Hetilap kereső

Szentgyörgyi Zsuzsa írása

2011. március 11-én megrázta magát a föld. Olyan térségben, ahol egyébként szokva vannak a földrengésekhez, vulkánkitörésekhez, és műszakilag is, társadalmilag is felkészültek rájuk. De nem ekkorára. SZENTGYÖRGYI ZSUZSA írása.

A kilences magnitúdó rettenetesen nagy. Két fokozat között 32-szeres a szorzó! A rengések voltaképpen nem különlegesek, merthogy bolygónk belseje állandó mozgásban lévő, „élő” struktúra. Nálunk is előfordulnak, évente száz-százhúsz esetben is, de az erősségük 2,5-esnél kisebb. A minapi is 3,5 körül volt, és még így is rémületet okozott. A Magyarországon ismertek egyik legnagyobbika (1763 nyarán) 6,3-es lehetett, és Komárom jelentős részét elpusztította.

Megrendítő hírek jönnek most Japánból, sorra robbanó reaktorokról, esetleges fűtőelem-megolvadásokról. Fukusima nevét már jól ismeri világ, lógunk állandóan az interneten, a hírtévéken, lessük rémülten a legfrissebb híreket.

Sorra robbannak a reaktorok – amikor e sorokat írom, már a harmadik. Rosszul tervezték volna ezt az erőművet biztonság szempontjából? Feltehetőleg jól, csakhogy olyan egyidejűség következett be, amelyben a hatások mindegyike külön-külön is jócskán túllépte a tervezési értékeket. A fukusimai erőművet úgy építették, hogy ellenálljon önmagában is nagyon nagy, 8,5 magnitúdójú földrengésnek és egy létrejöhető 6,5 méteres cunaminak. Csakhogy március 11-én 9 volt a magnitúdó, és 8 méter körüli a cunami magassága. A rengéskor a biztonsági rendszer kiválóan működött, rögtön belövődtek a szabályozó rudak, leállt az energiatermelés. A hűtőfolyadékot keringtető szivattyúk táplálását dízelmotoros aggregátor vette át. Minden előírásszerűen működött.

És ekkor jött a borzalmas víztömeg, amely tönkretette a motorokat, leállt a hűtőfolyadék keringtetése. még forró fűtőelemek felhevítették a környezetet – a forró gázban hidrogén keletkezett. A nagy nyomás csökkentése végett kiengedték a gőzt, de ekkor a magával ragadott hidrogén a levegő oxigénjével robbanóelegyet alkotott. Próbálkoztak tengervíz ráeresztésével. Az egyik – talán legriasztóbb – esemény, hogy a 4. számú reaktor mellett található az elhasznált fűtőelemek vízzel borított átmeneti tárolója, amely a robbanáskor megsérült, a hűtővíz elfolyik róla, és ha szabadon marad, radioaktív anyagok kerülhetnek ki a környezetbe.

Ma még nem láthatjuk a kifejletet. Egy bizonyos, az ellenérdekeltek – legyenek radikális zöldek vagy éppen autópiaci vetélytársak – már készülődnek. Hisztériát könnyű kelteni. Olvasom egyik napilapunk főcímét, amely Csernobillal riogat. Jól hangzik, csuda blikkfangos, csak éppen hamis. Az ukrán erőmű más elven működött, mint a fukusimai vagy akár a mienk Pakson. Ott a grafit olvadt meg, és – nem mellékesen – ezt a típust rég nem használják (kivéve a volt Szovjetunió egyes helyeit). Az USA-ban éppen Teller Ede követelése nyomán állították le őket. Nem kisebbíthetjük a japán tragédia következményeit, de felesleges hamis állításokkal tovább erősíteni a félelmeket.

Hanem a nagy kérdés az: mi lesz az energetikával?

