Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Az előző cikkünkben azzal foglalkoztunk, hogy miért depresszív a magyar társadalom, vajon a pesszimista gondolkodásmód a magyarok velejárója, vagy külső és belső feszültségek teszik ezt a polgárokkal? Utánajártunk a közlekedési hálózatoknak, illetve külpolitikai helyzetnek, és külföldi országokat vizsgáltunk meg boldogság-index tekintetében.

Létezik olyan, hogy egy nép vagy népcsoport alapvetően depresszív?

Nem, genetikailag ilyen nem létezik. A depressziónak inkább történelmi és politikai okai lehetnek. Az ország múltja, a többségi kedv, illetve a neveltetés függ össze a depresszióval. (dr. Fehér Gabriella pszichológus)

Bár sokan emlegetik, hogy a magyar nép alapvetően egy pesszimista nemzet, de amint dr. Fehér Gabriella pszichológus válaszából is kiderült, ez nem igaz.

Tömegközlekedés:

Az elmúlt időszakban a médiában nagy port kavartak a BKV botrányai. Milliók végkielégítésekre és tanácsadásokra. Emellett folyamatos deficittel küzd a vállalat, ezzel indokolják a folyamatos jegy- és bérletáremeléseket, a járművek azonban sok esetben nemhogy az EU szabványnak, de az alapvető biztonsági előírásoknak sem felelnek meg. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, és ezt a jelenlegi miniszterelnök is alátámasztotta. Bajnai Gordon az egyik kereskedelmi csatorna hírműsorának közölte, hogy „Nem lepődnék meg, ha az állam környékén is találnának ilyen pénznyelő helyzeteket”.

Az emberek pedig válaszként sokszor a legrosszabb mellett a voksukat:

„Tudják mit? Inkább nem veszek jegyet/bérletet ezután.” Ez a hozzáállás nem old meg semmit. Ami még szomorúbb, hogy mostanában igencsak elszaporodtak a BKV dolgozóival szembeni támadások. Főleg a jegyellenőröket érik atrocitások, de egyre gyakrabban inzultálnak sofőröket. Körülbelül egy hónapja a 49-es villamos vezetőjét bántalmazták az Etele téri végállomásnál. Egy úr nehezményezte, hogy a villamos a nem megfelelő helyen állt meg, de szóba hozta a százmilliós végkielégítéseket, és nem ez volt az egyetlen eset.. Erre már nincsenek szavak. A BKV dolgozóit (ellenőrök, vezetők, sofőrök, karbantartók stb.) ugyanúgy felháborítja a végkielégítési botrány, mint az átlagembereket.

Külföld:

Több embert is megkérdeztünk, akik külföldön dolgoznak huzamosabb ideje. Akik kiutaztak, azok leginkább anyagi és nyelvtanulási célokból vállaltak munkát uniós országokban, jellemzően Angliában, Franciaországban és Németországban, de Ausztriában is sok magyar dolgozik.

„Nem titok, hogy miért dolgozok külföldön. Itthon egyszerűen nem tudtam fenntartani magam anyagilag, vagy esetleg, ha kijöttem a számlákból, akkor megváltásként vártam a havi fizetésem, és ebből elegem lett. Egyáltalán nem becsülték meg a szaktudásomat. Az árak nem sokkal magasabbak Angliában mint Magyarországon, a fizetés viszont kategóriákkal magasabb. Persze hiányoznak a barátaim és a családom és lehet, hogy egyszer hazaköltözök, de amíg ilyen állapotok vannak, addig biztos nem. Nem azt mondom, hogy ez maga a megváltás, de legalább félre tudok tenni, tudok tervezni, egyről a kettőre tudok jutni, és jelenleg ez a legfontosabb” – mondja Sándor, a 28 éves hegesztő.

Azonban sokan, akik jelenleg is külföldön tartózkodnak, azt tanácsolják: jól gondolja meg mindenki a külföldi munkavállalást.

„Évek óta dolgozom Franciaországban, amikor kijöttem azt hittem, hogy itt majd a tejjel-mézzel folyó Kánaán fogad, de óriásit tévedtem. Gondok itt is ugyanúgy vannak, de van egy igazán lényegi különbség. Nem annyi pénzt keresek amiből pont megélek, hanem annyit, hogy minden hónapban félre tudjak tenni. Nem nyomorgok, ami tényleg kell azt megveszem, igaz nem harácsolok. Letettem a jogsit, tudtam venni egy kocsit és nyugalommal tervbe vehettük a kedvesemmel a gyerek-projektet. Ezekre otthon gondolni sem mertem, pedig itt nem bankigazgatóként dolgozok” – mondja Júlia, a 30 éves eladó.