Hetilap kereső

Csikós Zsolt írása

Régebben a Mercedes mértéke volt a kivételesen tartós, masszív, funkcióit tökéletesen ellátó, ám méregdrága autónak. Mára a Mercedes mellé többen felzárkóztak. Talán most, az új E-osztállyal sikerül megint kiemelkednie a márkának, véli CSIKÓS ZSOLT.

Volt idő, amikor a Mercedes magányos, ezüstös sziklaként domborodott ki az autógyártók ólmos, szürke tengeréből. Aki jó kocsit akart, vehetett Stuttgartból. Sok pénzért.

Egy Mercedes a felsorolható szempontok többségében a legjobbak közé tartozott. Kényelmes? Persze. Úttartás? Vitán felül a legjobbak között. Biztonság? Gondoljanak csak a gyűrődőzónára, a blokkolásgátlóra, a légzsákokra, a menetstabilizátorra, a baleset-előrejelző rendszerekre. Persze takarékosak és dinamikusak egyszerre nem lehettek, ezért létezett kis fogyasztású, de lomha Benz – a dízelek bármelyike –, illetve emberes étvágyú, de erős: ezek voltak a benzinesek.

És a legfontosabb: egy Mercedesen akkor kezdtek látszani a használat nyomai, amikor a vele egyidős autók már a bontóban hevertek. Bontóba pedig később sem igen vándoroltak, másfél millió kilométer megtétele után csak lejjebb vándoroltak a térképen. A dízelek ma Albániában és Ukrajnában, a benzinesek az arab országokban szolgálnak.

Ez a korszak nagyjából tizenöt évvel ezelőttig tartott.

A BMW, az Audi, a Saab és a Volvo sok ponton nem tudta utolérni a Mercedest, de közel férkőztek hozzá, ráadásul nagyobb profitot tudtak termelni. Stuttgartban is takarékoskodni kellett. Ezért, hogy az ellenfelek feje feltűnt a várfal tetején.

Azóta romlik a Mercedes. A részegységek kifejlesztését kiadták a beszállítóknak, az előzetes próbák alapossága nem követte azt a tempót, ahogy az autók mind komplikáltabbak lettek. Korróziós problémák, elektromos gikszerek, meghibásodó segédegységek, a nagyfokú összetettség miatt drága javíthatóság – a Mercik legfontosabb erénye már nem a tartósság.

Az új, ismét sokat tesztelt, házon belül összejátszott alkatrészekből álló, a régi tartósságot célzó modellek az elmúlt egy évben jelentek meg a kínálatban. A C-osztály, a GLK, most pedig az E-osztály. Utóbbira a legbüszkébb a Mercedes. Azt állítják róla: képes lesz megismételni a legendát.
Tény, hogy tele van ügyes újdonságokkal. Térdlégzsák, a tompított/országúti váltást automatikusan végző fényszóró, sebességkorlátozótábla-felismerő, elalvást megelőző berendezés, a levegőt finoman terítő légkondicionáló – csodás dolgok.

A forma sem rossz, a négyszemű stílus sokadik újragondolása az orron, ezúttal szögletesbe hajló fényszórókkal, éles, ropogós vonalak, az utastérben is a régi W124-es széria sarkosságát idéző elemek. Egyedül a farát kell még szokni: az koreaias.

Amikor megkaptam az E250 CDI BlueEfficiency típusú, négyhengeres, 2,1 literes, két (!) turbóval feltöltött motorú, 204 lóerős, 500 Nm nyomatékú, Elegance felszereltségi szintű (otthonosabb a belső), 15 millió forintos tesztautót, az egyszerűen csak magától értetődőnek tűnt.
Irgalmatlanul erős, az ötfokozatú váltó finoman, tűrhetően gyorsan vált, a motort az idő java részében nem hallani, amikor igen, akkor viszont zavaró a nyers kerregése. Az ülésben fél perc alatt megvan a tökéletes helyzet, a rugózás szóra érdemes – néha érezni a budapesti burkolat aknamunkáját, de az idő java részében nem is tudjuk, milyen az út.

A kormány (ez a feláras, aktív volt) kis sebességnél érzéketlen és szorulós, de már városi tempónál megjön bele az élet, országúton pedig finom, informatív lesz.

Fogyasztás 7,6 és 10,5 liter között száz kilométeren. Aki hajlandó 15 milliós autót venni azért, hogy néhány deciliter gázolajat megspóroljon, annak elárulom: kiugró értéket nagy gyorsításokkal lehet előidézni.

Kicsit zavart néhány elnagyolt részlet, az igénytelen, kályhaezüst szellőzőrostélyok, a csomagtartó középszintű kárpitozása, a ledönthetetlen hátsó ülések és ismét csak a kerregő, olcsó autós hang erős gyorsításnál.

De nem sokkal később beültem egy hasonló árú BMW dízelbe, amelyet ráadásul selymes hangú hathengeres motor hajtott. Mintha másfél generációnyit ugrottam volna vissza. Fél óra állítgatás után is kényelmetlen ülés, gördülési zaj, vibrációk, durvább automata váltó, szélzaj, helyszűke, kicsit tétova futómű.

Száz szónak is egy a vége: a Mercedes új E-osztálya klasszissá válhat, ez biztos. Csak az a kérdés: bír-e majd másfél millió problémamentes kilométert. Mert a szellemi elődje bírta.