0
Nagy József írása
2007. január 23.

Európa szarkája

Kalitkában "Repülős Gizi"

- Gizi néni beteg, kleptomániában szenved szegény - mondja Tulok Dávid, az ügyvéd. - Gizi néni hülyének nézi az egész világot - mondja Faller Ferenc alezredes, a nyomozó. Ami biztos: Gizi néni ügyes. Még bennünket is levett, kerek harmincezer forintra. Mint valami nyeretlen kétévest. Talán még most is ott ülnénk autónkban a kőszegi kapitányság előtt eltátott szájjal, arra várva, hogy valaki fél citromot dug a fogunk közé (lásd még: szilveszteri sült malac), ha nem siettünk volna hazafelé.

- Jó napot, ügyvéd úr, írnánk a védencéről. Segítene találkozni vele?

- A néni ingyen nem nyilatkozik. A Zsaru Magazintól meg a Fábrytól is pénzt kért.

- Akkor tárgytalan.

- Várjon. Nem olyan sokról van ám szó... A Zsaru harmincezret fizetett.

- Harmincat?

- De megpróbálhatom elintézni, hogy magukkal kivételt tegyen.

- Tényleg megpróbálná??

-Meg. De volna egy kérésem.

- Parancsoljon.

- Ha már ekkora a publicitás, jól jönne, ha én is szerepelnék a cikkben. Ráadásul Gizi néni könyvet ír, így neki se árt némi reklám.

- Megdumáltuk, jurátus uram.

A fenti párbeszédet Tulok Dávid ügyvéddel folytattuk telefonon, az a bizonyos védenc pedig az ország talán legismertebb szarkája, a nyolcvanéves Repülős Gizi (K. Sándorné, szül. B. Gizella), aki Vasban került rendőrkézre novemberben. Nem először. Huszonegyszer ítélték el az elmúlt fél évszázadban, összesen 40 évet mázsáltak rá, ebből 16 év 7 hónapot leült, a többit amnesztia söpörte el.

Mi tagadás, igencsak büszkék voltunk magunkra, hogy ilyen szépen kigurultuk ezt a mikszáthi történetet: riport is lesz, a harminc guriga is megmarad, némi PR dr. Tuloknak pedig belefér a négy oldalba. Mértéktelen altruizmusunktól vezérelve még Villon-kötetet is vittünk ajándékba a "látogatóra", megtudván, a sűrű életű francia a néni kedvenc költője.

Gizi néni apró asszony, nagymama, sőt hétszeres dédmama. Nem a kötögetős, porcicát vadászó, pitét sütögető nagyi, hanem az a fürge, harcos fajta, aki az unokától a közértesig mindenkit eligazít. Most, hogy a kőszegi kapitányság foglya, nyomozóját, Faller alezredest nyeszteti már az ajtóban. Azzal húzta ki a gyufát a tiszt, hogy beígérte Gizi néninek: "Én magát elítéltetem." Neki aztán nem számít, hogy amúgy pesti nyomozók köszönnek kezitcsókolomot az öreg hölgynek, s szajkózták százszor, ezerszer is, "nézze, Gizi, tudjuk, hogy maga volt, de lehetetlen bizonyítani, egyezzünk ki". Ráadásul Faller a nő egy mohácsi "lopózásának" aktáját is magához kérette, s összevonta az ügyeket. Csak hogy növelje a kárértéket, s vele a büntetési tételt.

Nem csoda hát, hogy dr. Tulok a fülünk hallatára javasolja Gizi néninek: "Mostantól azt se tessék aláírni, hogy nem teszek vallomást." Aztán kéri a nyomozót, hagyjon magunkra bennünket a rendőrségi irodában, hiszen itt ügyvédi megbeszélés zajlik. "Persze, megyek... Összeállítom addig Gizi néni beismerő vallomását. Csak szignálnia kell."

- Hé, ne akarja, hogy ne kívánjak magának boldog karácsonyt!

