
A program szerint az újságírói tisztességről beszél majd a rádióelnök, ám érkezéséig a folyosói trécseléseké a terep. Általános vélekedés, hogy "itt ma este valami történni fog". Konkrétabban: Kondor kitálal. Persze nem az esetleges kémelhárítói múltjával kapcsolatban.
Az egybegyűltek azt várják, hogy az elnök ellentámadásba lendül és revánsot vesz. A többség véleménye szerint ugyanis nem kétséges: Szász Károly után Kondor is a szoclib terror áldozata. Néhányan a Sztálin-Péter Gábor-Medgyessy-Újhelyi-szillogizmusra építve szajkózzák, hogy "a kommunisták és módszereik nem változnak". Mások higgadtan kérdezik: kinek állhat érdekében az elnök eltávolítása.
- Azután, hogy Antall József miniszterelnök úrral együtt megkaptam Németh Miklóstól az ügynöklistát, gyakran faggattak újságírók: mit teszek, ha rovott múltú emberrel találkozom - vág a közepébe Horváth Balázs exbelügyér. - Úgy feleltem: igyekszem nem kezet rázni velük.
Kondornak viszont kezet nyújt. A kérdés tehát, részéről, eldöntve. Vastaps.
Az elnöknő köszöni a "megható fogadtatást".
- Egy hónappal ezelőtt, amikor Balázzsal megbeszéltük ezt a randevút, még sok mindent nem tudtam magamról.

- Mikor megindult ellenem a pergőtűz, felhívtam Balázst, és azt mondtam: jövök, semmi sem tántoríthat el. Azonban erről az ügyemről nem tudok és nem is kívánok beszélni. Elsősorban azért, mert van ennek egy infernális logikája. Lényege, hogy az ártatlanságot a legnehezebb bizonyítani. Nagyon jól tudják ezt azok is, akik a mocskos boszorkánykonyháikban kevergetnek mindent az égvilágon. Csak egyben tévednek: ebben az országban a különböző emberek történetei nem hasonlíthatók össze. Az összemosás, a mocskolódás nem ér semmit. Persze vannak olyanok, akiknél ezzel a módszerrel célt lehet érni. Az én történetem azonban, és jó néhány más történet is, olyan infernális meg annyira nevetséges, hogy az ember csak széttárja a kezét, és azt mondja: vagy foglalkozik ezzel a mocsokkal, vagy nem, de egy biztos: okosabb nem lesz.
Kis kitérő balra:
- Azt gondolom, hogy akik a Teller-levelet, azt a mérhetetlenül primitív és erkölcstelen dolgot kifőzték, nem gondolták, hogy ez majd ilyen rosszul sül el. És miért nem? Mert mérhetetlenül beképzeltek. Azt gondolják, hogy mindent megtehetnek, nekik minden sikerül. Hát nem szabad, hogy ez így legyen.
Vissza:
- Nagyon furcsa lenne, ha most elkezdenék magyarázkodni a saját ügyemben anélkül, hogy bármi konkrétat tudnék az egészről. Gondolom, hogy az érdeklődés nagy része ennek a történetnek szól. Nagyon sajnálom, hogy nem szolgálhatok részletekkel, de magam sem tudok ilyeneket.
Miért most?
A "rádió anyagi ellehetlenítése" van soron: jövőre több mint másfél milliárd forinttal kevesebb pénzből gazdálkodhat az intézmény. Az elnök szerint jó darabig "az a bizonyos vasárnap reggeli műsor" volt az egyetlen szálka a politika szemében, mára viszont "minden olyan programot elkezdtek támadni, amely más értékrendet vall, mint az övék". Mindezt azért, "mert nem akarták a rendszerváltást, és semmi mást nem tudnak elképzelni, csakis a saját véleményük diktatúráját".
Ezzel vissza is kanyarodunk az elnöknőt ért támadáshoz. Kondor arra keresi a választ: miért és miért most tört ki a botrány:
- Bizonyos köröket végtelenül felbőszített, hogy a Magyar Rádió elnyerte a Magyar Örökség Díjat. Ez már megbocsáthatatlan bűn volt a szemükben... Kellett valami botrányt kelteniük a rádió körül.
Az előzetes programban megadott téma, az újságírói tisztesség csak most következik. Mottó: "Az igazat nem hamisítom, a hamisat nem igazítom."
- Gyakran kérik, hogy a köz szolgálata címmel tartsak előadást. Mostanában ugyanis elterjedt nézet, hogy válságban a közszolgálat. Pedig nem a közszolgálat van válságban, hanem a sajtó meg az erkölcs.
Taps.
- A rendszerváltás óta ugyanis semmi nem változott a magyar sajtóban. Kis túlzással: az intézmények mindegyike ma is ugyanolyan kontraszelektált, mint 1990 előtt volt.
Akadt persze más gond is:
- Mindkét polgári kormány alábecsülte a média szerepét. Ez nagyon súlyos hiba volt, sértette a társadalmi igazságosságot. Úgy gondolom, egyre mérgesebb vitáink zöme ebből származik.
Esik még szó a valóságshow-król ("Huszonöt idióta képes éjjelét-nappalát a nyilvánosság elé tárni, hogy egy hímért megküzdjön. Elképesztő. Igaz, őket legalább nem lehet kémkedéssel vádolni, hisz még a vécén is kamerák figyelik minden mozdulatukat."), a kereskedelmi tévék híradóinak csúsztatásairól, a jobboldali lapokat sújtó hirdetési bojkottról, Újhelyi István sértettségéről.
Összegzésül pedig egy kérdés:
- Kinek áll érdekében elhülyíteni a nemzetet?
Válasz nincs. Pontosabban kimondva nincs.
- Megvolt a kért huszonöt perc? - fordul mosollyal a házigazdához Kondor bő órás szpícse után.
- Meg - mondja Horváth. Majd így szól:
- Ne felejtsük el: Gál J. korábban a Népszava főszerkesztő-helyettese volt, a papája pedig belügyminiszter...
Nem ragozza. Mégis mindenki érti az "összefüggéseket".
Titkok tudója
Említi még: 1990 óta ismeri Medgyessy kémelhárítói múltját. Mégsem beszélt
róla.
- Most azonban úgy döntöttem, elmondok néhány dolgot. Végül a Kati beszélt le erről. Hogy ne legyek én is olyan mocskos, mint sokan mások az országban.
A titkok tudója ezután szünetet rendel, hogy a népek beszélgessenek egymással a folyosón, mert az "hallatlanul fontos".
A pauza után - nézői kérdések formájában - hallunk a jobboldali médiaiskola és a jóféle magyar népdalok hiányáról, esik szó Lovas Istvánról, a "félelmetes agyú zseniről" - miképp egy néző fogalmaz - és Bolgár György "pornóregényéről". No és, Kondornak hála, a "baloldali újságírókról" is:
- Újabban mindenhová követnek, minden szavamat fölveszik, kiforgatják, szövegkörnyezetéből kiragadva félremagyarázzák. Teszik ezt nagy, vezető lapok ávós módszerekkel dolgozó újságírói. Hát sok sikert az újabb, szavaimat meghamisító kalózfelvételekhez.
Az előadás befejeződött. A rádióelnök kémtörténetének végére azonban egyelőre nem került pont.
Illetve három pont került.
















A legrégebbi hozzászólásokat szeretném legelöl látni