In memoriam Reformszövetség

Demján Sándor és Futó Péter 2008. november 11-én találkozóra hívta kilenc munkaadói szervezet vezetőit: hozzák létre a Reformszövetséget. Céljuk annyi volt, hogy állítsanak fel végre pártsemleges diagnózist a beteg magyar gazdaság állapotáról, és javasoljanak terápiát. A szövetség 141 napig működött, és tevékenysége megkerülhetetlen tényező lett. A Reformszövetség működésének főbb állomásait BARÁT JÓZSEF idézi fel.

Négyen a reformerek közül: Békesi László, Oszkó Péter, Chikán Attila és Palócz Éva

– Szembesítenünk kellett a politikát a ténnyel: nagy baj lesz abból, ha folytatódik a szembekötősdi, ha a politikusok továbbra is képtelenek tudomásul venni, hogy haladéktalanul cselekedniük kell.

Ezt mondta a 168 Órának a gyáriparosok szövetségének Kossuth téri központjában megtartott novemberi találkozó egyik résztvevője. A vállalkozók annak módját keresték, hogyan lehetne megértetni egyszerre a politikai bal- és jobboldallal, hogy fontosabb dolguk is van annál, mint hogy egymásra acsarkodjanak: bele kell kezdeni a reformokba.
Az ötletadó Demján Sándor volt: hívják szövetségesül a tudományt az MTA elnökének és volt elnökeinek személyében, a tanulmányok kidolgozásával pedig bízzanak meg olyan szaktekintélyeket, akik különböző színezetű kormányokban vállaltak szerepet.

Így lett a Reformszövetség tagja egyszerre Pálinkás József, a Fidesz-kormány volt minisztere és Glatz Ferenc a rendszerváltó Németh-kabinetből. A szakértői csoportok vezetői között így tűnhetett fel Chikán Attila, aki Orbán Viktortól kapta a gazdasági miniszteri kinevezést, és Békesi László, aki Horn Gyulával értette meg: stabilizációs program kell.

Noha a világgazdasági válság érzékelhetően rányomta bélyegét a kis- és közepes, de a nagyvállalatok teljesítményére is, a cégek várakozásai valamelyest javultak áprilisban az előző hónaphoz képest. Ez derül ki az Ecostat legfrissebb, márciusi állapotot mutató felméréséből. A pesszimista cégek aránya 40-ről 31 százalékra csökkent.

De nincs sok ok az örömre: a visszajelzések alapján a nagyvállalatok 65 százalékának romlott a teljesítménye az elmúlt hónapban, 29 százalék esetében pedig nem változott. A nagyvállalatok 43 százaléka szerint az egyre csökkenő fizetőképes kereslet miatt további teljesítményromlással számolhatnak.

A kis- és közepes vállalatok helyzete még nehezebb: 68 százalékuknál romlottak a termelési mutatók, és mindössze 5 százalék számolhatott be javulásról. Többségük ezért a gyenge belföldi kereslet mellett a bizonytalan gazdasági környezetet okolja. Sokan számoltak be arról, hogy a túlzott munkáltatói terhek megnehezítik a fejlődést. Mindazonáltal a megkérdezett kis- és közepes vállalatok egyötöde számít teljesítményének növekedésére. Csaknem egyharmaduk, 28 százalékuk stabilnak tartja jelenlegi helyzetét.

A válság hatása meglátszik a beruházási hajlandóságon is, amely az egy évvel korábbi szint felére mérséklődött, és november óta gyakorlatilag alig változik.

A munkaerőpiacon is érzékelhető a változás:
a nagyvállalatok 56 százalékában látják úgy, hogy túl sokan dolgoznak a cégnél. Hét százalékuk elkerülhetetlennek tart egy jelentős létszámleépítést.

A cégek harmada pedig azt várja: egyre jobb lesz a munkaerő-kínálat összetétele, mivel a tömeges elbocsátások következtében szakképzett, minőségi munkaerő is az utcára kerül.

