Kecskési Tibor Nagybarcán született 1920-ban, Ludovikát végzett, '41-től csendőrtisztként szolgált. A deportálások idején, '44 tavaszán Beregszászra vezényelték; főhadnagyként részt vett a zsidók bevagonírozásában. Aztán a második világháború végén csapatával átállt az oroszokhoz, majd a Néphadseregbe jelentkezett. Ehhez igazolnia kellett: csendőrként is németellenes tevékenységet folytatott.

Örökös tag

Mégis azzal a váddal tartóztatták le '47-ben: ő volt a beregszászi gettó rettegett csendőrparancsnoka, brutálisan bánt a deportáltakkal. Háborús bűnök miatt a népbíróság tíz évre ítélte, amelyből nyolcat leült. Az ÁVO börtönében kezdett verseket írni. Ötvenhatban szabadult, Németországba szökött, ott alapította meg a Nemzetőrt, amely az emigráns magyarok fontos orgánumává vált.

A rendszerváltás után, '91-ben Kecskésit az elsők közt rehabilitálta a magyar Legfelsőbb Bíróság. Bizonyítékok hiányában felmentették a háborús bűnök alól. Kimondták, annak idején koncepciós per folyt ellene, s a népbíróság csak a terhelő tanúvallomásokat vette figyelembe, noha több volt fogoly és csendőr is állította: Kecskési Tibor senkit nem bántott, szakaszával ?csupán őrséget állt? a bevagonírozáskor.

Rehabilitálása után Kecskési magas állami kitüntetést is kapott, versköteteit Lezsák Sándor adatta ki itthon, '97-ben pedig örökös tagjának választotta a MÚOSZ - Vészi János javaslatára. (Ő Nagy Imre lányának, Nagy Erzsébetnek volt a férje. Laudációjáról nem maradt fenn írás.) E legrangosabb sajtókörbe ugyanakkor választották be Fejtő Ferencet, Kende Pétert, Méray Tibort, Obersovszky Gyulát is.

Ám az egykori népbírósági jegyzőkönyvek szerint a Kecskési-perben ellentmondásosak voltak a tanúvallomások. A deportálásból hazatértek közül többen szörnyű kegyetlenségekkel vádolták őt, mások védték. Ungváry Krisztián történész szerint Kecskési tárgyalása nem volt ?tipikus?, ugyanis a tanúk általában egybehangzóan a csendőrök ellen vallottak: ?1945 után, a bosszú és a megtorlás légkörében a társadalom főleg a svábokat és a csendőröket kiáltotta ki bűnbaknak.?

Kecskési perében az eltérő vallomásoknak más okuk is lehetett. A tárgyaláson többször elhangzott: összekeverték egy másik csendőrtiszttel, Fery Pállal. A volt foglyok közül többen azt mondták: Fery volt a szadista gettóparancsnok, a ?korbácsos tiszt?.

Az biztos, a két fiatal tisztet könnyű volt összetéveszteni. A korabeli csendőrségi évkönyv adatai alapján mindketten 1920-ban születtek, osztálytársak voltak a Ludovikán, '41-ben egy napon kezdték csendőrszolgálatukat. Szemtanúk szerint termetük, külsejük is hasonlított.

Kecskési perén Fery Pál nem volt jelen, ennek okáról nincs szó a jegyzőkönyvekben. (Korábbi cikkünkben megírtuk: Ferynek külön nem volt népbírósági tárgyalása. Vagy már nem élt, vagy eltűnt, vagy nem vádolták semmivel. Az általunk megkérdezett történészek nem tudták, mi történhetett vele. A dokumentumok elvesztek, de könnyen előfordulhat: szándékosan eltüntették őket. Amúgy Kecskési '44-es tevékenységéről sem maradt csendőrségi irat. Ezért is hagyatkozhatott a népbíróság kizárólag a tanúk visszaemlékezéseire.)

Nemrég azonban nyilvánosságra került egy dokumentum, amely arra utal: a bűnöket nem Kecskési követte el Beregszászon. Godó Ágnes hadtörténész szakvéleményét a MÚOSZ közzétette honlapján. A professzor asszony tényként szögezi le: ?Beregszászon a parancsnok és a deportálásért felelős személy Fery Pál volt.?