- Én arra esküdtem föl, hogy lebuktatom a bűnözőket.

- Én meg arra, hogy amíg nincs korpusz deli, addig nincs beismerő vallomás. A hülyék a rácson túl laknak.

Őrnagy ki, mi meg bele a nacionáléba. 1926. október 18-án született Gizi néni - 13 nappal Jászai Mari halála után, és 13 nappal Harry Houdini (Weisz Erik, ha valaki nem tudná) szabadulóművész halála előtt; micsoda teóriát rittyentene ebből egy számmisztikus csillagbúvár.

Miskolci a család: a mozdonyvezető apa és a háztartásbeli anya hat gyereke közül Gizella a negyedik. Félte a família a törvényt, volt is meglepetés, amikor kiderült, hogy a kis Gizi - miután felépült az őt hatéves korában ágynak döntő agyhártyagyulladásból - "gyűjtögetni" kezdett. A kerítéslécet félretolva surrant át a szomszéd MÁV-ügyészhez, s emelte el a fák árnyékában olvasgató tisztviselő arany zsebóráját. A nagymuttertól gyűszűt lovasított, tanító nénijének teáskanalát fújta meg. A szajrét - sok más tárggyal együtt - az otthoni kutyaól alá rejtette. Hétéves volt akkor.

Gizi néni halálosan biztos benne, hogy agyhártyagyulladásából maradt vissza a kleptomániája. Merthogy állítja: nem tolvaj, nem bűnöző, hanem beteg. Flepnije is van róla, orvosdoktoroktól, 2002-ből, Pécsről: "kleptománia véleményezhető", "kényszeres jelleg megállapítható", bár "a saját kontroll felelősség, akarat szerepe teljes mértékben nem zárható ki". Hoztam is ajándékot, meg nem is. Mátyás király kéne ide igazságot tenni.

A lebukást követő atyai verés után Gizike szanatóriumba került Szegedre, két hosszú évre - úgy tudni, agyhártyagyulladása utókezelése végett.

- Ott is előtört magából a kleptománia?

- Nem. Csak paradicsomot loptam éjjelente a kertből. Azt is csupán azért, mert Szent-Györgyi professzor - aki a néni elmondása szerint bejárt hozzájuk - oktatta őt arra, hogy a C-vitamin kihajtja az emberből a betegséget. A lelkes Gizike a paradicsom-hadseregnek a kórságok felett aratott fényes diadaláról szóló fogalmazást írt a profnak. - Hosszan beszélgetett velem, és megüzente a szüleimnek, hogy vigyázzanak rám, taníttassanak, mert lehet belőlem nagy tudós, de akár bűnöző is.

Hiába volt Szent-Györgyi intése, Gizike miután hazakerült, se tudta visszaszerezni az atyai szeretetet. A polgári iskolát elvégezve Kassán ösztöndíjas, ott éri a világháború. - Mentünk sebesülteket kötözni. Láttam az ifjabb Horthy koporsóját, a kórházunkba hozták be, miután lezuhant a repülőgép. A kormányzó úr meg annyira állt tőlem, mint most maga.

A megrázkódtatások okozta sokk tehette, hogy "megint lopkodni kezdtem". Szüleihez utazott, akik hamar férjhez adták a szégyent hozó fruskát. Meséli Gizi néni, hogy szőlőben dolgozott akkoriban, s jártában-keltében "belátogatott" házakba.
- Egy konyhában kosarat találtam, tele libamájjal, elhoztam. Aztán benéztem alá, és hát nem tele volt ékszerrel! Én úgy megijedtem.? Annyira, hogy a májat kiborította, a fukszot-smukkot meg elrejtette.

Ahogy súlyosbodott az állapota, úgy gyűlt a szajré. "Félelmemben napokra elkódorogtam, kint aludtam a szabadban." Férje bejelentette eltűnését a rendőrségen. "Amikor rám akadtak, csomó aranyat találtak nálam." Így történt az első lebukás.