Azt gondolhatnánk, pofonegyszerű és kézenfekvő megoldás: ha az országról van szó, együtt üljenek asztalhoz olyan emberek, akik a teljes spektrumot képviselik, akikről együtt elhihető, hogy egyik pártnak sem állnak a zsoldjában. Csakhogy ez ma Magyarországon egyedülálló vállalkozás volt. Itt a politika – a média aktív segédletével – mindenkit besoroz, nemcsak közírókat és társadalomtudósokat, de már a vállalkozók, sőt a reáltudományok művelőinek világa is szétpártosodott, szinte képtelen normális párbeszédre a közügyekről.

A Reformszövetség hosszú évek óta az első olyan grémium, amely felülemelkedhetett a sárdobáláson. Szinte felbecsülhetetlen előny egy olyan országban, ahol folyamatossá vált a kampány, és a pártok győzelme vagy bukása azon múlhat, hogy a járadékokból, segélyekből, nyugdíjakból élők voksait meg tudják-e kaparintani. Maguktól tehát nem merik kimondani: a jelenlegi járadékok, segélyek, nyugdíjak folyósítása is túl van az ország teljesítőképességének határán. Meg kell szorítani a kiadásokat, csak így lehetséges adócsökkentés.

Tény: a Reformszövetséget érte olyan vád, hogy a munkaadók, a tőkések érdekeit védelmezi a munkavállalók, a kisemberek rovására, ám a közgazdászszakmában magára maradt, aki ezt az álláspontot vallja. A többség ugyanis arra figyelmeztet: a mai viszonyok között a munkavállaló nem járhat jól, ha a tulajdonosi osztály az elszegényedés elől külföldre menekül, vagy nem is jön be az országba.

A szövetség akcióterve az euró 2013-as, esetleg 2012-es bevezetését célozza, és az ehhez vezető úthoz igazítja az indítványokat, amelyeket Gyurcsány Ferenc imponálónak, de egyes elemeiben dermesztőnek nevezett, és Orbán Viktor kerek perec elutasított. Alighanem együtt vélekedtek úgy, hogy az összesen 2200-2300 milliárd forintos kiadáscsökkentést nem tudja elfogadni a sikeresen kiskorúsított magyar választó.

Vajon számíthat-e a nyugdíjas sereg voksaira az, aki megszünteti a 13. havi nyugdíjat, és azonnal belekezd a nyugdíjkorhatár emelésébe?
Vajon mit szól a lakótelepek népe a jövedelemhatárhoz kötött családi pótlékhoz, a gyed és a gyes korlátozásához, a gáz- és távhőtámogatások csökkentéséhez, majd eltörléséhez?

Hát lehet ilyen intézkedésekkel választásokat nyerni?

A Reformszövetség végre kimondta azt, ami tabu a pártpolitikában: az ország érdekeinek szempontjából ma nem az a kulcskérdés, hogy a politikai gladiátorok küzdelmében ki győzi le a másikat. Az számít, hogy a gazdaság lejtmenetéből ne váljon szabadesés. Igazán dermesztő társadalmi konfliktusokhoz az vezethet, ha a politika most nem vállalja a konfliktusokat.

Meglepő, hirtelen halál. Ezt az érzést kelthette a megfigyelőben, amikor a kezdeményezők április 2-i akadémiai találkozója után bejelentették a hírt: a Reformszövetség megszűnt. Pedig csak napokkal korábban határozták el, hogy aktualizálják a február 21-i jelentés számait. Vajon mi történt? Alighanem az, hogy – a Reformszövetség tevékenységétől nem független kormányválság körülményei között – megkezdődött a testület átcsúszása a pártpolitika zónájába.

