Valószínűleg milliárdokat fizetnének annak, aki évre pontosan meg tudná mondani, mikor következnek be az újabb világgazdasági válságok. Mivel a jövőbelátás nem egzakt tudomány (sőt, nem is tudomány), ezért a legkézenfekvőbb megoldás egy olyan görbe megalkotása, amivel a gazdasági változások jól kimutathatóak. Két nagyon híres ciklust vizsgáltunk meg, és utánajártunk, hogy van-e valóságalapjuk.
A ciklusokkal az a baj, hogy túl sok bennük a relatív dolog, amit rengeteg tényezőhöz lehet viszonyítani. Mit értünk válságon? Mennyivel kell visszaesnie a tőzsdének és a termelésnek? Mekkora régiót kell érintenie? Mekkora az a türelmi idő (év), amivel még igaza lehet a ciklus alkotójának?
K-hullám ötvenévenként
Az egyik leghíresebb ilyen elmélet a Kondratyev-ciklus, vagy más néven K-hullám. Nevét kitalálójáról, a szovjet közgazdász Nyikolaj Kondratyevről kapta. A grafikon megalkotásához elsősorban gazdasági mutatószámokat vizsgált (árak, bérek, ipari termelés alakulása és a kamatszint változása). Az adatok
három országra vonatkoztak/vonatkoznak (?): Amerika, Anglia és Franciaország.
A ciklus hosszú, körülbelül
50 éves időszakonként ismétlődik. Ennek vizsgálata roppant nehéz, hisz a kapitalista világban a kormányok 4-8 évente cserélődnek. Amikor 1926-ban nyilvánosságra hozta Kondratyev az elméletét, közeli recessziót jósolt, ami be is következett. (1929).
A probléma azonban a pontossággal van. A fordulópontokra 5-7 év időtartam van megadva, ami egy demokratikus kormányzásban akár több kormányváltást is jelenthet, természetesen csak kivételes esetekben. Így semmilyen pontosabb következtetést nem lehet levonni. Az ezredfordulónál lehet a legjobban érzékeltetni, hogy mennyi is az
5-7 év csúszás.
A grafikon szerint 1998-2000 környékén lett volna a fordulópont. 2001-ben, a New York elleni
terrortámadás következtében az amerikai és a világ tőzsdéi is mély zuhanásba kezdtek (például a Dow Futures 145 pontot zuhant). Ez a hivatalos indok. Azonban az amerikai tőzsdék 2001 első felében már esésnek indultak. A rendszer itt hibádzik, ugyanis a tőzsdék emelkedésnek indultak ezután, és csak évekkel később következett be a nagyobb baj.
A másik érdekesség, hogy a ciklushoz semmilyen vonatkozásban nem kapcsolódik a Szovjetunió. 1926-ban 147 millió lakosa volt a kommunizmus őshazájának, Kondratyev mégsem számolt ezzel a térséggel. Bár ez valahol érthető is, hisz az akkori világban ténylegesen az USA, Anglia és Franciaország volt a világ három gazdasági nagymotorja.
Cooper is mellélőtt
Egy másik híres gazdasági-görbe megalkotója Sherry S. Cooper, a BMO (Bank of Montreal) vezető közgazdásza talán még távolabb járt az igazságtól. Amint látható, a válságok közt eltelt időszakok közül 19 (?) (inkább 11) év a legrövidebb és 33 év a leghosszabb. Pontosabban így követik egymást a válságok közt eltelt évek:
1789 - 1815 –
26 év,
1815 - 1844 –
29 év,
1844 – 1864 –
20 év,
1864 – 1893 –
29 év,
1893 - 1926 –
33 év,
1926 - 1954 –
28 év,
1954 - 1973 –
19 év,
1973 - 1997 –
24 év,
1997 – 2025 (?) –
28 év
Inkább:
1997 - 2008 –
11 év
Amint látható, semmilyen periodikusság nem fedezhető fel. Ezért nem lehet olyan következtetéseket levonni, hogy mondjuk az elkövetkezendő száz évben hozzávetőlegesen mikor lesznek válságok. Azt példának okáért nem szabad elfelejteni, hogy a nagy
technikai áttörések fellendítik és erősítik a gazdaságot, de utána visszaesés következik, majd megint fellendülés, egyre gyorsabban.
