2012. május 24. csütörtök - Eszter, Eliza. Holnapi névnap: Orbán
A videó lejátszáshoz Flash Player, és engedélyezett Javascript szükséges!
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
Halott biciklist találtak az árokban Kőszegnél
2012. május 24. 10:43
„Filozófusügy”: Budai Gyula árnyékra vetődött
Budai Gyula
2012. május 24. 09:24
Az MSZP fontosnak tartja az abortusztabletta lehetőségének biztosítását
2012. május 24. 06:19
LEGÚJABBAK A 168ORA.HU-N
Egy mondat az igazságról
hirado.hu
2012. május 24. 11:23
Halott biciklist találtak az árokban Kőszegnél
2012. május 24. 10:43
„Filozófusügy”: Budai Gyula árnyékra vetődött
Budai Gyula
2012. május 24. 09:24
LEGÚJABBAK A FÓRUMON
Létrejön-e az ellenzéki összefogás Orbánnal szemben?
vadegér
-
2012.05.24 11:22
Klubrádió - Vége
zoja
-
2012.05.24 11:08
A FIDESZ vizet prédikál, és bort iszik......
Qkory
-
2012.05.24 11:07
magyarfoci
vadegér
-
2012.05.24 10:50
Társalgó, 2012. május
tolstoy
-
2012.05.24 10:44
Hmmm....
nonest
-
2012.05.24 10:38
Visszaélések a fideszes önkormányzatokban
piréz
-
2012.05.24 10:37
AMIRE MÉG AZ MSZP SEM VETEMEDETT!
anula
-
2012.05.24 10:30
Hát milyen országban élünk?
Wotan
-
2012.05.24 09:50
ORBÁN A MAGYARSÁG MEGOSZTÓJA
Wotan
-
2012.05.24 09:43
168óra - A hetilap
Hetilap kereső
Szombat, 2012. február 4. 17:44
J. Győri László
írása
Csepeli György a szélsőségek gyökereiről
Újradikálisok
Új tekintélyelvűség a mai Magyarországon címmel foglalta össze Csepeli György, Murányi István és Prazsák Gergő a magyar nemzeti radikálisok körében végzett vizsgálatainak eredményét. A kutatás vezetőjével J. GYŐRI LÁSZLÓ készített interjút.
- Vajon milyen újdonsággal szolgál a mai Magyarországot jellemző új tekintélyelvűség?
– 1945 után végzetesen megbillent az a régi struktúra, amelyben az állam alapja a család. Eltűnt az az állam is, amely teljességgel uralkodik polgárain, dönt életről és halálról. A mai Magyarország esete jól példázza, hogy hiába akar egy állam teljes szuverenitást, folyvást beleütközik az IMF-be vagy Barrosóba, ahogy korábban Moszkvába ütközött. A tekintélyelvűség politikai keretét jelentő állam nincs ereje teljében, ahogy kisebbségbe szorult mára a hagyományos család is, amelyben az apa biztosítja a megélhetést, és amelyet belülről, érzelmileg az anya működtet. Elterjedtek az alternatív családi modellek, élettársi kapcsolatok, sőt, családként működő homoszexuális és leszbikus kapcsolatok is léteznek. A család fogalma elveszítette tekintélyelvű meghatározását. A kiindulási pontot az jelentette, hogy ha nincs meg az a család és az az állam, amelyet Fromm leírt, de van jobboldaliság, tekintélyelvűség és bűnbakképzés, „mi és ők” dichotómia, akkor a háttérben valami új jelenséget kell keresnünk.
- A könyv olvastán úgy érzem, ennél aktuálisabb kutatási témát nem sokat találhattak volna. Mi volt az a konkrétum, az a jel, amely felhívta a figyelmüket erre a jelenségre?
