Orbánék kudarca: feltűnő a romlás

Romlás van.Szabadság,potlék,elvonás csökkentés,hja mi már Europában,,vagyunk papiron!! Gyakorlatilag sehol szarban,de van kilátás,csak az ablakok,le takarva, s mindenki magának lát-nem lát.

atoth22011-04-29 15:17:50 #2.
"ennyire lepusztult szétrabolt, mentálisan lezüllesztett országra ők sem számítottak!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!"

mi van ????????????
mé mi a szent kaksira számítottak szerinted ??!!!
má csak azé kérdezem én balga eztetett itten tőled, mert én aztat hittem hoyg ezek is itten éltek velünk együt és nem a marsrl gyűttek a váalsztások előtt pár nappal !

bakker 89 éve süvöltik ezek, hogy nekik megvan a programjuk és hogy ők aztán baromi jól tudják mit kell tenni, csak nem árulják el, nehogy az mszp lekoppintsa, még jó hogy nem árulták el, és az mszp -nek nem iskerült lekoppintani, mert ha a bajnai ezt a programot nyonmta volna 1 évig kalodába zárják , majd felnégyelik és utána a fejét kitűzik a várfokram, a maradékot meg odavetik a kutyáknak!

én már akkor is amikor csak részben volt olvasható a nagy mű a Fidesznél, már akkor megmondtam ugyan ezeket, pedig én csak egy egyszerű vállalkozó vagyok és nem közgazdász, igaz én a közgazdaságtant a magam bőrén tanultam meg, és lássuk be valamit a gyakorlatban megtanulni, többet ér, mint elméletben!

na de nem baj, aztat mondják Orbanisztániak, hogy
- JOBB LESZ MINDENKINEK !!! - márpadig ha k mondják, főleg Matolcsy és a nagy vezír, akkor má csak jobb lesz! tudod mint az elős regnálásukkor!
3 gyerek 4 szoba 4 kerék!!!
remélem neked megvolt !!!

A diagnózis jó, az összkép sajnos szomorú. A megoldás még hiányzik.
Nem megoldás a kilépés a nemzetközi munkamegosztásból, hogy aztán büszke és dacos kurucként szakadjunk végleg le Európától. Akik erre játszanak, hatásukat tekintve valójában a nemzet ellenségei.
Akik az olcsó agrárimportot ostorozzák, ne titkolják el azt sem, hogy mennyibe kerülne ma egy liter tej akkor, ha lezárnánk a határokat és kiűznénk a nagy kereskedelmi láncokat? Jól járna 5% mezőgazdasági termelő és rosszul járna 95% fogyasztó. Emlékezzünk arra, hogyan drágította korábban a zöldség-gyümölcs árát a hazai maffia a lánckereskedelemmel, ráadásul adót csalva, amíg nem jött be a verseny, annak fogyasztói jóléti hatásaival!
Mi a megoldás?
Az alap mindenképpen az oktatás szignifikáns megerősítése: ez hozta fel Magyarországot Klebersberg Kunó minisztersége idején, máig is érezhető pozitív hatásokkal, majd Japánt az 50-es, és Dél-Koreát a 70-es évektől.
A másik prioritás a kkv hálózatok K+F, technológia-transzfer, beszerzési, értékesítési, marketing, logisztikai, képzési stb. együttműködésének segítése lehetne a state aid szabályozás korlátain belül. Meglepően sok a lehetőség, ha egyszer valaki komolyan venné, hogy az ország érdeke az első!
Az sem ártana, ha a vezetés azt kommunikálná, amit tervez és csinál, és nem egymással sem kompatibilis célzott fedőtörténetek kiagyalására pazarolná az energiáit. Az emberek (hála pl. Klebersbergnek is) nem hülyék, és biztos, hogy nem az ország érdekét képviseli az, aki hülyíteni szeretné őket.
Ceterum censeo: ne higyjük el, hogy a gondolkodás hiánya azonos lenne a hazaszeretettel!