Honnan tudja ezt a történész? Godó lapunknak elismerte: ő nem kutatta a beregszászi eseményeket, Kecskési ártatlanságára a korábbi tettei alapján ?következtetett?.

Godó Ágnes a hetvenes években a jugoszláv partizánmozgalmakkal foglalkozott. Akkor derítette ki: 1943-ban Muraszombaton - tehát a beregszászi gettósítás előtt - Kecskési jugó partizánokat segített, hamis papírokkal mentette őket. A nácik bevonulásakor németellenes Kossuth-ünnepséget szervezett. Ezért helyezték át büntetésből Beregszászra. ?Kétlem, hogy az a Kecskési Tibor, akit a muraszombatiak tisztességesnek tartottak, néhány hét alatt vadállattá vált? - véleményez Godó.

A parancs az parancs

Ugyanakkor Molnár Judit történész állítja: önmagában semmit nem bizonyít, ha valaki németellenes tevékenységet folytatott. Ettől ő még kaphatott Beregszászon olyan parancsot: verje ki a zsidókból, hová tették vagyonukat. S nem tudhatjuk: teljesítette-e a parancsot, vagy sem. Példaként említi Molnár az egykori szegedi polgármester-helyettes esetét: őt liberális nézeteiről ismerte mindenki, aztán mégis levezényelte a gettósítást Szegeden. De ellenpélda is akadt. A baranyai főispán megtagadta az eligazítást a deportálásokról - és semmi baja nem lett.

?Csendőri pályára sokan a biztos megélhetésért, az egyenruha presztízséért jelentkeztek. De megtehették, hogy kilépjenek, vagy áthelyezésüket kérjék. Ha a deportálásokkor valaki megtagadta volna a parancsot, lehet, hogy fegyelmi indul ellene. De nem végzik ki? - mondja Molnár Judit. Ezzel szemben Godó Ágnes úgy véli: ha a csendőr bevagonírozáskor megtagadta volna a parancsot, helyben agyonlövik, vagy őt is deportálják.

Kötelező eskü

Lévai Jenő újságíró 1965-ben cikket írt - A beregszászi gettó parancsnokából magyar nemzeti hős - Kecskésiről az Új Életben. Lévai bűnösnek találta a csendőrt, idézte Kecskési önéletrajzából - amelyet letartóztatásakor írt - a Beregszásszal kapcsolatos megjegyzéseket: ?A téglagyárat én vezettem.? Megkerestük Kecskési Tollas Münchenben élő özvegyét, aki elküldte férje ?idézett? önéletrajzának másolatát. Ebben az olvasható: ?A téglagyárosokat én mentettem.?

Történészek elismerik: voltak olyan csendőrök is, akik élelmiszert vittek a gettóba, elbújtatták a zsidókat. S noha Kecskési is azt hangoztatta a '47-es népbírósági tárgyaláson, hogy segítette a zsidókat, ezt a deportáltak nem igazolták. A Zsidó Tanács egyik beidézett vezetőjének bizonyára tudnia kellett volna Kecskési ?jótéteményeiről?, ő mégis a brutalitásáról beszélt. Még furcsább: Kecskési jóval később egy róla készített portréfilmben már azt is tagadta, hogy egyáltalán Beregszászon lett volna: ?Nem volt közöm a deportáláshoz. Tiszaújlakon tartózkodtam.?

De ha Kecskési valóban segítette a zsidókat, miért hallgatta el ezt később?

Juhász László kollégája volt Kecskésinek a Nemzetőrnél. Tollas Tibor igazsága című tanulmányában említi: Kecskési '45 februárjában még csendőrszázad-parancsnokként szolgált Veszprémben, és - állítása szerint - ott részt vett nyilasellenes akcióban. Lehet. Csakhogy ha Kecskési még '44 októbere után is csendőr volt, fel kellett esküdnie Szálasira: ?A csendőrségnek a nyilas hatalomátvétel után kötelező volt esküt tenni Szálasira? - magyarázza Molnár Judit történész.