A másik furcsaság, hogy Cooper szerint 2002-2003 óta a gazdaság felívelő ágban van, de előfordulhatnak kisebb visszaesések, amelyek rendkívül rövid ideig tartanak. Mit jelent a rendkívül rövid idő? Egy hónap, egy év, öt év? Mondhatni, hogy ez
önfelmentés a felelősség alól. Ugyanis ilyen, nem értelmezhető szavakkal az ember a későbbiekben tisztára moshatja a hírnevét: „Márpedig én úgy értettem, hogy a rendkívül rövid idő akár több év is lehet.”
Cooper értekezése szerint csak az új és innovatív cégek maradhatnak fenn. Azonban nem kell gazdasági messiásnak lenni ahhoz, hogy az ember tudja: a folyamatos fejlődés elengedhetetlen a fennmaradáshoz.
Több
makroközgazdászt is megkérdeztünk a ciklusokkal kapcsolatban, hogy ők mit gondolnak az előrejelzésektől.
HozzászólásokÖsszesen: 3 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Biztos hogy van alapja, csak az nem a gazdaságban, hanem az emberi természetben rejlik.
Mohóság, kapzsiság, mértéktelenség.
És a társadalmi nyomás a gazdagodásra.
elsőistván: "Had tegyek ehhez hozzá egy nagyon laikus más megközelítést."
Hát egy kukkot sem értettem.:D Illetve csak hellyel-közzel. Szerintem meg már annyi mindent lehet mondani, hogy miért lett válság, hogy már egyik sem igaz. Bár szerintem a régi jó mondás szerint (Amit el akarsz rejteni, azt tedd jól látható helyre) történik a dolog, tehát a válságkirobbanásra valszeg a legkézenfekvőbb magyarázatot kell keresni. SZVSZ.
Rövid szabadságok, és még döghosszú az év:(
Had tegyek ehhez hozzá egy nagyon laikus más megközelítést.
A válságelemzésekben alig esik szó arról, hogy a válság elsődleges gerjesztője maga a tőzsde, a gazdaság meg kénytelen a tőzsde után szenvedni. A politikai krízisek is többnyire a gazdaság válság periódusaiban alakulnak ki, tehát tendenciájában ezek is a gazdasági válságra reagálnak. Ezt a nagyon tanult gazdasági szakemberek biztosan képtelen állításnak tartják, de ez érthető, nekik a tőzsde mint a gazdaság játéktere, alapaxióma.
Valamelyest állításomat alátámasszam, a magyar GDP túlnyomó részét (becslésem szerint 90%-át) tőzsdén egyáltalán nem szereplő vállalkozások termelik, és újrafelhasználják. Másként, ha nem lenne tőzsde M.o-on, alig vennénk észre, kivéve persze azok, akiket jövedelme és tevékenysége odaköt.
De mondok egy még durvábbat. A válságot nem is annyira a túlhajszolt verseny, hanem a profit és pénz éhség gerjeszti. Ez még nem lenne olyan baj, de a pénz mögött iszonyú erős bank és pénzérdekeltségek dolgoznak, nekik nem a pénz mögötti értékre van szükségük, hanem csupán a pénz halmozására és számbeli gyarapításra. Ennek egyik színtere a tőzsde, de sok más formában is képesek a világot ez irányba befolyásolni. Másként, a válság akkor gyorsul, ha túl nagy az értékkel nem fedezett profit.
Gondolkozni kéne végre egy másfajta értékmérő-elszámoló rendszeren, amiben a pénz már nem azt jelenti, mint amit a megszületésekor jelentett.