- Robikám miért szomorkodsz, hiszen mind a két befutód megvan!
- De az összes variációt megjátszottam.
Utáltam magyarázni. Kijött Bajusz, a fotós, az első futam előtt kérdi:
- Melyiket játsszuk?
- A hatost.
Bejött a nyolcas.
- Most mennyi pénzt kapunk?
- Mi a hatost játszottuk, és a nyolcas nyert.
- Akkor nem kapunk semmit?
- Nem.
- Ez egy hülyeség! - mondta, és hazament.

Már a süketnémák se járnak. Akik szó szerint vágtak egymás szavába.

Meg a féllábú, aki az utolsó futam előtt húsz forintért el akarta nekem adni a mankóját.
- És hogyan megy haza?
- Visszanyerem! - mondta csillogó szemmel.

Mert a remény örök. Anyám utolsó barátja halálos betegen kiszökött a kórházból, volt ötszáz forintja, aztán lement ötvenre, negyvenért vett egy üveg bort, és bevette vele a pirulákat. Egy tízest találtam nála. Ha aznap nyer, még egy hétig élhetett volna.

Mindig halmozott, hátha egyszer elnyeri az egész pálya pénzét. Valaha sírköves volt, a tíz futam alatt odakinn ketyegett a taxióra. Aztán a taxis is lovis lett.

Nagybácsim felkereste nagyanyámat.
- Aranka, új életet kezdek, kellene hozzá kétszáz forint.
- De miért mindig szombaton, Pistikém?

Születésem után nem sokkal anyámmal beadta apám írógépét a zaciba.
- Kedves Éva, az rendben van, ha beviszik a ruhámat, de ha az írógépemet is, akkor mivel keresem vissza?

Pista egyszer eltalált egy remek hármas befutót, végre mosolyogni fog a felesége, Joli.
- Gratulálok!
- Tudtam!
- Honnan?
- Mondták.
- Te barom, akkor miért csak egyszer játszottad meg?


Az örök elégedetlenség az élet forrása. Sipos Tamás amatőr hajtóként az első körben elég hátul volt.
- Sipos, te szemét, eladtad a versenyt?
A másodikban feljött harmadiknak.
- Sipos, te szemét, csak placcot hajtasz?
Végül óriási finisben nyert, és visszakanyarodott a kiabálóhoz a dicséretért, aki biztos előre játszotta.
- Sipos, te szemét, hát nyersz?

Ahogy mentem fel a lépcsőn, az első páholyban ült Bandi mostohanagyapa, aki versenynap előtt mindig talált egy addig ismeretlen Bródy Sándor-novellát. Amit az apja nevében írt. Mellette szivarcsonkjával Heltai, mellette Herczeg nélkül Komlós.
- Vili bácsi, kijön holnap az ügetőre?
- Hát, ha szép idő lesz... Vagy ha esik.

Zelk Zoltán a hatvanas évek végén az első futamban nyert tízezer forintot, valóságos vagyon. Taxival hatot hazavitt Őrmezőre, a harmadikra visszaért. A hatodikig elveszett a négyezer, taxival visszament a többiért, a tizedikben aztán kölcsönkért.

Én csak nyerhettem. A nagyokat figyelték, én játszottam helyettük - ki vesz észre egy tízéves gyereket, alig éri fel a kasszát. Suttogva raktam fel tízezreket futamonként, egy akkori lakás árát. A pénzért is én mentem helyettük, a fém volt az enyém. Ha ötezer-kettő, akkor csak egy bélás, ha tizenkilenc, akkor majdnem a fele. Amit aztán eljátszottam - ha egyik se jött be, akkor is a pénzemnél voltam. '53-tól ma is fújom a derbigyőzteseket: Aba, Bizalmas, Csapodár, Dakota, Eros, Faust, Gházi, Hókás, Ipse, Jo-jo, Kabala, Lővér, Marcello, Normafa, Orlando, Pán, Rocco, Super Hanover, Tóbiás, Unalmas, Vak Bottyán, Zöldfülű. Aztán az új ABC: Api, Bárnő, Csínom Palkó... 22 évente újra kezdjük.


A harmadik ABC már döcög, csak a gyermekkor maradandó. Harminc éve Dakota jeligével nyertem a Humorfesztivált. A másik jeligém Rablány volt, aki második lett Rocco mögött. Marton a Dakotát tartotta Kaposy orra alá:
- Ezt olvasd!
Kaposy meg a Rablányt:
- Ezt meg te!
- Óriási, nyissuk már ki, kik ezek?
Én voltunk.

Unalmas volt a legrosszabb, de barátom, Kajári hajtotta. Egyszer négy ló között döntött a célfotó, a Turf szerint élete legszebb nyerése volt. Boldogan ugrottam a nyakába.
- Vincuska, zseniális voltál!
- Legalább te hagyj békén!
- Miért?
- Mind a négyen placcot nyomtunk, senki sem akart nyerni, de negyedik se lenni.