Az viszont tény: a háború legvégén Kecskési csapatával átállt az oroszokhoz, majd felvételét kérte a Néphadseregbe. Ehhez igazolnia kellett, hogy a németek ellen küzdött. A jugoszláv katonai parancsnokság igazolta: Kecskési Muraszombaton a partizánokat segítette. Erre hivatkozva jelentette ki Godó Ágnes, hogy Kecskési nem volt bűnös.

De Molnár Judit másik csendőr esetét említi: őt is fölvették a néphadseregbe, néhány hét múlva azonban kiderült, mégis háborús bűnös. Körözni kezdték, csakhogy már nem találták Magyarországon. A történész szerint elképzelhető, hogy a németbarát csendőr azért állt be a partizánok közé, hogy ?jó pontokat? gyűjtsön arra az esetre, ha a nácik elveszítik a háborút.

Kovács Tamás történésztől, a Holokauszt Dokumentációs Központ munkatársától tudjuk: maradtak katonai iratok, amelyek szerint Kecskési '45 után nem ?egyszerű? főhadnagyként szolgált tovább, hanem a Katonapolitikai Osztály tisztje lett. Az ő feladatuk volt felkutatni a bujkáló reakciós csendőröket és katonákat. Kecskésit ezért utálhatta később a németországi emigrációban annyi exnyilas és hungarista. (Kecskési Mária, az özvegy a szerkesztőségünkhöz egy idézetgyűjteményt is eljuttatott. Hungarista szerzők gyalázzák Kecskési Tibort, bolsevik összeesküvőnek, zsidóbérencnek titulálva.)

Nyilas bajtársak

Kecskési ártatlanságát egyébként 2004-ben a Holokauszt Dokumentációs Központ elismerte: ?A Magyar Köztársaság törvényei értelmében Kecskési Tollas Tibor nem tekinthető háborús bűntett elkövetőjének.?

De nem tudhatunk-e meg többet Kecskési világnézetéről az általa alapított müncheni Nemzetőr kapcsán?

A lapot indulásakor a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége (MHBK) anyagilag is támogatta. Kik voltak a ?bajtársak?? Borbándi Gyula A nyugati magyar emigráció életrajza 1945-1985 című könyvében az olvasható: az MHBK a háború után külföldre emigrált németbarát, Szálasira felesküdött katonatisztek szervezete volt. Alapítója Zákó András vezérőrnagy.

?Zákó a magyar katonai felderítés utolsó vezetője volt, a 27-es könnyűhadosztály parancsnoka. Erős szélsőjobboldali szimpátiával - mondja Ungváry Krisztián történész.

Kecskési Makra Zoltánt kérte föl a Nemzetőr főszerkesztőjének. Makra '44-ben, a deportálások és Szálasi hatalomátvétele idején a honvédelmi minisztérium titkára volt. Ő is Németországba ?emigrált?. Ott megalapította a Hungária című radikálisan jobboldali lapot. Ide írt - többek között - a nyilas Marschalkó Lajos és Milotay István. Makra a Hungária szerzői közül többeket átvitt a Nemzetőrhöz. Milotay álnéven írt oda.

Ungváry Krisztián úgy véli, nem helyes egyformán megítélni minden németbarát személyt. ?Akadtak köztük nyilasok. Mások meg azért csatlakoztak hozzájuk, mert a szovjet megszállást a nácizmusnál is veszélyesebbnek tartották. Nincs adatom arra, hogy Makra szélsőjobboldali lett volna.?

Kovács Tamás történész szerint a Nemzetőr szélsőjobboldali, antiszemita írásokat is közölt. Kecskési özvegye viszont eljuttatta hozzánk Rosenfeld Ivánnak, a frankfurti magyar-izraeli egyesület vezetőjének Kecskési Tiborhoz címzett német nyelvű levelét. Ebben Rosenfeld méltatta a Nemzetőrt, hangsúlyozva: a lap nem antiszemita.
A Nyugati Magyar Irodalmi Lexikon szerint a Nemzetőrt a Danubia adta ki Münchenben. A Danubia Makra és Kecskési közös tulajdona volt. Társtulajdonosa még Radnóczy Attila is, aki tisztként a nyilas Zákó bajtársi köréhez tartozott. Méltató tanulmányt is írt erről a katonai csoportról.