A tagok „behívókat” kaptak: Glatz Ferenc neve szóba került mint a szocialisták lehetséges miniszterelnök-jelöltje, miközben Vizi E. Szilveszter keményen bírálta a Gyurcsány-kormány adó- és kiadási csomagját. Oszkó Pétert a Bajnai-kabinet lehetséges pénzügyminisztereként emlegetik. A Reformszövetségnek meg kellett szűnnie. Ha másért nem, hát azért, hogy ne sározódjon be a várható politikai viharok felhőszakadásában. Hogy szükség esetén újjáalakulhasson.
Reformszövetség: élt 141 napot. Eközben független tudott maradni a pártpolitikától, és elfogadtatott valami olyasmit a hazai közvéleménnyel, amit az korábban nem volt hajlandó tudomásul venni. Hogy a reformokat nem lehet megúszni. A legutóbbi reprezentatív felmérések szerint a válaszadók háromnegyede úgy gondolja, hogy a gazdaságot csak megszorítások árán lehet rendbe tenni. Megtörtént a paradigmaváltás.

Köszönjük. Szép munka volt.

MTI-fotók

– Bajnai Gordon programja alkalmas arra, hogy Magyarország pénzpiaci megítélését kilendítse a mélypontról, hiszen már az arról szóló előzetes információk hatására is emelkedett a forint árfolyama – így nyilatkozott a 168ora.hunak Palócz Éva, a Kopint–Tárki Konjunktúrakutató Intézet vezérigazgatója.

A szakértő szerint hiba, hogy eddig csak a program fájdalmas intézkedéseiről esett szó, hiszen nyilvánvaló, hogy már rövid távon is lehetnek kedvező hatásai: a valutában eladósodott háztartások számára hónapokon belül 5-10 ezer forintos megtakarítást jelenthet a forint árfolyamának stabilizálódása.

A program 90 százalékban emlékeztet a Reformszövetség által javasolt intézkedéssorra, a számításokból pedig egyértelműen kiderül, hogy a tervezett 600 milliárdos kiadáscsökkentés jelentős része adókönnyítésekre mehet. Ezek pedig lehetővé teszik új munkahelyek létrehozását vagy akár csak a régiek megtartását, ami javíthatja a foglalkoztatási kilátásokat.

Ágh Attila politológus úgy véli, hogy két-három hónapig tart a kritikus időszak, azalatt kiderül, hogy Bajnai kormánya meg tud-e kapaszkodni. Működésének politikai és jogi feltételei most adottak, ám kérdés, hogy a tervezett mini-sokkterápia hatására milyen mértékű lesz a máris kalkulálható társadalmi tiltakozás.

– Nem tudjuk, hogy az utcai megmozdulások milyen kört mozdítanak meg, hogy a megszokott utcai bohócokon és a politikai ellenfelek által mozgósított ismert csoportokon kívül más is utcára vonul-e – mondta Ágh Attila a 168ora.hunak.
Az elemző szerint május lesz a legnehezebb hónap, az igazi veszélyzóna, amikor az EP-választások kampánya egybeeshet a megszorítások miatti elkeseredés csúcspontjával.

Barcza György, a K&H Bank elemzője egy tévéműsorban kijelentette: elképzelhetőnek tartja, hogy a Bajnai-csomag hatására a következő hónapokban a forint és a magyar állampapír a világ egyik legjobb befektetése lesz.
– Igaza lehet, ha a világpiac végre megbízik a forintban, és elhiszi, hogy az árfolyam stabilizálódhat 300 forint körül. Ebben az esetben ugyanis a pénzükért nálunk olyan magas, 8-9 százalékos kamatra számíthatnak, amit másutt nem kaphatnak meg.

Így nyilatkozott a 186ora.hunak Kiszelly Zoltán politológus. Persze az ilyen hitel sokba kerülhet nekünk, de sokkal jobb, ha a nyugdíjalapok hozzák el ide a pénzüket, mint ha az IMF-hez kell szaladni hitelért. Az elemző szerint a Bajnai-kabinet végét jelentheti, ha a megszorítások következtében az EP-választásokon kevesebb mint 5 mandátumot sikerül megszereznie a szocialista pártnak. Ebben az esetben ugyanis a párton belüli önkormányzati lobbi bepánikolhat, és a polgármesterek, alpolgármesterek úgy dönthetnek: csak akkor maradhat bármi esélyük az újraválasztásra 2010 őszén, ha minél előbb Orbán Viktor veszi át a válságkezelést, és így a megszorításokkal járó népszerűségvesztés a Fideszt sújtja.

