Az ő nevét csak azért érdemes megjegyezni, mert tudott vagy húsz nyelvet, elment gyalog Belső-Ázsiába, elolvasta és kivonatolta a tibeti nyelvű buddhista szent könyveket, elkészítette - mintegy 30 ezer szóval - az első (és tán egyetlen?) tibeti-angol szótárt, és megteremtett egy tudományágat, a tibetológiát.

Igaz, nem kortársunk ő ebben a szép, új világban. Öt évvel a francia forradalom előtt született Erdélynek a Kőrös nevű falujában, és 1842-ben halt meg Dardzsilingben. Róla szól Szemző Tibor filmje, Az élet vendége.

Nem játékfilm, nem dokumentumfilm, talán leginkább egy erős szenzuális kísérletnek mondanám, amely érzelmeket akar átadni. Nem hagyományos filmnyelven, hanem fotók, rajzok, filmképek, festmények, animációk és hangok együttesével. (Szemző muzsikus. Le sem tagadhatná. A film hangzó világa teljesen egyéni, s nem kevésbé szuggesztív, mint a képi.) Zene, ének, beszéd - ismerős és ismeretlen nyelveken, különös hangszerek és emberi hangok ölelődnek egybe egy székely mesével (Törőcsik Mari mondja). Ez az egyik rétege a történetnek, a másik az ?eredeti helyszín?, ahol Kőrösi Csoma Sándor járt: fotóval, supernyolcassal, és ugyancsak Roskó Gábor festményeivel és azok animált változatával.

Különös, erős film. Vágyat ébreszt a mögöttes kultúrák megismerésére is.