Óvadékért szabadlábon?

Óvadék: ember helyett pénzre zárják az ajtót.
A büntetőeljárásról szóló új törvényt - amelyben ez benne foglaltatik - még 1998-ban szülte meg a parlament, de csak 2003 júliusa óta alkalmazható.

Bitvai Miklós előzetesben vanAmerikai filmekben láttuk először, hogy is megy ez. Jön a dúsgazdag szülő, keresztapa, pártfogó, és leteszi a pénzt. Pár milliót. És este irány a rulett-terem, a bár. A bűnöző szivarfüstbe, whiskygőzbe burkolózva relaxál. Körötte piros harisnyás táncosnők.

Nálunk talán kicsit unalmasabb. Az "előzetes fogva tartások" (az őrizetbe vétel, előzetes letartóztatás, a házi őrizet) néha persze vitát váltanak ki, miként nemrég a pedofíliával gyanúsított úszóedző esetében is. S az is polémia tárgya olykor, ha nem zárják be azonnal, akit a "közvélemény" rögtön hűvösre tenne.

Az óvadék a jog szerint éppen előzetes letartóztatás helyett rendelhető el, meghatározott esetben. "Az előzetes letartóztatás a terhelt személyi szabadságának bírói elvonása a jogerős ügydöntő határozat meghozatala előtt" - fogalmaz a törvény. (A terhelt: a rendőrségi eljárás során gyanúsított, a bírósági szakaszban vádlott.) Csak akkor alkalmazható - persze nem kötelezően -, ha "szabadságvesztéssel büntetendő" tett miatt folyik az eljárás. Szigorú feltételei vannak. Ilyen, ha "megalapozottan feltehető", hogy a letartóztatott befolyásolná a tanúkat, megfélemlítené őket, bizonyítékot tüntetne el, másítana meg. Netán a "megkísérelt vagy az előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy... újabb bűncselekményt követne el". Avagy ha szökésétől, elrejtőzésétől kell tartani, illetve attól, hogy ezzel meghiúsítja az eljárást.

Az óvadékos köteles a hatóság, a bíróság rendelkezésére állni. Ha nem tudja kellően indokolni, miért maradt távol, a bíró azonmód elrendelheti (újbóli) előzetes letartóztatását. Ha közben az előzetes más feltételeit meríti ki - például folytatja a sikkasztást, bántalmazza feljelentőjét -, akkor bezárhatják, de az óvadék összegét nem veszíti el.

Túlzott szigor

Az ügyvédek egyik célja, hogy kihozzák védencüket az idegőrlő előzetesből. Különös becsben állnak az ügyfelek szemében azok, akiknek ez viszonylag gyakran sikerül.

Ma már az ügyvéd taktikája kétlépcsős: először igyekszik kivédeni az előzetest. Amennyiben nem megy, jöhet az óvadék. Ha egyáltalán lehetséges. Mert az indokok közé sorolhatnak olyat is, ami miatt az óvadék szóba sem kerülhet. Így járt a K&H-ügy egyik gyanúsítottja, Bitvai Miklós, akire - a szökés, elrejtőzés veszélye mellett - "ráakasztották", hogy esetleg megfélemlíti, befolyásolja a tanúkat.

A pedofíliával gyanúsított úszóedzőt ugyancsak megfélemlítés, továbbá "összebeszélés" eshetősége miatt helyezték előzetesbe. Az ő esetében így eleve hiába ajánlotta fel az úszószövetség, hogy szabadlábra helyezése fejében kifizeti az óvadékot. Sokan - szülők, kollégák, egykori tanítványok - tiltakozása nyomán épp ezt a szigort tartották túlzottnak.

Amúgy a közvélemény nagy része alighanem előzetespárti. Ugyanez áll a K&H-ügyben elrendelt letartóztatások fogadtatására is, noha máig nem tudni, kinek mi volt a szerepe.

Dr. Koltai Zsuzsa, aki valaha bíróként működött, s ma ügyvéd, kiemeli: az előzetes fogva tartással kapcsolatos döntés nem büntetés, hanem kényszerintézkedés. Ezt kell mérlegre tenni, amikor a bíró határoz. Csak azokat a körülményeket szabad figyelembe vennie, amelyeket a törvény előír. Nem erkölcsileg ítéli meg az illetőt. Arról kell döntenie, indokolt-e az előzetes fogva tartás, s ha igen, milyen okból. A közhangulat nem játszhat ebben szerepet.

Azonos ügy

Rejtő E. Tibort az ügyészség saját fogjának tekinti

Bitvai Miklós ügyvédje, dr. Jován László máig nem érti, miért van ügyfele előzetesben. Jován doktor taktikai manőverre gyanakszik. Hogy Bitvai, Rejtő E. Tibor és a szír férfi egyszerre, azonos ügy miatt került fogdába, azt sugallja a köznek: személyük összekapcsolható, s akkor nyilván egyikük sem bűntelen. Ám ha így lenne, az sem kellő ok az előzetes fenntartására.

Gyakori indokként említik előzetes letartóztatáskor az "összebeszélés" lehetőségét. Jován László ezt aggályosnak, értelmetlennek tartja. Aggályosnak azért, mert a gyanúsítottnak, a vádlottnak joga van úgy védekezni, ahogy akar. Akár hazudhat is, ha ezzel másokat hamisan nem vádol. Miért ne beszélhetne össze több gyanúsított, vádlott? Értelmetlennek azért tartja a hivatkozást, mert ha egyazon ügyben több terhelt van, az ügyvédek természetszerűleg egyeztetnek.