– 2010 fontos év volt, mert akkor ért véget az 1989-ben elkezdődött folyamat. A liberális alkotmány szervezte társadalom 2010 áprilisában kapta meg a kegyelemdöfést. Akkor kezdett el kirajzolódni – azóta már létre is jött – egy tekintélyelvű, államközpontú szerveződés, amely persze paródiája a mintául szolgáló régi tekintélyelvű államnak. 2010 nyarán, amikor fölvetődött bennünk a kutatás ötlete, lehetett látni a masírozó gárdistákat, érezhető volt a cigánygyűlölet, az antiszemitizmus és a nacionalizmus. Nem kellett különösebben szemfülesnek lennünk, hogy felfigyeljünk a jelenségekre, és elgondolkodjunk, mi az oka ezeknek a folyamatoknak, miközben a két kiváltó ok, a család és az állam abban a klasszikus mintázatban már nem létezik. Murányi Istvánnal, Prazsák Gergővel és Vági Zoltánnal kitaláltuk a koncepciót, kidolgoztuk a kérdőívet, kerestünk radikális csoportokat és – ellenőrzésként – jámbor környezetvédőket. Az adatfelvétellel 2010 végére elkészültünk, 2011-ben pedig meghirdettünk egy egyetemi kurzust. A kurzussal párhuzamosan készült el a kézirat.
- Tudom, részletkérdés, de hogyan lehetett megközelíteni és szóra bírni az önmagukat radikálisokként meghatározó embertársainkat, akiket hajlamosak vagyunk náciknak tartani?
– Paradox helyzet, mert egy olyan társadalmi szerveződésről van szó, amelynek a tagjai meg is akarják mutatni magukat, meg nem is. Két dolog mégis amellett szól, hogy megmutassák magukat: ők szolgálatként élik meg a szerveződésüket, és sértőnek érzik, hogy mi szélsőségeseknek, rasszistáknak tartjuk őket. Ennek az egész, általunk új tekintélyelvűségnek nevezett jelenségnek a hátterében a közösség keresése áll. A magány ma központi szociológiai jelenség. A magánytól való megszabadulásnak prosperáló demokráciában rengeteg alternatív módja létezik. Egy olyan tönkremenő, lerohadó társadalomban viszont, amilyen az elmúlt húsz évben, de leginkább az utolsó évtizedben a miénk volt, nincsenek sikeres alternatívák. Egy munkanélküliség és bizonytalanság által sújtott közegben – mondjuk Szabolcs-Szatmárban – a radikális csoportokon kívül nincsenek olyan közösségek, amelyekhez a magányos, bizonytalan emberek csatlakozhatnának.
Az írást teljes terjedelmében a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvashatják.
– 1945 után végzetesen megbillent az a régi struktúra, amelyben az állam alapja a család. Eltűnt az az állam is, amely teljességgel uralkodik polgárain, dönt életről és halálról. A mai Magyarország esete jól példázza, hogy hiába akar egy állam teljes szuverenitást, folyvást beleütközik az IMF-be vagy Barrosóba, ahogy korábban Moszkvába ütközött. A tekintélyelvűség politikai keretét jelentő állam nincs ereje teljében, ahogy kisebbségbe szorult mára a hagyományos család is, amelyben az apa biztosítja a megélhetést, és amelyet belülről, érzelmileg az anya működtet. Elterjedtek az alternatív családi modellek, élettársi kapcsolatok, sőt, családként működő homoszexuális és leszbikus kapcsolatok is léteznek. A család fogalma elveszítette tekintélyelvű meghatározását. A kiindulási pontot az jelentette, hogy ha nincs meg az a család és az az állam, amelyet Fromm leírt, de van jobboldaliság, tekintélyelvűség és bűnbakképzés, „mi és ők” dichotómia, akkor a háttérben valami új jelenséget kell keresnünk.
– 2010 fontos év volt, mert akkor ért véget az 1989-ben elkezdődött folyamat. A liberális alkotmány szervezte társadalom 2010 áprilisában kapta meg a kegyelemdöfést. Akkor kezdett el kirajzolódni – azóta már létre is jött – egy tekintélyelvű, államközpontú szerveződés, amely persze paródiája a mintául szolgáló régi tekintélyelvű államnak. 2010 nyarán, amikor fölvetődött bennünk a kutatás ötlete, lehetett látni a masírozó gárdistákat, érezhető volt a cigánygyűlölet, az antiszemitizmus és a nacionalizmus. Nem kellett különösebben szemfülesnek lennünk, hogy felfigyeljünk a jelenségekre, és elgondolkodjunk, mi az oka ezeknek a folyamatoknak, miközben a két kiváltó ok, a család és az állam abban a klasszikus mintázatban már nem létezik. Murányi Istvánnal, Prazsák Gergővel és Vági Zoltánnal kitaláltuk a koncepciót, kidolgoztuk a kérdőívet, kerestünk radikális csoportokat és – ellenőrzésként – jámbor környezetvédőket. Az adatfelvétellel 2010 végére elkészültünk, 2011-ben pedig meghirdettünk egy egyetemi kurzust. A kurzussal párhuzamosan készült el a kézirat.
