Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Visszacsábítani a gyerekeket a könyvekhez, az olvasáshoz. Ezzel a szándékkal kezdtek el bábozni a Verseghy Ferenc könyvtárban. Az elmúlt több mint egy esztendő alatt lassan igazi bábszínház alakult ki a gyermekkönyvtárosok munkája nyomán.

A hónap utolsó szombatján pedig már sorba állnak szülők és gyerekek az előadásra várva. A fiatalabb olvasók, látogatók számának csökkenésével egyre több könyvtár kénytelen szembenézni. Ahogy azt mondogatni szokták: az internet, a tévé, a DVD elvonja a gyerekeket a könyvtől, a könyvtártól. Mit lehet tenni azért, hogy a fiatalok ismét felfedezzék a könyveket, az olvasás örömét? Pótolhatja-e a könyvtár a mesélés örömét? — fogalmazódott meg a kérdés.

— Minél kisebb korban be kell hozni a gyermeket a könyvtárba, hogy megszokja a légkörét. Egy olvasni nem tudó gyermeknek azonban nem adhatunk egyszerűen kezébe egy könyvet, fel kell kelteni az érdeklődését. Olyan programok kellenek, melyek a szülőknek és a gyerekeknek egyaránt kellemes időtöltést jelentenek — mondta Bertalanné Kovács Piroska igazgató a Szoljon.hu-nak.

A könyvtárosok az elmúlt években próbálkoztak is sok mindennel. Játszóházzal, mesemondó szőnyeggel, hol könyvtárosok, óvónők, de akár szülők is elmondhatták kedvenc meséjüket. Tavalyelőtt a könyvtár egyik félreeső helyiségében azonban belebotlottak egy paravánba.

— Eszünkbe jutott, hogy gyerekként mennyire szerettük a bábelőadást. Egy darabig nézegettük, aztán arra gondoltunk, hogy a közelgő Mikulásra meglephetnénk a gyerekeket — idézi fel a kezdeteket Teleki Józsefné, a gyermekkönyvtár vezetője. Díszleteket készítettek, próbáltak, és néhány hét alatt összeállt az első előadás.

Szia, Sipka Manó!

A bemutatóra néhány tucatnyi gyerek jött el. A paraván mögül ugyan nem látták a csillogó gyermekszemeket, de a nevetésből, az együtt énekelt dalokból sejtették, megnyerték a közönségünket. Ezt pedig csak erősítették a szülők, akik az előadás után kérdezgették, mikor lesz a következő bemutató. Mára már szűk lett a gyermekkönyvtár olvasóterme, mely helyet ad a bábelőadásoknak. Így egy-egy szombaton már kétszer, de volt, hogy háromszor is a paraván mögé kellett állniuk a könyvtárosoknak. A gyerekek, a családok pedig az előadások után ott maradnak a könyvtárban: könyveket lapozgatnak, kölcsönöznek.

— Az előadások sikerei a közös munkának köszönhetők. Van, akiben egy díszlettervező veszett el, más varrónőként segít, de ha kell, verseket faragunk, dalszöveget írunk — mondja a gyermekkönyvtár vezetője. Teleki Józsefné szerint talán ezt az összefogást érezték meg mások is. Hiszen kaptak már segítséget a szolnoki Szigligeti Színháztól, zenetanártól, drámapedagógustól. Együtt dolgoztak a rákóczifalvi citerásokkal is. A legnagyobb dicséretet mégis a gyerekektől kapják. Az egyik kisfiú például a minap a könyvtárba benyitva így köszönt: Szia, Sipka Manó!

Tucatnyi bemutató után

Az első előadás óta már több mint egy év telt el. Hónapról, hónapra bővült a repertoár. Így már mintegy tucatnyi bemutatón vannak túl a könyvtárosok. A bábszínpadra vitt történetekben fokozatosan előtérbe került a tiszta forrás, a népmese. Így elevenedett meg Árgyélus királyfi, vagy Benedek Elek születésnapjára az Égig érő paszuly. De nagy sikert arattak az Új Néplap nagy mesekönyvének egyik történetével is. Szombaton pedig a Brémai muzsikusok alapján készült Négy vándorénekes című bábmesét adták elő a gyerekeknek.