Bölcs István írása
2007. június 20.

Díszmagyar és rohamsisak

A Rubicon című történelmi magazin különszámot adott ki Elitek a Horthy-korszakban címmel. A politikai, katonai, egyházi, arisztokratikus, üzleti, tudományos, művészeti, műszaki stb. elit képviselői irányították az országot. Válságos időben azonban megjelent hatalmi tényezőként a csőcselék is. Azok a kisnyilasok például, akiket aztán Rákosi toborzott a taghiányos kommunista pártba. ?Kis ország vagyunk, egyetlen csőcselékünk van? - mondogatták tán némi cinizmussal a kortársak is. Vajon lehet-e, van-e átjárás elit és csőcselék közt? Vegyülhetnek-e egymással? Összekapcsolódhat-e a sorsuk? Munkatársunk egy korabeli fotót vizsgál.

1938 újévének hajnalán, szombatra virradóra százezer röpcédulát szórtak szét Budapest utcáin. Rajtuk az évszám és egy név: 1938. Szálasi.

Az agitátorok és béljósok tévedtek. Ki tudta volna előre látni, hogy mit hoz ez az esztendő? Talán az utolsó, illúziókkal teli ?békeév? volt 1938. Előjelek és jelek, persze, akadtak. Akár felzaklatók is. Április: megalakul a Fajvédők Országos Szövetsége Héjjas Iván vezérletével (akit majd 1946-ban távollétében halálra ítélnek). Május: kihirdetik az első zsidótörvényt. November és december: az első bécsi döntés nyomán csapataink bevonulnak a ?felszabadított? Felvidékre és Kárpátaljára. (?Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája...?). Ugyanekkor megalakul a népi németek szövetsége, a Volksbund (ha valaki előnyben részesítené hősi halál esetén inkább a fegyveres SS-t, mint a Magyar Királyi Honvédséget). Még január: Pest vármegye élére vitéz Endre László szélsőjobboldali képviselő kerül (háborús bűnösként fogják kivégezni). Február: Szálasit rendőri felügyelet alá helyezik. Elvtársa és konkurense, Hubay Kálmán (háborús bűnösként fogják kivégezni) elrendeli év végén a hungaristák számára a készültségi állapotot.

Külföldön: dúl, majd lezárul a spanyol polgárháború, Hitler lenyeli Ausztriát, és fenyegeti Prágát. Horthyék is úgy látják: itt az idő. A Rongyos Gárda önkéntesei Szlovákia területén robbantgatnak. Bevetésüket maga - a többszörösen is az elithez tartozó - Kozma Miklós vigyázza, a volt belügyminiszter, huszártiszt és médiavezér. A lengyel kormány szívesen osztozna velünk és a németekkel a koncon, ezért határozott magyar katonai fellépésre biztat, amelynek eredményeként feloszthatnánk Szlovákiát egymás közt. (Az a Lengyelország javasolja ezt, amelynek torkát nem egészen egy év múlva fogja átharapni a kétfejű fenevad, a náci-bolsevik szövetség. Az a Lengyelország keres fogást a zsákmányon, amelyet majd a paktumozó Hitler és Sztálin tép szét.)

A kormányzó ebben az évben háromszor is meglátogatja a Harmadik Birodalmat: a kieli hajóparádén Hitler vendége, Poroszországban Göringgel vadászik egy nagyot, és Berlinben tiszteletét teszi a vezér és kancellárnál. Társaságában Imrédy Béla friss miniszterelnök, Kánya Kálmán külügyminiszter és Rátz Jenő honvédelmi miniszter. Ugyanis - és ez történetünk gerince - a kormányzó úr őfőméltósága (akiből nemsokára Legfőbb Hadúr is lesz) 1938. május 14-én Imrédy Bélát nevezte ki miniszterelnöknek. A hivatalos fotó a Sándor-palota jól ismert, elitek koptatta teraszán készül. A kép közepén egy marcona hadfi rohamsisakban, antantszíjjal, kitüntetésekkel. Idegen test a díszmagyaros tablón. Mit keres itt? Legalább annyira idegen, mint a kard a földművelésügyi miniszter vagy a pápaszemes vallás- és közoktatási miniszter jámbor oldalán. És arra is feleletet kellene találnunk: mi végre a díszmagyar e kacagányos délutánon, a rongyrázó neobarokknak e talmi és kényelmetlen ancúgja. S kit fenyeget őseinknek bársonyba bugyolált, véres kardja? A díszfegyver a díszmagyarokon?


Baljós verőfény

Ha szemügyre vesszük a képet, legelébb a rohamsisakos alaknak a szinte komikus alkalmatlansága tűnik fel. Amint kirí az egészből. Mit keres a csizma az asztalon, ha náci is? Mit keres a Sándor-palota teraszán a szinte provokatívan komponált és vállalt, a tabló középpontjában elhelyezkedő - bocsánat az infantilis, ám korabeli kifejezésért - ?rohambili??

