Mint magyar anyanyelvű francia újságíró, kollégáimhoz viszonyítva kétségtelenül helyzeti előnyben voltam. Ám szerencséjükre kiváló - remek nyelvtudású és fejlett diplomáciai érzékű - tolmácsot kaptunk. Így adott esetben (ami ritkán, de előfordult) ügyesen ?finomította? beszélgetőpartnerünk olykor nem éppen szalonképes szavait. (Az egyik fideszes főember például megjegyezte: ?Akik ebben az országban sokáig Moszkva seggét nyalták, mostanában Washington és Brüsszel seggét nyalják.?)

Stíluskülönbség

Minél tovább tartózkodtunk itt, annál inkább érezhető volt: a jelenlegi koalícióhoz tartozók vagy azzal rokonszenvezők nem csupán másként érvelnek, de más kifejezéseket, illetve jelzőket használnak, mint az ellenzék. A fideszesek nagy előszeretettel beszéltek a nemzetről és általában a nemzeti érdek védelméről, az MSZP-ről úgy, mint a kommunista utópártról vagy a forradalom ötvenedik évfordulójáról, amelynek megünneplése nem tartozik a ?hóhérok örököseire?, akiknek egyetlen feladatuk lehet: bocsánatot kérni a magyar néptől. Itt-ott szó esett a ?kaviárliberálisok allűrjéről?, a karvalytőkéről, a ?luxusproletárokról?, a pufajkásokról. Gondok a tolmács számára, hiszen az ilyen kifejezéseknek nem mindig van megfelelőjük, talán mert a francia nyelv nem eléggé gazdag.

A szocliberálisok feltűnően defenzív szóhasználatában elem volt az elavult gyűlölködés helyett a kézfogás szükségességének hangsúlyozása. Lényeges különbséget észleltünk partnereink beszédstílusában, sőt megjelenésében. Ez utóbbit főként kolléganőim észlelték. Így kedden délelőtt alig egy órával azután, hogy a jól öltözött Kóka János gazdasági miniszter jegyzet nélkül beszélt kiváló angolsággal a modernizálás bonyolult problémáiról, és minden kérdésre kapásból szakszerű válaszokat adott, Kósa Lajos lezser szerelésben, borszínű pulóverben fogadott bennünket a képviselői irodaházban. Az angolul tudó, de kizárólag magyarul beszélő, amúgy rokonszenves debreceni fideszes polgármester nem tartott bevezetőt, és azonnal késznek mutatkozott a feltett kérdésekre válaszolni. Tudomásunkra hozta: az államháztartás csődbe jutott, mivel négy év alatt több adóság halmozódott fel, mint az egész szocializmus idején, ezért pedig a felelősség a szerencsére már csak rövid ideig uralmon maradó kommunisták örököseit terheli, csakúgy, mint 2002-es ígéreteik meg nem tartásáért...

A továbbiakban a bőbeszédű városatya hálásan megköszönte a francia népnek, amiért május 29-én nemmel-szavazott az európai alkotmányra. Nem gondolt arra, hogy vajon a jelenlévő újságírók állampolgári minőségükben esetleg más véleményen vannak. Kósa Lajos kifejtette: nagyot csalódott az amerikaiakban, szidta a brüsszeli bürokráciát. Az Európai Közösséget illető, nem érdektelen és sok tekintetben nem alaptalan mondanivalót azonban formailag jobban kellett volna előadnia. Vele ellentétben a civilizált úriember képét viselő, elegáns Pokorni Zoltán alelnök urbánus stílusával egyöntetű vélemény szerint jóval hatékonyabban képviselte a Fidesz álláspontját, mint népies, szókimondó, olykor útszéli kifejezéseket használó párttársa.

