Hetilap kereső

Krug Emília írása

A jegybanki alapkamat csökken, a forint árfolyama stabilizálódott, s a két évvel korábbi 6,1 százalékhoz képest a tavalyi infláció csupán 4,2 százalékos volt. Dolga azonban a következő kormánynak is akad: például a munkanélküliség és az államháztartási hiány további mérséklése. A Pénzügykutató Zrt. főmunkatársát kértük helyzetértékelésre. KRUG EMÍLIA interjúja.

A 4,2 százalék jelentős fékeződést mutat a 2008-ban mért 6,1 után, bár a múlt évben akadt olyan jegybanki előrejelzés, amely 3 százalék körüli inflációt várt.

– Novemberi prognózisában már a Nemzeti Bank is 4,2 százalékot becsült. A várakozások sokszor változtak a múlt évben. A Pénzügyminisztérium a 2009-es költségvetést 2008 novemberében 4,5 százalékos inflációs feltételezéssel állította össze. Azt mondtuk, hogy ez túl magas, és komoly kockázati tényező a büdzsében, mert hozzáigazítva a bevételeket és a kiadásokat, biztos deficitnövekedést eredményez. Mi akkor 2-2,5 százalékot vártunk, mert azzal számoltunk, hogy erős lesz a kereslet szűkülése. Akkor még nem sejtette senki, hogy áfaemelés lesz. Aztán 2009. február 16-án Gyurcsány Ferenc először beszélt a háromszázalékos emelésről. Akkor följebb vittük az inflációs várakozást. Majd jött Bajnai, a háromból öt százalék lett, és a jövedéki adókat is emelték. Ám az adók növelése után lényegesen kisebb áremelés valósult meg, mint amennyivel kalkuláltunk. A 4,2 százalékos inflációs várakozás mindezek ismeretében októbertől állt be. Egyébként a 2008. őszi prognózisunk is pontos volt, mert adóemelések nélkül az infláció 2009-ben 2,3 százalék lett volna.

Örülhetünk a 4,2 százaléknak?

– Lehetett volna rosszabb is, ha a válságban a háztartások fogyasztásának zuhanása nem tartóztatta volna fel az áremelési törekvéseket, a megemelt adók áthárítását. Az unióban valószínűleg nálunk a legmagasabb az éves infláció, és a világban is kiemelkedőnek számít a magyar adat. A krízis miatti erős keresletcsökkenés következtében a legtöbb helyen ugyanis jócskán mérséklődött az infláció, sőt számos országban csökkent az árszínvonal. Tehát a külső árhatások kedvezőek voltak számunkra. A 4,2 százalékot magunk hoztuk öszsze. Elsősorban a szükségszerű költségvetési kiigazítással: azzal, hogy a Bajnai-csomagban a bevételek kiesésének ellensúlyozására év közben áfát és jövedéki adót kellett emelni.

Erre az évre négy százalék közeli inflációs adatot vár szinte mindenki.

– Kockázatos év 2010 is. A keresletélénkülés és a spekuláció hatására az olajárak növekedni fognak. A jegybank 3,9 százalékos inflációt prognosztizált novemberben, a költségvetést 4,1 százalék mellett állították össze, de utóbb a Pénzügyminisztérium is 3,9 százalékra javított. A Pénzügykutató 3,7 százalék közelébe várja az átlagos inflációt.

Ami lehetőséget teremt a jegybanki alapkamat további csökkentésére.

– Valóban, a lefelé tartó infláció lehetőség erre. Megítélésünk szerint az alapkamat 5,5 százalékra mérséklődhet az év végére. Az Európai Központi Bank és a Fed – várhatóan az év második felében – kamatot fog emelni, és ez behatárolja a mi mozgásterünket is. Mindig figyelembe kell venni: ha nagyon levisszük a kamatlábat, akkor már nem olyan vonzó a forintbefektetés, s nem minket választ a tőke. A tőkekiáramlás következtében viszont romlik az árfolyam, amire megugrik az infláció. Fontos, hogy megérezzük, meddig csökkenthető a kamat úgy, hogy a forintbefektetés még vonzó maradjon.

