Hetilap kereső

oroszline.hu írása

A szocialista viszonyokban gyökeredző, rugalmatlan munka törvénykönyvének reformját követelik a nagyvállalkozók Orszországban, a legnagyobb szakszervezeti szövetség a munkavállalói jogok érintetlensége mellett még nagyobb védelmet és liberálisabb sztrájkszabályozást akar, az elnök a kis lépésekben történő folyamatos kiigazítást helyesli, új munkakódexre szerinte nincs szükség.

Bírálói szerint is a munka világát szabályozó, 2001-ben elfogadott törvénykönyv sokkal inkább az 1973-as szovjet munkavédelmi törvény szellemiségét tükrözi, mint az aktuális piacgazdasági viszonyokat, s mint a gazdaság modernizációjának kerékkötője megérett a megújításra. Ezt a legerőteljesebben a Gyáriparosok és Vállalkozók Oroszországi Szövetsége (RSZPP) képviseli, amely már tavaly ősszel állt elő néhány az azóta sem csillapuló vihart kavart módosító javaslattal. A legbotrányosabbnak a hatvan órás munkahét törvényesítésének az ötlete bizonyult, a szakszervezetek egységesen felhördültek, Vlagyimir Putyin kormányfő és Dmitrij Medvegyev elnök még az erről való gondolkodást is elutasította. A negyven órás munkahét feladása oroszországi körülmények között elképzelhetetlen – mondta legutóbb júniusban az elnök a legnagyobb szakszervezeti szövetség vezetőivel találkozva.

Az RSZPP javaslata szerint a munkáltató napi tizenkét órában, a megállapodott munkabérért – és nem túlórapénzért - is foglalkoztathatná a dolgozóját, ha a munkavállaló ebbe írásban beleegyezik. A törvény ma azt engedi meg, hogy a munkavállaló a munkahelyén ledolgozott nyolc órán túl egy másik munkahelyen vállalhasson négyórás másodállást. Az „oligarcha szakszervezetként” is emlegetett RSZPP szerint az ő javaslatuk a valóságos gyakorlathoz hozná közelebb és átláthatóbbá tenné a szabályozást, nagyobb védelmet, jobb pénzkereseti lehetőségeket adna a munkavállalóknak.

A rugalmasság, a gyorsan változó környezethez való gyors alkalmazkodás jegyében fogalmazták meg azt a javaslatot, hogy a munkáltató gazdasági okok miatt is egyoldalúan módosíthassa a munkavállalóval kötött szerződést, azaz elbocsáthassa a dolgozót, s szándékát csak egy hónappal korábban kelljen a dolgozónak jeleznie. Most a munkáltató csak a munkakörülmények technológiai, illetve szervezeti változása esetén élhet az egyoldalú szerződésmódosítással, amiről két hónappal korábban köteles az érintetett értesíteni.

A vállalkozói szervezet szerint a jelenleg csak bizonyos ideig tartó feladatokra köthető meghatározott idejű szerződéseket ki kell terjeszteni a pályakezdőkre, illetve az öregségi nyugdíjra jogosult hatvanasokra. Ez szabad kezet adna a munkavállalónak abban, hogy egy évi alkalmazás után könnyen és olcsón megszabadulhasson a dolgozótól. És volt még egy, hasonlóan széles körben elutasított javaslat arról, hogy csak annak a dolgozónak járjon fizetett tanulmányi szabadság, akit a munkahelye iskolázott be a saját szakemberi igényei szerint.

A szakszervezetek kontra nagyvállalkozók küzdelme azóta sem csitult el, a legutóbbi csörtére most júliusban került sor. A „gyáriparosok” megpróbáltak néhány ágazati szakszervezetet megnyerni a „közös gondolkodáshoz” a munkakódex „elkerülhetetlen reformjához”, kiadtak egy harcos, de általánosságoknál maradó közös nyilatkozatot hangsúlyozva, hogy a gyökeres változtatás egyaránt érdeke a munkaadóknak és munkavállalóknak. „A munka törvénykönyve már senkit sem elégít ki, de nincs meg az akarat ennek a beismerésére” – mondta akkor a reform fő szószólójaként fellépő Mihail Prohorov, az egyik legismertebb orosz nagyvállalkozó, aki június óta a parlamenten kívüli, de oda törekvő, magát jobboldali liberálisnak meghatározó Igaz Szó párt elnöke (s nem mellékesen a harmadik leggazdagabb orosz a Forbes magazin idei listáján).

Ezután fogadta a mintegy 29 millió szervezett dolgozót képviselő két legnagyobb szakszervezeti szövetség vezetőit Dmitrij Medvegyev, aki a felvetéseikre kifejtette, hogy semmi szükség törvényi reformra, elég a folyamatos módosító munka. Prohorovék javaslatainak kemény bírálata mellett a szakszervezetek szóvá tették, hogy ha van változtatni való a munka törvénykönyvén, akkor – paradox módon – éppen a szakszervezeti részvételt szabályozó kemény megkötések azok, amelyek inkább megkönnyítik a dolgozók elbocsátását. A másik a munkabeszüntetést lehetetlenné tevő szabályozás. 2010-2011-ben egész Oroszországban egyetlen sztrájk sem volt. 2009-ben a bíróságok negyven, 2010-ben 28 munkabeszüntetési keresetet utasítottak el. Eközben a rendőrség és az ügyészség gyakran üldözi a szakszervezeti aktivistákat, és sem ők, sem a jogtalanul kirúgott dolgozók nem számíthatnak a nagyvállalkozók kezében lévő korrupt bíróságokra.



További írások Oroszországról az oroszline.hu oldalain