Hetilap kereső

Lengyel L. László írása

November végéig a kormánynak rendelkeznie kell arról, milyen mértékben növekedik januártól a vezetékes gáz ára. Korábban tíz százalék körüli emelkedést jósoltak, figyelemmel az importárképzési rendszerre és a gyengülő forintra. Azóta viszont folyamatosan zuhan a nyersolaj világpiaci ára, és várhatóan tartósan alacsony szinten marad. Ennek hatása jövő nyár elején már a gázimportnál is erősen érződni fog, a kormánynak tehát a következő félévet szükséges áthidalnia valahogy ahhoz, hogy most ne kelljen nagyon népszerűtlen emelési döntést hoznia.

A gáz négyötödét importból szerezzük be, ezért a hazai árakat alapvetően a világpiaci árképzési rendszer határozza meg. Ennek lényege, hogy a földgáz a kőolaj ármozgását, illetve annak átlagát követi, de kilenc hónapos eltolással. Ez annyit jelent, hogy a gyors emelkedések és csökkenések csak jóval később éreztetik hatásukat. Emiatt hiába megy lefelé az olaj, a gáznál most jelentkezik igazán a tavasz végi-nyári árcsúcs hatása. Azóta ráadásul a forint árfolyama is legalább 15 százalékkal romlott, ami tovább drágítja a beszerzést.

További probléma, hogy a fő beszerző, a nagykereskedést végző német E.ON céggel kemény vita folyik a magyar állam több tízmilliárdos tartozásáról, amit az eredményezett, hogy a kormány egy korábbi megállapodás értelmében az indokoltnál kisebb áremelkedést engedélyezett. Ezt egy idő után kompenzálnia kellet volna a nagykereskedőnek, amit nem tett meg, hanem egy rendelettel egyszerűen eltörölte az adósságot. Ennek mértéke e német cég szerint ez év végéig eléri a százmilliárd forintot.
Ha csupán ezeket a tényezőket vennék figyelembe, minimum 15-20 százalékkal kellene emelni januártól a vezetékes gáz árát. Ebből az egy szempontból azonban jól jött az általános recesszió, mert a kora nyári csúcs harmadára nyomta le a nyersolaj árát. Ma már ötven dollár alatt jegyzik, és az elhúzódó válság, a csökkenő kereslet miatt sokáig nem lehet jelentősebb emelkedésre számítani.

Emellett a hazánknak nyújtott mentőcsomag nyomán a forint árfolyama is stabilizálódott, és az elkövetkező hónapokban inkább erősödésre, semmint gyengülésre számítanak a szakértők. A kormányra tehát csak az elkövetkező néhány hónapban nehezedik áremelési nyomás, addig, amíg az importárban le nem cseng a 140 dollár körüli nyári olaj hatása. Jövő nyártól már csökkenthetőek is az árak, csak ezt az időszakot kell átvészelni valahogy.

Ez pedig nem könnyű, mert a gázár nálunk hagyományosan politikai kérdés és kiváló terep a demagóg szólamokhoz. Amikor a Fidesz felszólítja a kormányt, hogy ne merje emelni az árakat, pontosan tisztában van a fenti árképzési rendszerrel és az emelés szükségszerűségével. A szocialistáknak pedig ahhoz, hogy ne megint őket állítsák be népnyúzó gonoszként, valamilyen megoldást kell találniuk a drágulás minimalizálására ebben az átmeneti időszakban. A mozgásterük rendkívül szűk, mindössze két lehetőség áll előttük. Az egyik az, hogy a költségvetés lenyeli a különbözetet, azaz dotálja a gázárakat. Ez az út normális körülmények között sem jó, a jelenlegi hiányfaragási kényszer mellett viszont járhatatlan.

A másik és lényegében egyetlen lehetőség az marad, hogy ismét alkudni próbálnak az E.ON-nal, hogy most kisebbet emelhetnek, de azt a jövő évben, amikor a beszerzési árak drasztikusan csökkennek, kompenzálhatják. Ezt nem könnyű elfogadtatni a céggel, amely egyszer már belement ebbe, aztán hoppon maradt. A megegyezés azonban várhatóan így is létrejön, mert a németeknek sincs sok választásuk, ha meg akarják őrizni a magyar piacot. A kormány tehát időt fog nyerni, és ez lehetővé teszi, hogy a lakossági gázár csak 5-8 %-kal emelkedjen. Ennek következménye persze az lesz, hogy jövő nyáron, amikor elvileg csökkenthető is lenne az ár, szinten fog maradni, és az E.ON megtérítheti magának az addigi veszteségeit.