Az alapkamat tehát csökkenthető, a hazánkat érintő kockázati felárak is mérséklődnek, veszik az állampapírokat, és stabilizálódott a forint árfolyama – mindez pozitív változás. A magas munkanélküliség mégis jelzi, bőven akad dolgunk.

– A Pénzügykutató a foglalkoztatottak számát tekintve nem számol további nagyobb csökkenéssel, a munkanélküliség rátája azonban – éves átlagban – valamelyest még tovább emelkedhet. Az biztos, hogy a foglalkoztatottság javítása lesz a legnehezebb feladat. De tudjuk: a Fidesznek ez a vesszőparipája, és bízzunk benne, hogy nemcsak beszélni tud róla, de eredményeket is gyorsan felmutat majd.

Egy olyannyira exportfüggő ország, mint amilyen a miénk, tehetetlen a külföldi piacok nélkül.

– Az előrejelzések szerint a külső piacok 2010-ben sokkal inkább javulnak majd, mint a magyar belső piac. Az exportra termelő multik mobilizálhatják a nemrég elbocsátottakat, de a belső piacra termelők inkább még növelik, mintsem csökkentik az állástalanok számát. A magyar gazdaság lassan indul be. A kormány és a jegybank még idénre is GDP-csökkenést prognosztizált, igaz, jóval kisebbet a múlt évinél, legutóbb 0,6 százalékosat.

Mások, például londoni elemzők viszont dicsérik a magyar kormány „példaértékű” költségvetési kiigazítását, és 2010-re, 2011-re már növekedést várnak. Az unióban szintén pozitív, de csupán 1 százalékos bővülést jósolnak. Nem kevés ez nekünk?

– Annyira nem. Ha a németeknél 1,6-1,9 százalékos növekedés lenne, az elég jó volna nekünk: ellensúlyozná a várható további belső keresletszűkülést.

De ez még nem érzékelhető például a munkanélküliség enyhülésében.

– Nem. A magyar gazdaságban 2011-től lehet élénkülésre számítani.

Ezek szerint a Fidesz, csakúgy, mint ’98-ban, szerencsés helyzetben veszi át az országot.

– Igen. Ha folytatják azt, amit Bajnaiék elkezdtek, akkor a belső feltételek adottak lesznek ahhoz, hogy fenntartható, viszonylag jó ütemű, három-négy százalék körüli növekedési pályára álljunk.

Mekkora lesz a Fidesz mozgástere október után, ha nem akar több hitelt lehívni az uniótól és az IMF-től?

– Mindenképp függünk a külső befektetőktől, mert magas az államadósság megújítási igénye.

Tehát ha az Orbánék által emlegetett hétszázalékos hiány megvalósul, akkor a befektető is hátat fordít nekünk, nemcsak az unió?

– Feltételezhetően. Brüsszel és az IMF is kijelentette már, hogy ekkora hiányt nem tudna tolerálni. Ezzel a külső befektetők is kaptak egy jelzést: ha mégis megugrik a deficit, el kell menni az országból. Bár a Fidesz szorgosan próbálja meggyőzni őket arról, hogy ne így gondolkodjanak. Ha a befektetők kivonulnának, azt az átlagember is megérezné: romlana az árfolyam, magasabb lenne a hiteltörlesztő részlet, drágább minden. És ha nincs tőkenövekedés, a munkanélküliség sem csökken.

A nagyobb hiány fejében viszont lehetne osztogatni.

– Azt hiszem, a Fidesz még nem tudja, milyen irányba induljon el, amit azzal a hivatkozással palástol, hogy nem ismeri az adatokat. Még nem tudják, mit tegyenek, mert nem dőlt el: a külföld rábólint-e. Amikor Almuniáék már azt mondogatják, hogy a keresletélénkítő politikát ebben az évben abba kell hagyni, és legkésőbb 2013-ig 3 százalék alá csökkenteni az államháztartási hiányt, akkor miért kapnánk felmentést, ráadásul már a válságon túl? Bajnaiék tavaly elintézték, hogy a korábbi megállapodásbelinél nagyobb – 2010-ben 2,7 helyett 3,8 százalékos – lehet az államháztartás deficitje. Ehhez kellene tartanunk magunkat, s ez egyáltalán nem megoldhatatlan feladat.