- Tudom, részletkérdés, de hogyan lehetett megközelíteni és szóra bírni az önmagukat radikálisokként meghatározó embertársainkat, akiket hajlamosak vagyunk náciknak tartani?
– Paradox helyzet, mert egy olyan társadalmi szerveződésről van szó, amelynek a tagjai meg is akarják mutatni magukat, meg nem is. Két dolog mégis amellett szól, hogy megmutassák magukat: ők szolgálatként élik meg a szerveződésüket, és sértőnek érzik, hogy mi szélsőségeseknek, rasszistáknak tartjuk őket. Ennek az egész, általunk új tekintélyelvűségnek nevezett jelenségnek a hátterében a közösség keresése áll. A magány ma központi szociológiai jelenség. A magánytól való megszabadulásnak prosperáló demokráciában rengeteg alternatív módja létezik. Egy olyan tönkremenő, lerohadó társadalomban viszont, amilyen az elmúlt húsz évben, de leginkább az utolsó évtizedben a miénk volt, nincsenek sikeres alternatívák. Egy munkanélküliség és bizonytalanság által sújtott közegben – mondjuk Szabolcs-Szatmárban – a radikális csoportokon kívül nincsenek olyan közösségek, amelyekhez a magányos, bizonytalan emberek csatlakozhatnának.
A tekintélyelvűség kutatása a két világháború között Erich Fromm nevéhez fűződött.
A frankfurti iskola első generációjához tartozó tudós szerint az a mentalitás, hogy az ember nem néz szembe a valósággal, és olyan okokat keres, amelyek felmentik a felelősség alól, nem a semmiből jön, hanem nyilvánvaló társadalmi összefüggések indokolják. E mentalitás eredőjét Fromm a családban kereste.
A régi tekintélyelvűség elméletének lényege, hogy a család sok tekintetben a társadalmat másolja. A család hozza létre azt a fajta alattvalói attitűdöt, tekintélyelvű magatartást, amely a különféle társadalmi szerepeket vállaló felnőtt embert haláláig elkíséri. Ez az elmélet összekapcsolja a családi szocializációt és az államban zajló életet, amelyeknek közös szervező elve ez az alattvalói attitűd.
A frankfurti iskola első generációjához tartozó tudós szerint az a mentalitás, hogy az ember nem néz szembe a valósággal, és olyan okokat keres, amelyek felmentik a felelősség alól, nem a semmiből jön, hanem nyilvánvaló társadalmi összefüggések indokolják. E mentalitás eredőjét Fromm a családban kereste.
A régi tekintélyelvűség elméletének lényege, hogy a család sok tekintetben a társadalmat másolja. A család hozza létre azt a fajta alattvalói attitűdöt, tekintélyelvű magatartást, amely a különféle társadalmi szerepeket vállaló felnőtt embert haláláig elkíséri. Ez az elmélet összekapcsolja a családi szocializációt és az államban zajló életet, amelyeknek közös szervező elve ez az alattvalói attitűd.
Az írást teljes terjedelmében a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvashatják.
XXIV. évfolyam 5. lapszám
A cikket teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra XXIV. évfolyamának 5. lapszám 28. oldalán, melynek nyomtatott vagy digitális kiadását is megrendelheti.
Megrendelem
| Korábbi cikkeink a rovatban | Iratkozzon fel hírlevelünkre! |
| Vissza a lap tetejére |
1/5
Olvasta már?
Kapcsolódó cikkek |
XXIV. évfolyam 5. lapszám cikkei
Nézze meg az újság további cikkeit - válasszon az alábbi listából vagy kattintson a címlapra!
168 óra - A hetilap
Lapajánló
Előfizetés
168 óra rádió
A 168Óra a facebook-on
Hétfő, 2010. november 22. 10:34
Hirdetés
BLOG-BLOKK
Véleményvezér
Az ember, akinek csak a zemberek számítanak
Poldi bácsi megmondója
Orbán demokráciája - pártok nélkül
A nap izéje
Áder János választása
Varánusz
A görögök a Jobbikra szavaztak
Fideszfigyelő
Tegnap Pintér, ma Balsai
Szavazás
Bill of Rights - az angol alkotmányos monarchia alapvető jogszabálya
Nagy-Britannia
Országoldalak
Ha kíváncsi, mi történik Európa más országaiban, milyen magyar vonatkozású események vannak, akkor nézzen körül az oldalakon!
