Hetilap kereső

Lengyel L. László írása

A jövő évi költségvetés tervezésének szerdán kiadott kormányzati irányelveiből egyértelműen kiderül, hogy a Fidesz-vezetők kijelentéseivel szöges ellentétben a fő cél szinte minden területen a kiadások lefaragása lesz. A hiány csökkentése érdekében ez még érthető is lenne, ha ezzel párhuzamban látható lenne valamilyen koncepció a gazdaság szerkezeti átalakítására és növekedésének ösztönzésére. Enélkül az újabb és újabb megszorítások sem jelentenek megoldást bajainkra.

Ha a technikai részletek közül kivadásszuk a lényeget a 2012-es terv készítéséhez szerdán közzétett iránymutatásból, két lényegi eleme azonnal szembetűnik. Az egyik az, hogy a kormány következetesen érvényesíteni igyekszik a Széll Kálmán tervben, de még inkább a Brüsszel felé vállalt konvergencia programban rögzített vállalásokat, azaz mindent alárendel a költségvetési hiány csökkentése szándékának. A másik fő tartalmi elem éppen ebből fakad: csekély kivétellel minden területen újabb költségcsökkentést ír elő, azaz alapvetően megszorító jellegű, bár ezt a kormány következetesen tagadja. Érthetetlen, miért gondolják a Fidesz vezetői, hogy az emberek nem fogják észrevenni, hogy kijelentéseiknek éppen az ellenkezője az igaz. A tájékozott kisebbség számára ez már most, a kormányzati anyagok olvasásakor is nyilvánvaló, a kevésbé tájékozott többség pedig legkésőbb jövőre, az intézkedések életbe lépése után fogja ezt a saját bőrén érezni.

Nem lelket melengető élmény végigmennünk a tervezési irányelveken, annak is a lakosságot leginkább érintő részein, mert egyre inkább meggyőződünk arról, hogy sok jóra jövőre sem számíthatunk. Menjünk sorra. Meghatározó szempont, hogy a közkiadásoknál a tervezési bázisnak nem az eredeti 2011-es számokat tekintik, hanem azokból levonják az idei 250 milliárdos zárolást, így a közszférában már a csökkentett összeghez képest kell megtakarítást elérni. Ennek érdekében mind a létszámot, mind pedig a dologi kiadásokat le akarják faragni, a dolgozók bérét pedig be fogják fagyasztani. Ez önmagában sok százezer közalkalmazottat érint, sokan közülük elveszítik az állásukat, de mindenkinek csökken a reáljövedelme.

Sajnos mások sem járnak jobban, különösen nem a szegényebb és kiszolgáltatottabb rétegek és az idősek. A kormányzati anyag rögzíti, csökkenni fognak a szociális kiadások, a közmunkára szánt összegek és a rokkantak nyugellátására fordítható keretek. A nyugdíjak a korábbi gyakorlattal ellentétben csupán inflációkövetőek lesznek, és megkezdik a teljes rendszer átalakítását. Jelentősen csökken az állami ártámogatás, elsősorban a gyógyszerkassza drasztikus lefaragása nyomán. Reálértékben jelentősen visszaesnek az egészségügyi kiadások, az ellátási hálózat átszervezése mellett. Az adócsökkentési ígéretek dacára nő viszont a termékdíj és a jövedéki adó, aminek a hatását az érintett termékkör áraiban érezni fogunk. Részben megszűnik az adójóváírás, és egyidejűleg feleződik a szuperbruttó, ezek együttes hatásaként a 300 ezer forint alatt keresőknek csökken a nettó jövedelmük. Ezt ugyan a kormány a cégekkel kompenzáltatni akarja, de ha ez meg is történne, a bérek reálértékű emelésére aligha marad fedezet.

A felsoroltakon túl jövőre megindul a jelenlegi önkormányzati rendszer felszámolása, méghozzá erőteljes állami központosítással, ami a kisebb településeken okozhat sokaknak problémákat. Elindítják a felsőoktatás átalakítását is, a hogyanról még nincs végleges döntés, csak arról, mennyivel fogják lefaragni a finanszírozott létszámot és ezzel mennyit kell megtakarítani. Mindezek mellett életbe lép az új Munka Törvénykönyve, amely egyértelműen és jelentősen rosszabb lesz a munkavállalóknak az eddiginél: a juttatási lehetőségek csökkennek, a kiszolgáltatottság viszont nő, mintha a kormány szerint ez lenne a gazdaság fellendítésének legfontosabb eszköze.

Mert más az eddigi tervezetekből alig olvasható ki, a bővülés élénkítésének lépései nemigen láthatóak. A jövő évi tervek eddig megismert irányaival az a legnagyobb baj, hogy nyoma nincs azoknak az átfogó szerkezeti átalakításoknak, amelyek nélkül nincs fenntartható fejlődés és a megszorítások is értelmetlen sarcolássá válnak. Határozott és következetes strukturális reformok nélkül ugyanis a jelenlegi kedvezőtlen költségvetési trendek változatlanul maradnak és a hiány törvényszerűen újratermelődik. A költségcsökkentések csak akkor lehetnek hatékonyak, ha nem fűnyírószerűek és egyoldalúan terhelődnek a lakosságra, hanem egy átgondolt átalakítási koncepció részei. Ez a Fidesz-kormány terveiből hiányzik, rögtönzések és egymásnak ellentmondó célkitűzések és intézkedések elegyét láthatjuk. /Csak egy apró példa a furcsaságokból: a tervezést 209 forintos svájci frankra alapozzák, miközben jelenleg 230 felett áll, a szakértők pedig arról írnak, 250-ig vagy 270-ig megy fel jövőre.../

Egy alapvető példa az ellentmondásokra. Orbánék legtöbbet hangoztatott célja a gazdasági növekedés gyorsítása - emlékezzünk, 5-6 százalékos évi emelkedésről beszéltek -, főleg a belső fogyasztás növelése révén, valamint a foglalkoztatás jelentős bővítése. Amit eddig tettek és amit a jövő évi tervekről tudunk, mindennek gyökeresen ellene hat. A különadók bevezetése és fenntartása, a központilag meghatározott béremelés és az adórendszer hibáiból adódó jövedelmi korrekciónak a vállalati szférára való hárítása, a közszféra létszámcsökkentése és bérbefagyasztása, a többi, a reáljövedelmet erodáló és megszorító lépés visszafogja a fogyasztást, fékezi a növekedést és korlátozza a foglalkoztatás emelkedését is. Ezzel kirántja a szőnyeget a Fidesz-kormány gazdasági koncepciójának leglényegesebb elemei és így a középtávú konvergenciaprogram számai alól, mert azok éppen a gyorsan növekvő gazdaságra és foglalkoztatottságra épülnek.

Ezt a fenyegető veszélyt az idei egyszeri bevételek, elsősorban a nyugdíjpénztáraktól elvett pénzek elfedik, de a jövőben ilyen többletforrás már nem lesz. Ha az eddig megismert vonalon halad tovább a kormány gazdaságpolitikája és annak lépéseit továbbra is a pillanatnyi érdekek és szempontok szerinti döntések és rögtönzések határozzák meg, az egymást követő és egyre fájdalmasabb megszorítások sehová sem vezető spiráljába kerülünk.