Kelet Koronája

Kétségkívül Haibao a világ egyik legmókásabb figurája. A sanghaji expó kék kabalája. Persze a világkiállítás szervezőinek nem kell a szerencsében bízniuk, már most biztosra vehetik: minden idők legnagyobb expóját rendezik meg május 1-jétől október 31-ig. A monstre országmustrán több mint kétszáz állam vesz részt: bérelt vagy saját építésű pavilonokban, kiállítóterekben mutatják be országképüket. A sanghaji szervezők hetvenmillió látogatóra számítanak. HERSKOVITS ESZTER „előszemlét” tartott a helyszínen.

Sanghaj – metropolisz. Lüktető, nyüzsgő, hangos kirakatváros. Kína modernizálásának színpada. Meg Kelet Párizsa is. Mások szerint így fest egy szocialista ország nagyvárosa, ha a pártbizottságban nagytőkés magánvállalkozók is helyet kapnak.

Mindenesetre az idei expó jelszava: „Jobb város – jobb élet.” Témája pedig: miként lehetne harmonikusabbá tenni egy várost. Emberivé. Nem véletlen, hogy Haibao, a kék kabalafigura kitalálóit a kínai „ember” írásjel ihlette.

Azért a tizenhatmilliós Sanghajban a szerethető Haibaót még legyőzik a toronydaruk. Ez persze nem meglepő, már a kilencvenes években a világ toronydaruinak fele (!) a sanghaji látképhez tartozott. De most igazán rekordépítkezés zajlik.

Csak néhány példa. A sanghaji metró 160 kilométeres hálózatát 40 kilométerrel bővítik a világkiállítás májusi nyitásáig. Az egy kilométer széles Expo Boulevard-t félig lefedik, hogy a gyakori nyári esők ne áztassák az ideérkezőket. És Kína esetében – gondoljunk csak a pekingi olimpiára – semmi kétségünk ne legyen afelől, hogy el is készül időben minden. Például a repülőtér új terminálja, amely a belföldi járatokat fogadja majd. Nem mellesleg: húszezer embernek ad munkát. S ha már itt tartunk, egy magyar turistának Kína a „valótlan számok” országa: a világkiállítás szervezői 70 millió látogatóra számítanak, ebből 65 millió kínai.

Sanghaj egyébként a legek városa is. Kína legnagyobb kikötője és legfejlettebb városa. Itt száguld a világ leggyorsabb mágnesvasútja, a Maglev: nyolc perc alatt teszi meg a 30 kilométeres távolságot a repülőtérről a belvárosba. És persze itt van Ázsia legnagyobb bevásárlóközpontja.

A Nanjing Roadon egymásba érnek a nemzetközi márkák képviseletei. Ahogy a szállodák, irodaépületek, bankok is. Errefelé lakóházak csak elvétve vannak. A sanghaji fejlődési ütemet tekintve itt nem napról napra, hanem percről percre épül – New York-i mintára – a világ újabb pénzügyi központja.

Azt már a gazdasági válság kezdete óta mondogatják szakértők: Kína hamarosan a világ második gazdasági nagyhatalma lehet. Az országot szinte nem is érintette a krízis. 2009-ben a GDP-növekedés 7,7 százalék volt. Miközben az egész világon csökkent a gazdasági teljesítmény. Nem csoda, ha a fejlett országok ma Kína piacáért, pénzéért versenyeznek.

Magyarország – miként Kusai Sándor pekingi nagykövettől megtudtuk – ebben a gazdasági partnerségben jó helyet szerzett magának. Igaz, hogy Kínában alig működnek magyar vállalkozások, viszont hazánkban él a térség legnagyobb, becslések szerint huszonötezres kínai kolóniája. Kínai cégek eddig 220 millió dollárnyi pénzt fektettek be nálunk. S míg 2000-ben 700 millió dollár értékű volt a Kína és Magyarország közti kereskedelmi forgalom, 2008-ban már 7,2 milliárdra emelkedett.

Petőfi Sándort és a Szabadság, szerelem című versét pedig minden kínai ismeri, tanítják az iskolában. De azért ez, valljuk be, nem elég a modern Magyarország-képhez. És még az sem, hogy Kína fejlettebb régióiban már megjelentek magyar (főként gasztro-) exporttermékek is.

A sanghaji expó magyar kiállítóterében kreatívabb országképet szeretnének bemutatni. A mottó: „Magyarország jó hely, gyere el hozzánk!” Az ezer négyzetméteres pavilon fényjátékkal hívja fel magára a figyelmet. A belső tér „főszereplője” Gömböc, a világhírű magyar tudományos találmány. Várkonyi Péter és Domokos Gábor „figurája” leginkább egy gömbhöz hasonló alakzat: az első olyan homogén test, amelynek csak két egyensúlyi helyzete van, s bármilyen pozícióból mindig talpra áll. Ha úgy tetszik: tudományos keljfeljancsi. Sanghajban a magyar életrevalóságot, kreativitást, az egyensúlyt és harmóniát jelképezi a két méter hosszú és három méter széles krómacél Gömböc.

A pavilonok egyébként a világkiállítások fő látványosságai. A saját építésűeknek emlékezetes képet kell adniuk az adott országról. Például a lengyelek a népművészetükből vett papírkivágás-motívumot jelenítik meg az épületükön. A hollandok „Happy Streetet” terveztek, huszonhat házikóval.

Dánia nemzeti büszkeségét, a Kis Hableány szobrát mutatja be. Ehhez medencét is építenek, amelybe egymillió liter tengervizet szállítanak a koppenhágai kikötőből. Azt akarják demonstrálni, milyen hatékonyan tisztították meg a tengervizet, amely húsz éve még szennyezett volt, ám ma akár úszni is lehet benne.

No persze a sanghaji expó legszembetűnőbb pavilonja a kínai. A Kelet Koronájának nevezett, 67 méter magas épületet a kínai építészet jellegzetes dougong pillérei tartják. Ilyen elemekből készültek Kína híres történelmi épületei, egyebek mellett a pekingi Tiltott Város és az Ég Temploma is. A pavilon mintegy másfél milliárd jüanba került. Másképp: 203 millió amerikai dollárba.

A magyar pavilon egyben a honi kultúra bemutatótere is lesz. Fellép itt – többek között – az Experidance, a Kortárs Szegedi Balett, kiállítás nyílik Robert Capa képeiből. Buszos kultúrutakat is szerveznek – egy helyi utazási iroda segítségével – azokhoz az épületekhez, amelyeket Hudec László tervezett az 1920–30-as években, s amelyek alapvetően meghatározták Sanghaj akkori arculatát. Ilyen például a Nagy Színház vagy a Park Hotel.

Mindezeken túl a sanghaji szervezők lehetőséget adtak, hogy a világkiállításon egy egész nap, augusztus 22. csakis Magyarországról szóljon.