Partnerek:
© 2008 - 168 óra online - minden jog fenntartva
HozzászólásokÖsszesen: 5 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
http://www.168ora.hu/itthon/a-magyar-garda-visszater-mint-a-terminator-30196.html
Kedves Czippora!
Úgy látom az adott téma megközelítésében vannak a különbségek. Írja, hogy az ordas eszmékkel való uszítás nem kormányfüggő és nem korfüggő. Egyetértek. Az viszont, hogy ki milyen hosszú pórázon tartja a szélsőségeset már függ az adott hatalomtól, hogy hova teszi a határt a szólásszabadsága és az emberek megfélemlítése között!? Megajándékozza őket pl. színházzal, és más önkormányzati épületekkel,köztévén keresztül lehetőséget biztosít-e annak, hogy ordas eszméit terjeszthesse vagy ezeket a kapukat bezárja!? Lehetne sorolni a bíróság, oktatás, egyházak befolyásolási gyakorlatával is, de .... inkább a szociológusokra hagyom.
Buják Attila írását bemásoltam, érdemes újraolvasni. 2009 január végén jelent meg. Persze a gyökerek nagyon szerteágazó valamit képeznek, de az újradikálisok kutatásánál szerintem ez az írás(A gárdavezér) egy főgyökér.
Elnézést: észrevette és jó pár...csak azért, nehogy a lényeg helyett a helyesírásba legyen alkalom belekötni...mert csak Pali bácsinál bocsánatos a bűn...
Kedves Kiskacsa!
Csepeli prof könyvéből az édesapám is tanult...még a rendszerváltás előtt ....képzelje a szociálpszichológia alapvető jelenségei, a szélsőséges ordas eszmékkel való kóros uszítás, önigazolás nem kormányfüggő, és azért mert most készült el egy egyébként kiváló kutatás, még nem kell rögtön vádaskodni.De ami szintén globális és nem korfüggő, a hatalom rendre elfojtani próbálta mindig és mindenhol az őt leleplező gondolkodókat...mégis megszólaltak.És legyünk őszinték:a most nyíltan masírozó gárdisták az elmúlt pár év termékei. Természetesen megvan a szellemi hagyományuk 60-70 évvel korábbról...Nem tudom észre vette, hogy jópár minőségi értelmiségi, aki szakterületén politikai felkérést kapott, elég gyorsan távozott, amikor nem maradhatott hű szakmai értékrendjéhez...ahogy pl. Ferge Zsuzsa tette... és Csepeli is...
Érdekelne, hogy a Fidesz-kormány hány millával jutalmazta Csepeli Györgyöt és munkatársait, hogy a "szélsőségek gyökerei" kutatásánál Orbánék felelősségét igyekeznek elkendőzni, még csak utalást sem tesz arra, hogy milyen összefonódások vannak a 2 jobboldali párt között.
Milyen érdekes Csepeli megállapítása "2010 nyarán ...lehetett látni a masírozó gárdistákat, cigánygyűlöletet, antiszemitizmust..."
Igaz, hogy ez már a '90-es években is látható volt, van olyan cigányverő, aki most a parlamentben ül, lyukas zászlókkal masíroztak, antiszemitizmus, nacionalizmus nem újkeletű...Lehet, hogy a kutatóknak ez nem tűnt fel!?
Aki a szélsőségek gyökereiről egy teljesebb képet szeretne kapni, ajánlom figyelmébe Buják Attila írását A gárdakapitányt és Bartus lászló könyvét a Jobb magyarokat.
Buják A. Stumpf Istvántól idézi a következőt: "..a Fidesznél radikálisabb, maguknak többet megengedő jobbos ifjak egy erőteljesebb pártot szerveznének, nem blamálva az anyaszervezetet", a Fideszt!
"Ennek az egész, általunk új tekintélyelvűségnek nevezett jelenségnek a hátterében a közösség keresése áll."
Aminek előzménye az, hogy a kommunisták a hatalombalépés első tettei között betiltották az addig létező civil szervezeteket és saját pártjukat szervezeti monopóliummá emelték. A nem karrierista mezei párttagok közül sokan később azzal magyarázták belépésüket, hogy "szerettek volna valamilyen közösségbe tartozni".