Vagy úgy, ahogy egy bűnügyi magazin által minap megszólaltatott soproni rendőr, Simonyi Antal meséli. Még '48 tavaszán ő kapcsolta le először az akkor huszonkét éves Gizit. A tiszt a riportban ?igen csinos?, rókabundás hölgyre emlékezik. Rókabunda - nem éppen szőlőkötöző szerkó. A nyomozó szerint Gizi úgy tervezte, a Maszovlet belföldi járatával repül majd Budapestre. "Másnap Sopronban bukott le Repülős Gizi" főcímmel jelent meg egy lap - innen a név.

- Életemben nem ültem gépen - ezt már nekünk mondja Gizi néni. - Ugyanis rettegek a repüléstől. Mint a Szupercsapat című filmben az a nagy, erős néger. Nem ismeri? Mit néz maga a tévében?... Letartóztatásomkor a táskámban megtalálták a férjem egyik korábbi reptéri beszállókártyáját. Arra utalva kérdezte tőlem a rendőrségen egy Magyari nevű nyomozó: "Kislány, tudja, milyen magasan vagyunk? Megmondom. A hatodikon. Vagyis jobb, ha vallomást tesz, mielőtt kirepül az ablakon.

- Szóval úgy lettem én Repülős Gizi, hogy seggbe akartak rúgni a hatodikon. Nekem higgyen, ne másnak.


Azért mégiscsak akadt egy légi út a karrierben. "Németbe' voltam lebukva, keletnémetbe', hazatoloncoltak, vittek volna a reptérre. De én kiabáltam, föl nem ülök, csak ha legyógyszereznek. Mint a négert valamelyik részben. Úgy is történt. Akkoriban ünnepelték az NDK harmincadik évfordulóját, mondja nekem a tiszt, hogy nem szégyelli magát, idejön lopni ezen a jeles napon. Azt válaszoltam neki, hogy a fajtája ellopta az egész országunkat, még az utolsó kecskét is vitték, én meg kicsit lopkodok itt, s maguk vannak megsértve! Szemtelen banda."

Gizi néni vérbeli kleptoturista, Európa tán összes országában dolgozott. S ha dolgozott, olykor le is bukott. Ő már csak tudja, nagyon nem mindegy, hol hűsöl az ember. Franciaország a kedvence. '56-ban járt ott először, volt oka a felszabadultságra, a forradalmi amnesztia 11 év börtönbüntetéstől szabadította meg Pesten. Párizsban hetekig nyomta az ipart, majd negyedév előzetes letartóztatás következett, semmit sem tudtak ráverni, paterolták vissza Magyarországra.

A (minimum) második gall dőlés közvetlenül a '90-es magyar rendszerváltás előtt, ismét Párizsban érte az asszonyt. "Három hónapra kaptam vízumot. Az első végén páncélkazettát hoztam el egy házból, aztán mikor láttam, hogy jönnek a zsandárok, eldugtam a bokrok alá. Kérdezték bent az őrsön, minek jöttem az országba.

Mondom, nyaralni. Akkor miért tetszik lopni? Tudják, mi ott Keleten, a kommunizmusban nagyon szegények vagyunk, a nyomorúságos fizetésből lehetetlenség megnézni a maguk csodálatos fővárosát. Na, néni, van még két hónapja, ne lopkodjon, nyaraljon. És elengedtek."

- Gizi néni, mihez kezdett a maradék két hónapban?
- Ha apám nadrágszíja nem tartott vissza, majd egy francia nyomozó szava visszatart?... Ilyen ez a betegség. Szörnyű.

Humánumban tehát a párizsiaké a pálma, a legszebb börtönnel viszont a németek büszkélkedhetnek. "Aachen, igen, az gyönyörű." Ott egészen a takarítóságig vitte Gizi néni. Először csak a sitten söprögethetett, aztán a parancsnok lakására hordozták. "Mi voltunk a pucckommandó. Csodálatos olimpiakék nadrágkosztümöt kaptunk hozzáillő trikóval és porceláncipővel."