Régi szimbólumok

Mindehhez tegyük hozzá: Kecskési a hatvanas évektől a vitézi rend tagja volt, amelyet annak idején Horthy Miklós alapított. A rendtől azt a tájékoztatást kaptuk: a hetvenes években kisbarnaki Farkas Ferencet választották ?főkapitányukká?. Kisbarnaki Szálasi tábornoka volt. Igaz, idehaza 2006-ban őt is felmentették a háborús bűnök alól. (Nem teljesen vitathatatlan körülmények között.)

A MÚOSZ Örökös Tagok Testületének a Kecskési-ügyről kiadott állásfoglalásában az szerepel: ?Ha Kecskési Tollas Tibor viselkedése, magatartása a vészterhes időkben általános lett volna, ez az ország, a magyarság számára aggálytalanabbá tenné az ezekkel a nehéz időkkel történő szembenézést.? A MÚOSZ elnöke, Eötvös Pál azt mondta lapunknak: az örökös tagok közül Kecskésit kitenni csak úgy lehet, ha megindokolják, miért méltatlan a címre. Vagyis ha bizonyítják háborús bűnösségét.

Ungváry Krisztián szerint a Kecskési-ügy a polarizált belpolitika tünete. ?A szélsőjobb szemérmetlenül visszafordult régi szimbólumaihoz. Mások erre reagálva antifasiszta vágyukat szeretnék kiélni. De szerencsétlen dolog, hogy ehhez olyan alanyt választottak, akiről nem bizonyítható, hogy bűnös.?

A Kecskési elleni tiltakozó akciót Kertész Péter indította el. Azért most, mert korábban nem hallott Kecskési örökös tagságáról. Kertész azt mondja: ?Furcsamód senki sem érvel amellett, miért lett Kecskési örökös tag, még az özvegye sem, holott ő az egyetlen, aki az ügyben elfogult lehet. Popper Péter pszichológus is aláírta a tiltakozást. ?Nem volt kötelező csendőrnek lenni. Ha valaki csatlakozik valahová, ez azzal is jár, hogy magára kell vennie annak a közösségnek a bűneit, amelyhez tartozik. Unom már a ?parancsra tettem? magyarázkodást. Ha valaki elvállalta, hogy hóhér lesz Magyarországon, ne várjon kitüntetést azért, mert csak a hóhér segédje volt.? Gábor György vallásfilozófus úgy véli: ?Ha a MÚOSZ valóban független, a tagok érdekeit képviselő szervezet, akkor még a leghalkabb ellenvetést is meg kellene hallania. Ha tényleg kíváncsi az igazságra s arra, méltó-e Kecskési az örökös tagságra, össze kellene hívnia egy történészekből, levéltárosokból álló szakértői csoportot. Döntsék el ők ezt a kérdést, addig a MÚOSZ ne foglaljon állást. Elfogadhatatlan, hogy a múltat még mindig nem a megismerés szándékával közelítjük meg, hanem saját indulataink, politikai vonzalmaink alapján. A történeti tények átfestése nem az emlékezést, hanem a felejtést szolgálja csupán.? Randolph L. Braham professzor is csatlakozott a Kecskési-ellenes petícióhoz. A világ első számú holokausztkutatója nyilatkozatában fölidézte levélváltását Kecskési özvegyével: ?Azt írtam neki, elhunyt férje csendőrként közreműködött a gettó őrzésében, és ez nem menti föl őt azalól, hogy önként vagy önszándékán kívül zsidóellenes tevékenységben vett részt. Elítélem azt is, hogy férje háború utáni tevékenységében íróként és szerkesztőként szélsőjobboldali nacionalista újságban tevékenykedett. Azt javasoltam, ha léteznek hiteles dokumentumok, amelyek egyértelműen az ő igazát tanúsítják, azokat tegye hozzáférhetővé történészek és más érdeklődők számára. [...] Úgy vélem, a Kertész Péter és Róbert László által jegyzett petíció aláírói bölcsen cselekedtek. Csatlakozom azokhoz, akik úgy vélik: hiteles demokratikus ország szervezete akkor szolgálja híven tagjainak (jelenlegieknek és egykoriaknak egyaránt) az érdekeit, ha olyan eszméket és eszményeket követnek, amelyek a tolerancia és a pluralizmus jegyében fogantak.?