Bonyolult dolgok ezek. Egy évre rá Kajárit lejelentették az első futam után, pár perc múlva tudtam meg, agyvérzés.
Draskovics is kijött, először. És ide utoljára. '98-ban fél évig altatta, amiért lármáztam. Aztán mások. Két kisfia lelkes, talán a jövendő pénzügyminiszterek.

Pogány Jutka egyszer meglátta a slusszkulcsom figuráját, egy zsokét:
- Pinocchio?
- Olyasféle.
Nem mertem mondani, hogy igen, hiszen sokszor játszotta, de azt se, hogy nem, hátha tudja, hogy én is kijárok, én is lódítok.


A mai nap fénye a Nemzeti Díj, Heti Hetes is fut benne. Amikor Tolnai rólunk nevezte el egyetlen saját tenyésztésű csikóját, a fejemhez kaptam. Kicsi, girhes, kanca, rossz származás, ráadásul hamarosan lesántult. Egy évben kétszáz ló születik, annak is csak ötven százalék az esélye, hogy valaha starthoz áll. Az egész pálya rázni fogja az öklét:
- Rohadj meg, Heti Hetes!

Idén második a milliós Tavaszi Díjban, és most ötödik a másfél milliós Nemzetiben - a hat legjobb hároméves indult a hat legjobb négyéves ellen, évjáratából csak Houston előzi meg. Új rekordja 1,22,3 azaz időben is csak Fazekasé jobb nála, vagyis egyelőre kétszázból háromszor második. Csoda.

Az utolsó előtti futam a Reggel-hendikep. Az ötvenes években Balog bácsi, a fogorvosom mindig adott egy százast, ha rossz volt valamelyik, fájdalomdíjként, mert nem volt éppen szakmája mestere. Így legalább biztosította az utánpótlást. Az összes hajtó feljárt hozzá, mindig akadt neki egy rossz tippjük. Én sosem hallgattam rájuk, egész Alagnak egy használt kocsija volt. Különben se a pénz érdekelt. 1969-ban Reggel volt az utolsó esély a Kétévesek Nagydíjában, mégis megnyerte, százszoros pénzt fizetett. 1500 volt az akkori fizetésem, pont annyit nyertem, de elvesztettem a tikettet. Na és, akkor is eltaláltam! Soós Bandit az egész pálya kérdezgette, mire rakta fel a tíz forintját. Ő találta ki az állam elleni játékot, mennyi lesz a két befutó összege, abból nincs levonás.

A Reggelt Töhötöm nyeri, 81 éves anyám későn küld a kasszához, hogy játsszam meg a nevével, Éva Prophettel, pedig kétszázra tízezret kapna rá, azaz előre az 55. heti nyugdíját. Kísért a múlt.

Ez a remek Bauhaus is az enyészeté. Lesz helyette hatalmas láda, szemetekkel. Kell is az, hiszen csak ötven van belőle Pesten. Hogy mi is volt valójában? Az esély egy oly korban, amikor sehol másutt. Ott élt túl a polgár, aki egy kétforintos teát is úgy ivott az alpakkából a Belvárosi kávéházban, mint Fülöp herceg Erzsivel.


Öt perc öröm, ha most nem, akkor talán a következőben. Elvették, kiraktak, betettek, felmondtak, Marschall Grammofonja akkor is leveri szombaton Freskót! Józsi bácsival visszanyerem a villamospénzt! Egy nap a világ! Addig is élek! Amíg élek, remélek!

Az utolsó futam az Api Díj. Fogatok a helyükre, start-hóz, start-hóz.

A kis Api Menyhérté volt, Moszkvában is nyerni tudott, mint Bohóc az ötvenes években. Kajári és Menyhért a somogysárdi ménesből hazafelé egyszer egész este húzatták nekem a Véndiófában Punci Gyulával, a szőke prímással, ugyanazért a százasért, amit mindig visszaloptak a mellényzsebéből. Anyám az évben kiadta a szárszói házat a Lósportnak. Vilcsek ült a fán a Tolnai világtörténelem Ókorával.
- Hova mész, Tivadar?
- Esküdni.
- Versenynap?

Ő hajtott pályarekordot a félszemű Cityvel. Aztán egyszer nem szíjazta be a sisakját, papírral takarták le a túlsó egyenesben, ott a Kerepesi. Koltai mellett ültem, a filmje is odaát kezdődik. Hányan vannak már odaát!

Nehéz-Posony Kata felvételei a Kerepesi úti ügetőpálya utolsó versenynapján készültek.

Football nyeri a finn Pekkalával, legalább itt van Football. Volt. Pedig kijárhatott volna az új arisztokrácia. Itt szabad mutatkozni. Nemes versengéssel, ősi szabályokkal tudást és szerencsét összemérni. Nem kell pitbull, lőrés, gorillákkal bástyák mögé bújni. Ezt is elkúrták. Fogadók a helyükre, fal-hóz, fal-hóz!