Persze több volt az itthoni hakni, mint a külföldi. Gizi néni sosem tört; zsalugáteren, ablakon nyúlt be, riglit akasztott ki, nyitva feledett ajtókon osont. Olykor a gazda sem zavarta. "Öregasszony fejtett borsót egy rózsadombi villa hátsó lépcsőjén. Mögé sétáltam, s amikor éppen koppantak a szemek a vájdlingban, besurrantam a házba."

Aztán, ahogy illik, a főbejáraton távozott. Máskor rendőrtiszt lakásába "tévedt". Épp megpakolta a zsebeit, amikor hazaért a tulaj. "Mondtam, a gyereke iskolájából jöttem családlátogatásra - mikor ér végre haza az anyuka? Ó, az még legalább fél óra. Fél óra? Jó, addig benézek egy másik diákhoz. Ő meg szépen kikísért. Az aranyával együtt."

Megesett, hogy a lakásban rekedt. "Hallom, nyílik az ajtó, ketten beszélgetnek, az ágy alá bújtam. Azok meg fölöttem szerelmeskedtek órákig. Képzelheti, mit éltem át."

- És?

- Mit és? Megvártam, míg elalszanak, kimásztam és hazamentem.

- Melyik trükkjére a legbüszkébb, Gizi néni?

- Miért áruljak el én mindent magának?... Mi marad akkor az RTL-nek?

Papírokkal tér vissza az irodába az Faller alezredes, az ügyvéd nyálazza először a szöveget. "Ez rendben, Gizi néni." Tollat kér az asszony, aláír, a markában dekkol a Parker. Vár az ügyvéd, aztán visszakéri. "Jaj, Dávid, kérem, dugdossa előlem a fényes dolgokat, mert nem állok jót magamért." "Nem beteg maga, hanem sima tolvaj - osztja az ales.

- A múltkor direkt aranyszélű poharat meg csillogó kiskanalat raktam ön elé, még el is fordultam, de arra nem indult be a kleptomániája.

- Mert nem jött rám az izgalmi érzés! Ide figyelj... pardon, ide figyeljen, maga sem kefél mindig, ha van rá lehetőség, csak ha rájön a kedve, nem. Na ugye.

Gizi néni bizony nem romantikus típus. "Nem esek én bele még a fegyőrökbe se. Repülős Gizi vagyok, nem Baka Sári. Egyszer voltam szerelmes, fiatalon, egy partizánba, lelőtték szegényt. Nagykabátban ölelt meg, éreztem a derekán a kézigránátokat. Menten elájultam. Azt hitte, a szerelmi izgalomtól, pedig csak rettegek a fegyvertől."

- Ötven lopásából jó, ha egyről kiderül, hogy ő a tettes - veszi vissza a szót Faller. A legutóbbi hibapont itt, a Kőszeg közeli Csepregen csúszott be. Néhány besurranásos lopásról érkezett jelentés, a szemtanúk mindenütt egy ismeretlen idős hölgyet láttak. November 14-én egy családi házba sétált volna Gizi néni, amikor kutya támadta meg, s ráharapott a karjára. Begörcsölt az állat állkapcsa, ha akarja, se tudja elengedni az asszonyt. - Munkahelyi baleset - kajánkodik az ales.

- Kapott a pofájára a rusnya dög. Eltörtem a fején az esernyőmet - emlékezik a harcra Gizi néni. Fél óra múlva érkeztek a háziak. Mit sem sejtve mentőt hívtak.

A kapitányságra is eljutott a kutyaharapás híre, az alezredes szagot kapott: miután belelapozott a bűnügyi nyilvántartóba, szállodai szobájában kereste fel a lábadozó asszonyt. Tudta már, ki ő. Megemelt egy asztalon heverő fonalgombolyagot, érezte, súlya van. "Én ezt most felvágom." "Akkor ki kell fizesse a kárt." Mégis vágott Faller: lopott ékszerek hullottak alá.