A kormánypárti oldalon elsőként Mandúr Lászlóval találkoztunk. A parlament szocialista alelnöke a francia sajtó képviselőinek igyekezett megmagyarázni, miért annyira érdekes párt a Fidesz, hogyan alakultak át - a mindenkori helyzethez alkalmazkodva - az egykori ultraliberálisok, olyan párttá, amely most éppen nyelvezetében és kommunikációs politikájában ?baloldali populistának? mutatkozik, de valójában múltba tekintő, jobboldali, sőt szélsőjobboldali szavazóira számít. Mandúr László mondanivalójából kollégáim főként arra figyeltek, amikor az alelnök a ?nyugalomban, gyűlölet helyett megértésben élni? szükségességéről beszélt.

Kampánykörút

Ez a kitétel szerepelt későbbi beszélőpartnereink válaszaiban is. Itt első helyen az általánosan jó benyomást keltő (és Kóka Jánoshoz hasonlóan angolul válaszoló) Demszky Gáborral való beszélgetésre gondolok. De találkoztunk Somogyi Ferenc külügy-, Rácz Jenő egészségügy-, Gráf József mezőgazdasági miniszterrel is, akik azonban elsősorban szakemberként nyilatkoztak, s így óvatos válaszokat adtak a kényesebbnek látszó politikai kérdésekre...

Alkalmunk volt egyik délutánján követni Gyurcsány Ferencet kampánykörútján. A gyűléseken a miniszterelnököt láthatólag igen jól fogadták, de a spontán megkérdezett emberek (jórészt idősebbek) pontosan tudják: csupán a fiatalokat is sújtó munkanélküliségben remélhető gyors megoldás. Sajnos, csak néhány szó erejéig beszélhettünk a kormányfővel, amit persze nagyon sajnáltunk. Az Orbán Viktorral korábban tervezett találkozás is sajnálatosan elmaradt, a Fidesz elnökének sem jutott ránk ideje. Így kerültünk össze helyette Pokorni Zoltánnal.

A csaknem egyhetes budapesti és vidéki (miskolci) tartózkodás során a hivatalos programon túl találkoztunk az ország modernizálásában érdekelt (mindenekelőtt francia) üzletemberekkel, valamint a helyzetet ismerő, különböző gondolkozású újságírókkal. És persze az utca emberével.

Hétvégére - bár hazautazásunk miatt a két ?szuperpárt? választási nagygyűlésén már nem lehettünk jelen - kialakult bennünk egy kép a látottakról, hallottakról. Nem hatalmaztak fel arra, hogy nevükben nyilatkozzam, ezért - bár nem hiszem, hogy lényegesen eltérnék attól, amit kollégáim gondolnak a jövő vasárnapi választás kimeneteléről - az alábbiakban a magam véleményét összegzem.

Felelősségmegosztás?

A legkülönbözőbb - sokszor ellentmondó - előrejelzések, felmérések szerint a választásokon mindenképp szoros végeredmény születik. Ez esetben akár az MSZP, akár a Fidesz jut nagyobb számú mandátumhoz, kétharmados többség hiányában továbbra sem lehetséges az elkerülhetetlen strukturális reformok bevezetése, egy új alkotmány létrehozása stb. Vagyis marad a patthelyzet.

Természetesen elképzelhető, hogy akár az MSZP, akár a Fidesz szövetségeseivel együtt - e pillanatban váratlannak tetsző, elsöprő győzelem esetén - egyedül fog kormányozni. Most teljesen kizártnak látszik ugyan, de még akár az is megeshet, hogy - hosszú hetekig tartó, drámai fordulatokkal tarkított tárgyalások, alkudozások, látványos köpönyegforgatások után, német mintára - egy-két évig nagykoalíció alakul. Mert mindkét oldalon jól tudják: az országnak rendkívül népszerűtlen, megszorító gazdasági és pénzügyi intézkedésekre lesz szüksége, hogy többek között eleget tegyen uniós kötelezettségeinek. Ez nem bal- vagy jobboldali kérdés, hanem mindenkit érint. Tehát bármennyire nehéz, sőt talán lehetetlennek tetszik: jobb lenne a felelősséget megosztani.

Egy dolog már most kétségtelen: bárhogyan hívják majd a Magyar Köztársaság következő miniszterelnökét, nem fogom irigyelni...