Gyulai Attila, a Political Capital elemzőközpont igazgatóhelyettese szerint a Bajnai-kormány mindenképpen marad addig, amíg meg nem hozza azokat a döntéseket, amelyeket a válságkezelő miniszterelnök aláíratott a képviselőkkel. Ez ma már érdeke minden szocialista politikusnak, így biztosra vehetjük: a kiadások csökkentésének lesz legalább egy köre.

A világ nyitva áll

Péntek, 2012. május 11. 12:37

Hozzászólások
Összesen: 8 db

Régebbi hozzászólásokat szeretném elöl látni

Legyen Ön a következő, ossza meg velünk véleményét!

A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!

Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!

Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!

öszike13

2009-04-14 16:28:46 #8

Kedves Zanza!
Igazad van hallgattam Bajnai beszédét, magamrészéröl kivánok neki elég eröt..../kitartást irnék, ha nem járatódott volna le e szó../
azt hiszem nehéz dolga lesz , és nem a néppel...azokkal akik a nép nevében gáncsoskodnak.

Zanza

2009-04-13 22:58:43 #7

Őszike13, ezer sebből vérzik ez az ország. Valahol el kell kezdeni, most legalább a szándékot látom a változtatásra. Egyik szemem sír, a másik nevet. Szomorú, hogy megint csak a kevésbé tehetőseken csattan az ostor, ugyanakkor szeretnék bízni benne, ez csak a kezdet.

A Reformszövetség gazdasági oldalról közelítette a problémát, nem volt feladata a szociális szempontok figyelembe vétele.

2009-04-13 21:42:47 #6

Kedves Zanza!
Természetesen minden amit irtál bölcs igazság.

Mégis orhan_pamuk és aksiz irása az ami a mostani országhelyzetben
/ami szerintem, még mesze van a csöd közelitöl is/ az ilyen tiszteletre méltó tudós emberek sem tudták? akarták? megtalálni
a szarva közt a töggyét, hogy népies legyek.....

Persze egy év 12 hónap, a 13. politikai lózung. Viszont az nem lózung, hogy a nyugdijasokon a segitö szándék vezérelte akik bevezették, csak az is igazi vertig magyar módin sikeredett, nem szabtak egy elfogatható határt x öszegig....mostanra már hatalmas különbségek vannak a nyugdijasok járandóságában.Nem azt mondom, hogy érdemtelenül van nagy öszegü nyugdij is..

Egyszerüen nem hiszem el, hogy amit pamuk felsorolt nem tudnák, látnák az emlitett urak.

Ha tiszta vizet akarunk tölteni a pohárba, akkor....

Igy nem látom azt az hüde nagy összefogást a jövö nemzedék érdekében,ami azt hiszem az elsö rangu teendöink között kellene hogy legyen.

Nyugdijasok, gyesen, gyeden levök, munkanélküliek nem igen fognak az utcára vonulni, de lesznek olyan hatami erök akik kihasználva, fölhasználva öket is ricsajozni fognak...az anarhia kinek hiányzik.

aksiz

2009-04-13 17:52:58 #5

Teljes mértében egyetértek Pamukkal. Hozzátenném még, hogy a korrupció a másik 1.000.-milliárd ft, amit a gazdaságból kivonnak. Ami nálunk közbeszerzés címen történik az a korrupció melegágya. Az útépitések kartell gyanúi, ami szerintem már nem is gyanú, hanem tény.És még számtalan ilyen eset van amikből mindenki jól jár, csak az állam veszit rajta.

