressz közben romba dől.

Erdei két év után távozott az életre kelt Gödöllői Kastély vezetői posztjáról. Amikor politikai csatározások közt találta magát, afféle pofozópárnaként. A Magyar Turisztikai Szolgálat Rt., a későbbi Magyar Turizmus Rt. első vezérigazgatója lett. De rájött: tarhálni jobban szeret, mint pénzt osztani. Aki az utóbbi funkcióba kerül, azt mindenki utálja. Erdei János szereti, ha szeretik. Posztjáról leköszönve a Magyar Turizmus Rt. bécsi turisztikai képviseletének vezetője lesz. Idővel a Németország–Ausztria–Svájc-régió igazgatója. Majd külhoni befektetők hívják magyarországi projektjeikhez. Előbb a hévízi Rogner Hotel vezérigazgatója. Aztán a bükfürdői Birdland Resort Szállodában töltötte be a posztot.

Tavaly elnyerte az Év Szállodása címet. Jelenleg elsősorban saját turisztikai tanácsadó és szolgáltató cégével foglalkozik, s a napokban veszi át a zalakarosi MenDan Termálhotel marketingértékesítési munkáját. Öt jelentős szálloda számít tanácsaira. Közben öt felsőoktatási intézményben tanít.

Tapasztalatait Somlói galuskás gulyásleves című könyvében foglalta össze. Címadó történetében dél-koreai turistacsoport próbálta nevezett összetevőkből kikeverni kedvenc édes-savanyú levesét egy elegáns hotelban. A többi vendég, mondjuk úgy, elhűlt ezen. A sztorik végén a szerző egyszerű mondatokban von tanulságot. Ez esetben kiderül: bizonyos helyzetekben az eltérő kultúrák elkülönítése nem diszkrimináció. Pláne, ha gondolunk a másféle ízlés kiszolgálására is.

Egy jó kávé

Erdei Jánosnak a hivatása szlogenje ér annyit, mint orvosnak a hippokratészi eskü: amíg fedelünk alatt van a vendég, gondoskodni kell róla. Ha szálloda, ha ország a fedél. Persze előbbinek gyakrabban van jó gazdája. Utóbbi közös tulajdon, nem is keveseké. Erdei példaként említi: hétvégén celebrált gyülekezésnek-gyújtogatásnak-oszlatásnak pillanatok alatt híre megy a világban. Alkalmanként két-hárommilliárd forintos turisztikai befektetés, marketingpénz sem tudja felülírni a hatásait.

De azért hiszi: működik majd a Kondratyev-ciklus. Abban mindig lehet bízni. Meg a termálvízben. Könnyed mosoly: „Egy jó kávé?”