- Aki mer, az nyer - így ismerte be a vereséget Gizi néni. Akit nem mellesleg felháborít, hogy azzal vádolják: a "kutyásékhoz" is csórni ment.

- Én?! Meg akartam venni azt a házat. Kedvelem a vidéket, itt született anyám, szállodája és vendéglője volt erre a családnak, ideköltöznék. Még takarékbetétkönyv is volt nálam, benne kétmillió-hétszázezer forinttal, hogy leelőlegezhessem.

- Kétmillió-hétszázezer. Az az előző napok termése - veti közbe az ales.

- Az anyja kínját magának! Eladtunk egy pesti lakást, onnan a pénz.

Legyint az alezredes. - Ha a kutya meg nem eszi ezt a nőt, sosem kapjuk el. Nézzen rá, akad rendőr, aki igazoltat egy ilyet?

Fáj Faller keménysége Gizi néninek. "Varrtam, abból éltem mindig. Meg örököltem rengeteget, még németből is kaptam jussokat. A lopott pénzből pedig soha egyetlen fillért el nem költöttem. Ha elkaptak, visszaadtam az ékszereket, magam vezettem nyomra a rendőröket."

Legföljebb a feledékenység akadályozhatta néha Gizi nénit a javak visszaszolgáltatásában. "Egyszer ijedtemben valamelyik cipőmbe rejtettem ötvenezer forintot, aztán az egész kiment a fejemből. A tizenhat éves lányunokám találta meg a köteget, s kérdezte, adnék-e belőle egy ezrest, mert menne szórakozni.

- És?

- Adtam.

- Tehát mégiscsak tetszett költeni a lopott pénzből.

- Hm, igen. Akkor egyszer... De ma már nincs nálam semmi.

- Nem lehetséges, hogy akadnak még bankókkal töltött cipők, aranyat rejtő sufnik, amelyekről el tetszett felejtkezni?

- Lehetni lehet... Honnan tudnám én azt elmondani? Ha egyszer megfelejtkeztem róluk.

"Nem a vánkosában tartja a pénzt, az biztos. De majd én kiderítem" - puffog rutinból az alezredes.

Ha lop is Gizi néni, általában onnan emel, ahol marad is.

- Szegény házba sose megyek. De így sincsenek jelentős ügyeim. Félmilliósnál régen volt nagyobb fogásom. Van úgy, hogy csak egy karikagyűrűt viszek magammal.

- Nem fordult meg a fejében, hogy az az egy karikagyűrű valakinek tán az utolsó emléke az apjától, az anyjától?

- És aki gyereket öl, annak nem fordul meg a fejében, hogy a szülőknek az mennyire fáj? A bíróságon meg azt mondják rá a szakértők, hogy beteg. Az lehet beteg? Én meg nem?

Kristály logika. Itt hagyjuk abba.

Kikíséri Gizi nénit a "személyzet", mi kicsit még maradunk. Tegezős a hangulat; rendőr, ügyvéd, skribler együtt röhécsel az abszurdon. Utóbb, a jattoláskor zavartan szorongatja kezünket Tulok doktor, hogy "amiről beszéltünk, azt hogyan tudjátok rendezni, mert engem le fog nyakazni Gizi néni, ha nem küldöm a pénzét".

Mi meg, félcitromosok - ahelyett, hogy azt mondanánk, "nem ebben maradtunk, Dávid" -, perkálunk.

- Tudsz visszaadni egy tízest két húszasból?

- Naná.

Kopog a borsó a vájdlingba.

Címkék: 

Hozzászólások
Összesen: 0 db

A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!

Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!

Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!

Hozzászólhat a Facebook azonosítójával is.
Kattintson a "Facebook bejelentkezés" gombra!
Hozzászólás Facebook regiszrációval

Kedvezménykártya a 168 Órától

EDC kártya, akár Önnek is

Kedvezménykártya a 168 Órától

2014. július 10. csütörtök
Megosztások