orhan_pamuk

2009-04-13 14:28:28 #4

Nos, a Reformszövetség számomra, aki balos is vagyok, nyugdíjas is vagyok, és 40 évnél hosszabb közgazdászi pálya is áll mögöttem, egy hatalmas csalódás volt. Ugyanis megtaláltam és elolvastam az általuk közreadott javaslatokat, amiket az interneten is közzé tettek, és azt kellett megállapítanom, hogy az előadott javaslataik bűzlöttek a magyarországi multik érdekeinek védelmétől, és teli voltak tabutémákkal.Róna Péter már az első nemzeti csúcson az arcába mondta a kormány vezetőinek is, a nálunk "regnáló" multik évente 1,300 Milliárd HUF-al rövidítík meg a magyar adófizetőket. Erről egy szó sem esett. Holott ideje lenne tőlük visszakérni egy részét, legalább. Nem Bokros módra, baltával nekik rontani, hanem tapasztalt gazdasági diplomaták bevonásával, egyenkénti, célzott tárgyalásokkal. Legalább egy részét vissza kellene szedni tőlük. Aki ki akar menni, akkor is kimegy, ha a talpát nyaljuk ... TABU maradt. Ahogy az maradt pl. az egyházaknak átadott közpénzek esetleges csökkentése is, a települési önkormányzatoké is, az állami vállalatok veszteségei miatti lépések is, a ezer más, a profi sport támogatásától kezdve az MTV-n át a magyar filmgyártás állami dotációjáig. Mind közpénzből, mind az adófizetők kárára. Számomra teljesen egyértelmű: kiket képviseltek a reformszövetségi hölgyek és urak? Bajnaiék is ott "vágnak", ahol a legkönnyebb, ahol a legkisebb a várható hatékony ellenállás: nyugdíjasok, GYES, GYED ... Igen, van ott is olyan tétel, ami levehető, mert a 13. havi nyugdíj nem volt része annak a kényszermegállapodásnak, amibe a kádárista átkosban az akkori dolgozó ember, ha munkát vállalt, belekényszerült: a nyugdíj-hozájárulást ugyanis levonták tőle, ha akarta, ha nem. DE 13. havit AKKOR nem ígért senki. Ha ezt elveszik, nem szerződéses jogot, csak szerzett jogot vesznek vissza.
De az felháborít, hogy ez a gyakorlat csak a nyugdíjasokkal szemben "működik" ... A reformszövetség a multik érdekeit képviselte. Velünk, magyar állampolgárokkal szemben. Cáfolja meg valaki, de tényeket kérek...
Üdv Pamuk

2009-04-13 13:23:27 #3

A Reformszövetség jó időben lépett fel, jó helyen, határozottan, jól kommunikált. Példát mutatott a konstruktív együttműködésre.

Fellépésükig a politika valahogy megfeledkezett a produktív rétegekről. Egyedül a becsületes, jól végzett munka vezethet ki a válságból, és ez mindenkire vonatkozik, munkaadóra, munkavállalóra, civilre, politikusra, képviselőre és szavazóra, főnökre és beosztottra, miniszterre és utcaseprőre. Ideje visszaállítani a munka becsületét. Csakis így tudunk gondoskodni azokról, akik önhibájukon kívül magukról nem tudnak, vagy megérdemelt nyugdíjas éveiket töltik.

2009-04-13 12:51:31 #2

Nem hiányolom, nehezményezem..
elnézést

2009-04-13 12:25:48 #1

Laikusként érteni vélem a Reform Szövetség ország mentö csomagját.
Azt hiszem tisztességes szakmai, legjobb tudásu emberek tudományos
elismerésre, támogatásra méltó munkája.Ugy gondolom, minden tisztességes magyar ember kötelessége elfogadni az ország érdekében.

Tul a hangzatos nagy szavakon, hiányolom, hogy a jelentös leszakadt rétegen kezdik......

Azt hiszem nem igen van rálátásuk azokra akik /igen sokan/ száz-kétszáz ezres összjövedelemmel rendelkezö gyereket nevelö családok.
A nyugdijasokról nem beszélek személyes érintettség miatt....

Ugy gondolom ebben az országban kitermelödött olyan jelentös réteg, akiknek nem a szájuktól venné el az ételt a megszoritások ....

Azért merem mind ezt leirni, mert hallani több milliós havi járandóságokról......amit az átlag keresettel ösze sem lehet hasonlitani .

Persze, tudom piacgazdaság stb..., csak nem látom a hozzáértök igazándiból mit teljesitenek, ekkora juttatásokért......