A világ energiaéhsége egyre nő, elsősorban a legnagyobb népességű, gyorsan fejlődő országok (Kína, Indonézia, India, Brazília) folytonosan erősödő igényei következtében. A mesterségesen is táplált ijedelem máris érezteti hatását: a németek felfüggesztik az üzemidő-hosszabbítást. A sötétzöldek harsognak, nekik minden válság kapóra jön. Az persze helyes, hogy sorra vizsgálják az erőművek földrengésbiztonságát, de ne feledjük, ez a mostani tragédia a cumanival erősített kettős hatás következménye. Az atomerőmű minden bizonnyal ellenállt volna a hatalmas földrengésnek, és még az ugyancsak igen nagy (6-os méret körüli) utórengéseknek is. De kétségtelen, ez a mostani eseménysor megrendíti a közvéleményben az atomerőművek iránti bizalmat, különösen, ha még ellenerők és szenzációhajhászok rá is segítenek.

Csakhogy mire megy a világ atomenergia nélkül? Egy csudára okos magyar politikus korábban már meghirdette, állítsuk le atomerőművünket, és helyette használjunk szélenergiát. No persze! Ha a villamosenergia-ellátásunknak több mint 40 százalékát adó Paksot bezárnánk, legalább Balaton-méretű teret kellene beépítenünk szélkerekekkel. De meg ne feledkezzünk arról sem, hogy mindehhez legalább két szivattyús vízerőmű is kéne!

Egyelőre úgy tetszik, tömeges villamosenergia-termeléshez nem nélkülözhetjük a nukleáris megoldást.

A szén káros gázok kibocsátásával vádolható, mármint azok által, akik vádolják. Mert már egyre tisztább a szénerőművek kibocsátása, igaz, jókora pénzráfordítások árán. A földgáz többé-kevésbé tiszta, de erősen fogyóban van, és ráadásul igencsak instabil országok uralják – elég, ha odafigyelünk a mostani válságláncolatokra egyes arab térségekben.

A megújulók – a szél, a napsugárzás, a tenger hullámai és árapálya, a Föld hője – igába foghatók, de tömeges termelésre nem elegendők, legalábbis egyelőre, és ez az „egyelőre” évtizedeket jelenthet. Amellett nem is olyan „tiszták”, hátrányos környezeti hatásaik is vannak, meg a gyártási technológiáik is jócskán terhelik a környezetet. A fúziós megoldás?

A kísérleti létesítmények egyelőre csak hatalmas pénznyelő vermek, jó, ha 2050-re már hiteles eredményeket produkálnak.

Ám addig is élni kell. Villany nélkül nemhogy modern ipar, közlekedés, egészségügy, egyéb infrastruktúra nincsen, hanem átlagos háztartás sem. Bizonyító erejű, ahogyan a japán tragédiát tetézi a villamosenergia-ellátás mizériája is, hiszen villany nélkül nincs fűtés, nincs közlekedés, nem működnek az átmeneti áruhiányban áthidalást jelentő hűtő- és fagyasztóberendezések.

De nemcsak a sorra robbanó reaktorok keltenek aggodalmat. Mi lesz a most nagy betegségéből éppen lábadozó világgazdasággal? A tőzsdék persze hisztérikusan reagálnak, ez a szokásuk, de reménykedjünk, hogy a mostani nagy kilengések hamarosan lecsengenek. Ámbár az olyan gyenge kis gazdaságok, mint a mienk, jócskán elázhatnak a pénzügyi világcunamikban.

És mi lesz a most éppen lábadozó autópiaccal? Feltehetőleg megerősödnek a japánok ellenlábasai, gondolom, a GM és a többi gépkocsigyártó cég igazgatótanácsi termeiben már javában tanácskoznak, készülve egy új világrendre. A logisztika csodái, a just-in-time (minden éppen időben ott legyen) módszerrel oly sikeres nagy japán gyártóvállalatok mikor térnek magukhoz, mikorra jöhet rendbe a szükséges infrastruktúra (utak, kommunikáció, energiaellátás)?

Ám legyünk optimisták. Feltehetőleg a rombolás egyúttal fellendülést is hoz, hiszen rengeteg munkához juthat a most éppen pangó építőipar, az eszköz-, berendezés-, rendszergyártó ágazatok.

Isten nem kockajátékos – mondta állítólag Albert Einstein. De talán éppen hogy az, és most, rosszat dobva, haragjában kissé megrázta valahol a mi kis bolygónk kérgét. A rajta lakó emberek pedig máris újrarendezhetik már előtte is rendetlen, kaotikus világukat.