Hiszi-e, hogy a tervezők ugyanilyen elbizakodottsága miatt nem került az elsüllyeszthetetlennek vélt hajóra elegendő számú mentőcsónak?

Hiszi-e, hogy a Titanicon alkalmazták először a morze S. O. S.-t, hiszi-e, hogy a tragédia alkalmával valóságos vagyonok kerültek a hullámsírba?

Az első kérdésben nem érdemes hinnie, mert nem mázoltak semmi istenkáromlót a Titanic oldalára, elég volt pusztulásához a jéghegy, amellyel randevúzott. Mentőcsónakból viszont valóban nem volt elég, akkor változtak éppen az előírások, a régi már nem, az új még nem működött kielégítően. Az S. O. S. már 1906 óta érvényben volt, a hajó nem szállított kincseket, nem volt luxusrakománya - az igen gazdag embereken kívül.

A legendák szívósak. Trianonban Clemenceau-nak a magyar menye iránti haragja miatt vesztettünk, valamint a Párizsba vezényelt hazafias román prostituáltak és bojárlányok miatt, akik - szó szerint - a maguk oldalára fordították a béketárgyalások diplomatáit. (Bukaresti változatban ugyanez: magyar lányok testgyakorlása akadályozta meg, hogy a román határ a Tiszáig érjen.)

Legendák, szóbeszédek, tévhitek és átverések adják a városi folklórnak részint a legmakacsabb, részint a legszórakoztatóbb, illetve a leginkább hajmeresztő elemeit. (Az '56-os totónyertes, a Köztársaság tér titkos kazamatái, a hírszerzésre használt bálna, a 15 millió magyar, a lerombolt Nagydobrony, a New York-i merénylet titkai, a földönkívüliek jelei, gabonakörök, kamu weblapok, többéletű médiakacsák stb.)

Ezeknek eredt a nyomába néhány érzékeny kollégánk, és szembesítette a túlélő mendemondákkal a terület illetékes szakembereit, kutatóit. Így azt is megtudjuk tőlük: mit érdemes elhinni, s mit nem. Kevesebbet szabad, mint gondolná!

(Marinov Iván, Dezső András, Pál Attila: Legendavadászok. Szóbeszédek, tévhitek, átverések nyomában. HVG Könyvek.)