Aztán elkezdem 1938 történetét sorra venni, és rájövök, hogy e baljós verőfényben csak és kizárólag ő, egyes- egyedül a rohamsisakos volt alkalomhoz illően öltözve. A katona. És nem a díszmagyaros, prémes-málas, forgós, bogláros, díszkarddal hencegő elitnek ez az alkalmi válogatottja. Ők nem tudták még, mihez öltöztek fel ilyen szépen. Süt a nap, a kegyelmes urak ülnek a teraszon, talpig a cécóban, méltóztatnak belenézni a fényképező-masinába, átérzik, hogy a pillanat pátoszszal telt és történelmi. Amivel nem számolnak, hogy illanó is. Vérszagú és elinaló. (Teleki Pál nemsokára öngyilkos lesz, Imrédyt háborús bűnösként kivégzik, ahogyan Reményi-Schneller Lajost is. Hóman Bálint a váci fegyháznak életfogytos rabja lesz, csakúgy, mint a rohamsisakos, aki maga vitéz nemes nagylaki Rátz Jenő vezérezredes, honvédelmi miniszter.)

Az elitcsere olykor vért, olykor vérátömlesztést kíván.

A díszmagyarban fényképezkedett, gyanúsan gyanútlan kormányból most figyeljünk pár vonás erejéig őrá, a sisakosra. Vargabetűvel, papnövendékként kezdi, majd elvégzi a Honvéd Ludovika Akadémiát és a bécsi Hadiiskolát. Szolgált a Monarchia közös hadseregében és a honvédségben, 1912-től vezérkari tiszt. A Tanácsköztársaság bukása után belép a Nemzeti Hadseregbe. Előlép, lépeget. 1936-tól ő a honvédvezérkar főnöke. Az Imrédy-kormányban miniszter. A német követelésre kinevezett, megbízhatóan náci Sztójaynak ő a helyettese. A Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetségnek és Szálasi bizalmából a (menekülő) felsőháznak is az elnöke. 1945-ben a nyugati szövetséges hatalmak háborús bűnösként visszaadják Magyarországnak, ahol a népbíróság halálra ítéli. Tildy Zoltán, a köztársaság elnöke megkegyelmez: a halálbüntetést életfogytig tartó kényszermunkára változtatja. Rátz Jenő 1952-ben, a Sándor-palota teraszán megesett pillanatfelvétel után tizennégy évvel hal meg Vácott. Neve ma a börtön előtti emlékparkban olvasható - márványtáblán. (Talán teljesen rehabilitálva?)

Tragikus mérleg

Egy a magyar elitből. Egy furcsa sors a furcsa elitből. De nem különleges. Ha végigszámoljuk miniszterelnökeink sorsát, láthatjuk, hogy az 1919 és 1945 között regnálóknak csak a kisebbsége halt meg természetes halállal, természetes körülmények között. Az elit elítéltjei közül kivégezték Imrédyt, Bárdossyt, Sztójait és Szálasit. Öngyilkos lett a maga által halálra ítélt Teleki Pál. Hazai börtönben halt meg Friedrich István. Szovjet zárkában Bethlen. Külföldön, ?száműzetésben? Kállay Miklós. Nyolcuk sorsa tragikus és drasztikus. És csupán heten hunytak el békében.

Mi a mérleg? Jól kalkulált-e a hajdani, nem különösebben tehetős nagybecskereki kishivatalnok hétgyerekes családjának egyik fia, a tehetséges Jenő, amikor elindult a pénzbe nem kerülő papnevelde felé, majd áttért a számára a báró Orczy család alapítványa által ugyancsak ingyenessé tett katonatiszti képzésre és pályára? (Évfolyamelsőként végzett.) Jól számított-e? Hiszen végül is kegyelmes úr lett. Itt ült a Sándor-palota napsütötte teraszán. A felsőház elnökeként pedig egyenesen állami főméltóság, még ha a csiszlik Szálasi alatt is. Hogy azután a végszámla más lett? Az elit elitjéből Vác bűnözői közé került? A csőcselékbe? Aztán az emléktáblára.

Forog a Föld. Néha beleszédülünk.

Emlőrák

Hozzászólások
Összesen: 0 db

A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztráljon!

Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!

Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!

Hozzászólhat a Facebook azonosítójával is.
Kattintson a "Facebook bejelentkezés" gombra!
Hozzászólás Facebook regiszrációval

Kedvezménykártya a 168 Órától

EDC kártya, akár Önnek is

Kedvezménykártya a 168 Órától

2014. július 10. csütörtök
Megosztások