Hetilap kereső

Lengyel L. László írása

Tovább folytatódik a forint mélyrepülése a pénzpiacon, nem zárható ki, hogy a héten a 300-as lélektani határ fölé kerül az euróval , és sokéves rekordszintre gyengül a dollárral szemben. Bár a lejtmenetet minden szakértő átmenetinek tartja, nem mindegy, meddig tart ez az időszak. Ha esetleg hetekig, netán hónapokig, annak már a gazdaság egészére és a lakossági fogyasztásra is kihatása lesz.

Bár már a tavaly októberi drasztikus forintgyengülés idején is voltak olyan jóslatok, hogy az euró akár a 300-as szint fölé is kerülhet, az elemzők többsége ezt nem tartotta valószínűnek. Olyannyira nem, hogy az akkor készült jelentések nagy része - beleértve a Nemzeti Bankét is - 255-260 közötti átlagos euro/forint árfolyamot prognosztizált a 2009-es évre. Az MNB három százalékos kamatemelésének és az IMF hitelkeretének hatására a forint vissza is erősödött a várt szint közelébe, és úgy tűnt, nagyjából stabilizálódott a kurzusa.

Az utóbbi hetek folyamatos gyengülése egyelőre rácáfolni látszik az optimista jóslatokra. Aggasztó, hogy az árfolyamvesztés oka ezúttal jóval mélyebb, mint ősszel volt. Akkor a hirtelen kirobbant pénzügyi világválság nyomán eladósodottsága és magas hiánya miatt Magyarország látszott Izland után a következő gyenge láncszemnek Európában, ezért a befektetők nagy része kimenekítette forró pénzét hazánkból, mások pedig kifejezetten a forint gyengülésére spekuláltak. Ennek hatása volt a gyors piaci értékvesztés, néhány nap alatt a több mint tíz százalékos gyengülés. Mindehhez finanszírozási válság is társult, ami azonnali lépésre kényszerítette a jegybankot és a kormányt. Ennek eredménye volt a drasztikus alapkamat emelés, valamint a Valutaalap és az unió közös mentőöve. Ezek némileg megnyugtatták a befektetőket és a forint helyzete stabilabbá vált.

A külföldi tőke lelép

Azóta azonban a külső környezet jelentősen romlott. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az állami beavatkozások ellenére a világgazdasági válság sokkal mélyebb lesz a vártnál. A visszaesés mértékét a fejlett országokban jóval nagyobbra becsülik most, mint néhány hónappal ezelőtt, szinte mindenhol átírják a korábbi terveket és válság forgatókönyveket készítenek. Mindez igaz a pénzügyi befektetőkre is, akik még szűkebb esztendőre számítanak, ezért a múlt év végétől érezhetően ismét részben átértékelték befektetési politikájukat. Még inkább a legbiztosabbnak látszó térségek és értékpapírok felé mozdultak, a kockázatvállalási hajlandóság tovább csökkent. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a szűkös pénzforrások egyre nagyobb hányada áramlik az erősnek tartott gazdaságok, az ott forgalmazott állampapírok irányába. Ezt mutatta egyebek mellett a dollár, a jen és a svájci frank jelentős erősödése is.

A mi térségünkben mindez ellenkező hatással járt. A nagy elemző cégek egyre-másra hangsúlyozzák, hogy a kelet-közép-európai térség lehet a válság legnagyobb vesztese, itt romlottak a legjobban a gazdasági várakozások. Úgy tűnik, visszalendül a befektetési bizalom ingája: az elmúlt hosszú évek forrásbőségében csak úgy áramlott a pénz ebbe a régióba, a gyors növekedési tempó elsősorban a külföldi beruházások hatásának volt köszönhető. Most viszont a pénzszűke a negatív kilátások miatt bizalmatlansággal párosul, ezért a mozdítható tőke egy része menekül innen. Ez a fő oka annak, hogy a térség valamennyi valutája gyengül, és nem tudni, hogy ez a borús hangulat meddig tart, és azt sem, hogy később milyen szinten szilárdulhatnak meg az árfolyamok. A helyzetet rontja, hogy ebben a légkörben számos nagy befektető éppen a helyi valuták esésére spekulál, és mindent meg is tesz ennek érdekében.

Az exportra termelők jól járnak

Éppen ezek a külső körülmények teszik bizonytalanná a közeljövőt a forint számára is. Általános vélemény, hogy hosszabb távon erősödni fog fizetőeszközünk, de nem látni, mikor és mennyire. Ha pedig néhány hónapig ilyen gyenge marad, azt már a nemzetgazdaság és a lakosság egyaránt megérzi. A forintban kitermelendő adósságszolgálat jelentősen nő, tovább rontva a költségvetés helyzetét. Az import megdrágul, ami meglökheti az inflációt és tovább szűkítheti az amúgy is csökkenő belső fogyasztást. Tavaly ősz óta 15 százalékkal drágult az euró, ez pedig előbb-utóbb például a gépkocsik árában is jelentkezni fog, ami tovább rontja az eladási adatokat és ezen keresztül az egész ágazat helyzetét. Az exportra termelők elméletileg jól járnak, a gyakorlatban azonban az általános recesszió korlátozza a külpiaci lehetőségeiket.

A legrosszabbul azok járnak, akiknek devizahitelük van. Náluk a havi részletek 20-30 százalékkal is emelkedhetnek, ami már a családi megélhetést veszélyeztetheti. Az sem megoldás, hogy az állam vállalja át terheik egy részét, mert akkor az egész ország fizeti meg helyettük a kölcsönt, ami egyrészt igazságtalan a többi állampolgárral szemben, másrészt újabb lyukat üt a büdzsén.

Csak abban bízhatunk, hogy a külső befektetői hangulat előbb-utóbb megváltozik és növekszik a bizalom térségünk iránt. Ehhez persze az is kell, hogy végre apró jó hírek is érkezzenek a gazdasági trendekről, amire rövid távon sajnos csekély az esély.