"...úgy emlékszem az ő regnálásuk alatt csökkentették elég drasztikusan, 38%-ról először 33%-ra a TB járulékot." és emelték az EHO-t 1800-ról 4500 Ft-ra!

A cikkből kimaradt a munkaerőpiac szezonális ingadozása, nyáron mindig felfut kissé a foglalkoztatás a mezőgazdaság munkák és az idegenforgalom miatt. Mindezzel együtt sajnos elég rosszak a kilátások. Nem varrnám viszont az élőmunka magas magas terheit a Fidesz nyakába, úgy emlékszem az ő regnálásuk alatt csökkentették elég drasztikusan, 38%-ról először 33%-ra a TB járulékot. A baloldali kormányok ideológiájukból kifolyólag nem a munkáltatók mellett álltak, fenntartva a túlméretezett állami újraelosztást. Az szja törvény helyett járulékcsökkentéssel kellett volna kezdeni.

Vérpatack!
Jók a javaslataid, viszont a válság lényege, hogy a pénzhatalom, mely már elfoglalta a világot, nem így gondolkodik. Egyszerűen kivonta a pénzt a köznapi forgalomból és agresszíven követeli a hátrálék kamatos-kamatának a megfizetését. Bedönt államokat, eladósítja a kis országokat, gyakorlatilag gyarmatosít. A mi elitünk eladta az országot bagóért, ráadásul hitelekől gazdagodott meg, most a visszafizetés terheit rázza le magáról. A pénztulajdonosok nem szociális érzékenységü csoportok. Háborút indítanak, ha kell, nem riadnak vissza a fél világ legyilkolászásától sem. Természeti környezetünket már teljesen tönkretették, most a civilizáció lealjasítása következik. Mindezt azért, hogy teljseítmény nélkül gazdagodjanak a kamatos-kamat útján. A XXI. században hihetetlen nyomor és egyenlőtlenség van a pénztulajdonosok jóvóltából. Ehhez kévés a Munka Törvényönyvét javítgatni.

atótkettő!
Nem ettől lepődtek meg, hanem attól, hogy azt hitték minden magyar olyan hülye mint a szavazóik, és azt tehetnek kritika nélkül, amit csak akarnak. Hát ez nem így van....

Talán teljes tévút az ötletem, de mégis egy módszer arra, hogy teljesen átalakítsuk a munkaadók és munkavállalók viszonyait.

Azzal kezdeném, hogy a Munka Törvénykönyvében a jelenleginél sokkal kevesebb rendelkezést hagynék, tényleg csak az alapokat.

A törvénynek lenne egy melléklete, kb. olyasmi, mint a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. tv. társasági szerződési iratmintái, és a munkaadónak és a munkavállalónak ezt a szerződésmintát kellene alkalmaznia.

Ettől eltérni nem lehetne, viszont a felek köthetnének az ott nem szereplő feltételek tekintetében külön megállapodást, amely a törvényes munkaszerződésben nem szereplő juttatásokat illetve kötelezettségeket tartalmazza.

Így pl. végkielégítést, felmondási korlátozást, a törvényi minimumot meghaladó fizetett szabadságot, cafetériát, egyéb juttatást, illetőleg a munkáltató által elrendelhető túlórát, hétvégi munkavégzést, egyéb kötelezettséget állapíthatnának meg a szerződő felek.

Ha valaki azt gondolja, hogy ilyen feltételek mellett a munkáltatók elzárkóznának a törvényi minimumot meghaladó juttatásokra vonatkozó külön megállapodás megkötésétől, az azt hiszem téved.

Eleinte biztosan sokan megpróbálják majd ezt is, de a versenyképes tudással rendelkező munkavállalókért hamar megindul majd a verseny a cégek között.

