Hetilap kereső

Ujvári Flórián írása

Még tart a nyár, de Gyulán már összegezték az idegenforgalom eddigi eredményeit. A mérleg pozitív, ám akadnak megszívlelendő tanulságok is.

A Gyulai Turisztikai Nonprofit Kft. és Tourinform Iroda vezetője, Bottás Gyöngyi és munkatársnői, Sinai-Hajnal Edit, illetve Ambrus Luca megosztották a sajtó képviselőivel idei tapasztalataikat.

Az már most egyértelmű, hogy a szezon kedvezően alakult a Körös-menti kisvárosban, ami azért is komoly fegyvertény, mert a magyarországi idegenforgalomnak várhatóan nem ez lesz a legjobb éve. Abban, hogy a vendégmozgásban a Dél-Alföld megelőzte a Dél-Dunántúlt (jóllehet ez utóbbi most Európa egyik kulturális fővárosával, Péccsel is büszkélkedhet), feltétlenül benne foglaltatik Gyula növekvő népszerűsége is. Mint elhangzott, az iroda internetes címére júliusban például rekordszámú, 27 ezer rákattintás jelezte az érdeklődést. Ebbe olyan programok híre is belejátszott, mint a Pálinkafesztivál, a tereprali-bajnokság, a Végvári esték, vagy a Várkerti vigasságok – természetesen a hagyományosan vonzó rendezvények, így a reneszánsz karnevál, a várjátékok, de a fürdő sokrétű szolgáltatásai is. Az idei Erkel-év a 200 éve itt született zeneszerző emlékét ápolja.

A vendégvonzáshoz feltétlenül hozzájárult a turizmusért dolgozók áldozatos munkája. Az iroda bővített nyitva tartással (8-tól 20 óráig), illetve fokozott külföldi propagandával igyekezett felülkerekedni a nehézségeken. Jó érzékkel vették célba például Romániát és Szerbiát, az előbbit az érdeklődés fokozása, illetve kielégítése céljából, az utóbbit pedig a régi hagyományok felelevenítéséért. (Déli szomszédunktól korábban sokan jártak Gyulára, de a vízumkényszeres években a látogatók száma jelentősen megcsappant.) A Magyar Turizmus Rt. külföldi irodáit is “meghajtották”, különösen a lengyel látogatók száma bővült ennek eredményeképpen.

A városban körülnézve feltűnik a sok román rendszámú gépkocsi, és nemcsak a szomszédos Arad vagy Bihar megyékből. Erdély távolabbi vidékeiről, sőt a Kárpátokon túlról is érkeznek vendégek, részben ezzel az úti céllal, részben átutazóként, itt megpihenve. A hely népszerűsítéséhez hozzájárult odaáti kampányuk óriásplakátokkal, a szakkiállításokon történt hangsúlyos részvétellel, de – mint a hölgyek egyöntetűen megállapították – a leghatásosabb propaganda a jó tapasztalatok szóbeli átadása az itt megfordult vendégtől a reménybeli látogatóknak.

Még jócskán akad tennivaló. Visszatérő gond például, hogy az üzletekben, a vendéglátásban nemcsak románul tudnak kevesen, de a világnyelvek ismerete is kívánnivalókat hagy maga után. Márpedig egy olyan településen, ahol román nemzetiségi gimnázium működik (Gyulán ilyen a Nicolae Balcescuról elnevezett tanintézet), mi sem látszik könnyebben megoldható feladatnak, mint románul beszélő fiatalok bevonása az idegenforgalomba. Működhetnének nyári hoszteszekként, informátorokként a közterületeken vagy a nagyobb érdeklődésre számot tartó létesítményekben (Vármúzeum, Erkel-ház, stb.). Lehetőség nyílna továbbá a nyugatabbra – Budapestre, a Balatonra, de főleg Bécsbe vagy Prágába – tartó román turisták “megtorpanásra” késztetésére is.

A Várfürdő – ami mégiscsak Gyula első számú attrakciója – egész évben várja a gyógyulni vágyó, főleg idősebb vendégeket. Jönnek is az északabbi tájakról, de valószínűleg még többen jönnének, ha mód nyílna a Békéscsaba és Gyula között fekvő, korszerűsített repülőtér tartós bekapcsolására az idegenforgalomba.

Arról is szó esett, hogy a gasztronómiai kínálat lehetne “magyarabb” is – a külföldiek az itteni konyha után érdeklődnek, a vendéglátóhelyek többsége pedig nem mindig tesz eleget ennek az elvárásnak. Márpedig a gyulai kolbász szülőföldjén logikus a hazai ízek bemutatása a vendégnek.

Mert vendég van, hál’ istennek, dacára a felmerült problémáknak, és köszönhetően a városka bájának, a megújult utcák összképének, a szökőkutak változatosságának, a virágban fürdő tereknek, de mindenekelőtt a gyulaiak mindent felülmúló kedvességének.