A magyar bírói gyakorlatban aránytalan súlya van a bizonyítási eljárás során tett vallomásnak. Jován szerint ennek tulajdonítható, hogy a rendőrök szeretik, ha a gyanúsított ül. Ebben gyakran partnerek az ügyészek is. A fogság nyomasztó. (Bezárva lenni egy napig is sok, az illető szeretne mihamarabb kint lenni.) A bíró pedig az eléje tárt dokumentum és az érintett meghallgatása alapján dönt. Ritkán meri vállalni a kockázatot, hogy a nyomozó hatóság érvei ellenére elengedje a fogvatartottat.

Ugyanis mire odakerül, már az. Először őrizetbe veszik. Huszonnégy órán belül ki kell hallgatni, hetvenkét órán belül bíró elé kell állítani a gyanúsítottat. Ekkor dönt sorsáról a bíró: előzetesbe kerül-e, vagy szabadlábon védekezhet, illetve más verzió érvényesül-e, például az óvadék.

Az óvadék a jogharmonizáció gyümölcse. Már az első szociálliberális kormány tervbe vette bevezetését. A Fidesz-kabinet sem vetette el, csak halogatta, míg egyik korifeusa 2001-ben ki nem jelentette: nem időszerű. Nyilván nem akarták borzolni a választói kedélyeket.

Volt is rá alapjuk, mert az óvadék bevezetését valóban borzongás fogadta. Annál talán csak az keltett nagyobb visszatetszést, hogy egyidejűleg törvénybe foglalták: jogerős ítélet előtt fiatalkorú legfeljebb két évig, felnőtt háromig tartható előzetesben.

A jogszabály ennél hosszabb időt csupán az elsőfokú ítélet után enged, meghatározott esetben. Sokan azt vizionálták, hogy ezzel a módosítással veszedelmes bűnözőket szabadítanak rá a társadalomra. (Bárándy György igazságügy-miniszter szerint néhány tucat fogvatartott nyerte vissza ily módon a szabadságát.) Emellett előírták azt is, hogy a nyomozás végső határideje két esztendő lehet. Annak lejártakor vagy meg kell szüntetni az eljárást, vagy vádat kell emelni.

E passzusok összefüggnek. Az óvadék alkalmazása által ugyanis elkerülhető az előzetes letartóztatás, vagy csökkenthető annak időtartama.

Az óvadék egyébként az állam számára a legolcsóbb megoldás. Az előzetes letartóztatás idején ellátás jár. Ha megszüntetik a nyomozást, vagy a bíróság nem marasztalja el az illetőt, az kártalanítást kérhet. Házi őrizet elrendelésekor az őrzőket, rendőröket az állam fizeti. A hatóság ezt a pénzt csak a jogerős, elmarasztaló ítélet után kapja vissza.

Ugyanakkor akad olyan vélemény, hogy a bűnüldözés nem anyagi kérdés. Egy-egy jogintézmény bevezetésénél az ilyesmi nem dominálhat. Másfelől: megfogalmazódott az a szociális jellegű aggodalom, miszerint a gazdag, a maffiózó majd leteszi az óvadékot. A szegények meg ülhetnek a sitten ítéletnapig.

A törvény viszont előírja, hogy az óvadék összegét a feltételezett vagy elkövetett bűncselekmény súlyához és a terhelt anyagi helyzetéhez kell igazítani. Nem szükséges feltétlenül magának a gyanúsítottnak, a vádlottnak letennie a pénzt. (Egyes jogászok ezt is kifogásolják, mert a "bizományba kapott szabadság" esetleg gyanús függőséget hozhat létre egyes érintettek között.) Az összegről is a felajánlónak kell nyilatkoznia. Persze a bíró határoz. Ha az óvadék mellett dönt, arról is rendelkezik, mekkora legyen.

Belátás szerint

Az óvadékkal szembeni ellenérzést táplálja az aggodalom: súlyos bűnökkel terhelt bűnözők szabadon grasszálhatnak. Márpedig az óvadék az előzetes letartóztatás indokainak egyetlen pontja esetén jöhet szóba, ám a bíró ekkor is belátása szerint dönthet, alkalmaz-e óvadékot, és ha igen, kombinálja-e házi őrizettel, lakhelyelhagyási tilalommal.

És hogy mi végre mindez? Alapelv, hogy a jogállamban az ember szabadsága csak különösen indokolt esetben s a legszükségesebb mértékben korlátozható. Ez a törekvés tapasztalható az előzetes fogva tartások "helyettesítése" dolgában is. Ezen eszközök egyike a világon már sok helyütt bevezetett óvadék, amely (kamat nélkül) az eljárás végén visszajár: elmarasztaló ítélet után is - szabadságvesztés kiszabásakor a büntetés letöltésének megkezdésekor.

Óvadék jellegű intézmény eddig is létezett a magyar jogban. Ez a "biztosíték". Hatályban is maradt. A biztosíték fejében elhagyhatja az országot a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított külföldi. Ha végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, szabadulása után visszajár a pénz. Ha csak pénzbüntetést kap, furcsa helyzet állhat elő. Dr. Garamvölgyi Balázs interneten olvasható előadásában szerepel egy ilyen példa. E szerint ha a külföldit 100 000 forintra büntetik, s 50 000 forint perköltség megtérítésére kötelezik, a biztosíték összege pedig egymillió forint volt, a maradék 850 000 forint nem jár vissza.

Mivel hétvégén bezárnak a bankok, hiába határoz az ügyeletes bíró, csak később tudják letenni az óvadékot. Ez kizárólag készpénzben adható át. Technikai feltételek híján bankkártyával nem lehet fizetni.

Az első "óvadékos" Veszprémben került szabadlábra, július 3-án, hárommillió forint ellenében. A híradások arról szóltak, hogy ezután még megütött egy fegyőrt az utcán, de szabadlábon maradt.

Korábbi cikkeink a rovatban

Vissza a lap tetejére