Egy tudományos munkákkal is bizonyító, több nyelvet beszélő, nyugat-európai munkatapasztalattal is rendelkező mérnök, kutató vagy menedzser megfelelő alkupozícióban lesz ahhoz, hogy az őt foglalkoztatni kívánó cégtől kialkudja az értékének megfelelő díjazást.

Az alacsonyabb státuszú, de képzett szakmunkások és középvezetők is hamar megtalálják majd azokat a cégeket, akik a versenytársaikkal szembeni előnyöket biztosítandó hajlandóak lesznek magasabban képzett, elkötelezettebb munkavállalói gárdát alkalmazni, nyilván a versenytársakkal konkuráló juttatások megadásával.

A szakszervezetek is megerősödhetnek, ha felvállalják, hogy a munkaszerződés kötelező tartalmán felüli feltételek kialakításában segítséget nyújtanak a tagjaiknak.

Előbb vagy utóbb a munkáltatók és a munkavállalók rájönnek majd, hogy célszerűbb egy adott ágazatban a törvényi minimumot meghaladó feltételeket ágazati kollektív szerződésben szabályozni, mint egyesével megtárgyalni minden alkalommal, ugyanakkor viszont ezekből a tárgyalásokból (az állami vállalatok kivételével persze) teljesen ki lehet hagyni az államot, ami erősíti a munkáltató tulajdonosi szemléletét, és a munkavállaló azon motivációját, hogy érdekeiért maga (esetleg más munkavállalókkal együtt) álljon ki, és ne az államtól várja, hogy megoldja helyette a problémáját.

Ez a munkavállaló államtól való függését (annak érzését) is mérsékelheti.

A minimálbért is eltörölném, hasonló okok miatt.

Ha van piac, akkor a munkaerő is áru, és annak az árát is piaci viszonyoknak, nem pedig állami direktíváknak kell meghatároznia.

Ez persze szintén nem zárja ki azt, hogy egy adott ágazatban a munkavállalók (esetleg szakszervezeteik útján) kikössék az általuk elvárt minimális bért - ha ez az összeg nem haladja meg azt, ami mellett a munkáltatónak még megéri foglalkoztatni a munkavállalót, előbb-utóbb létrejön az egyezség.

A határok viszonylag tágan mozognak majd: a munkavállaló nyilván nem áll be dolgozni a megélhetését minimális szinten sem biztosító munkabérért, a munkáltató pedig nem fog annyi munkabért fizetni, hogy működése veszteséges legyen.

E két határ között mint partnerek megegyeznek majd: a munkavállaló kénytelen lesz elismerni a munkáltató jogát a méltányos nyereséghez, a munkáltató pedig a munkavállaló jogát arra, hogy munkájáért ne csak a megélhetését minimálisan biztosító, hanem gyarpodását is lehetővé tevő bért követeljen.

A rendszer működése annál zavartalanabb, minél nagyobb a megegyezésre való törekvés, a méltányosságra való hajlam a tárgyaló felekben, de ezek hiányában is meg fognak egyezni, legfeljebb nehezebben és lassabban - minél tovább húzódik a megegyezés, annál többet vesztenek a felek.

A megegyezés hiánya a munkáltatónak sem jó: neki az az érdeke, hogy termelőeszközei ne álljanak kihasználatlanul.

A foglalkoztatás minél magasabb szintjének eléréséhez persze elsődlegesen értelmes munka kell, ezt pedig a vállalkozói szellem erősítése, az innováció támogatása, a bürokratikus akadályok minimalizálása, a kreativitást támogató oktatás alapozhatja meg.

Mire a fidesz rá tesz a lapátra még jobban lezűlleszt és kirabol.Az egymillio munkából,részarányossan még több munkanélkűli.Nem országot,kis vegyesboltot sem lehetne rájuk bizni.

ennyire lepusztult szétrabolt, mentálisan lezüllesztett országra ők sem számítottak!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Képzelem mi lenne itt, ha 8 évnél kevesebb idejük lett volna a kormányzásra felkészülni. :(