Hetilap kereső

Csikós Zsolt írása

Ki nem találják, melyik típusról van szó. Egy másik Suzukiról. Egy szintén esztergomi termékről, amelyik épp egy kicsivel régebbi, viszont praktikusabb és olcsóbb az új Swiftnél. CSIKÓS ZSOLT a legújabb SX4-es próbája után jutott erre a következtetésre, igaz, néhány észrevétellel.

Furcsa ívet írt le a Suzuki Swift. Olcsó, elavult, de megbízható és takarékos kisautóként kezdte nálunk, nem véletlen, hogy a Swift névhez a magyarok többségében ma is „a mi autónk” kiegészítés társul. Sokáig megkerülhetetlen tömbként csücsült a honi autópiac közepén – lehetett rá köpködni, az újkor Trabantjának nevezni, ódonnak mondani és kényelmetlennek, de a legszélesebb réteg számára nem létezett nála jobb recept.

Pár évvel ezelőtt jött a második generáció, amely látványos és modern volt ugyan, de ezt az árán is érezni lehetett. Kilépett az olcsó autó szerepéből, az új kocsiig épp csak elnyújtózni tudók átszoktak a Renault Thaliára, Chevrolet Kalos-ra, Kia Picantóra. De azért az új poszton nem hozott rossz eredményeket – a Skoda Fabiával, Opel Corsával, Fiat Puntóval, Nissan Micrával versenyezve még mindig megállta a helyét.

A harmadik, még kellemesebb, tágasabb és jobban felszerelt Swift azonban drága lett. Elővehetjük, hogy a gyárépítéskor adókedvezményekkel idecsábított Suzuki eleinte rendkívül olcsón tudta eljuttatni portékáját a kereskedőkig, ám az áhított uniós tagság eljöttével minden autójára ránehezült a regisztrációs adó súlya. De a többiek valahogy mégiscsak megoldják, hogy hárommillió forint alatt tudjanak kisautót tartani a listáikon...

Úgy tűnik, az új-új Swifttel a Suzuki már nem Magyarországot, hanem a nyugati piacokat célozza – itthon elad, amennyit elad, de már a nagyobb profitra, az arculat polírozására fekteti a hangsúlyt. Mi marad a magyar családoknak? A Wagon R+, az Ignis kihalt, a korábbi Swift már nem lesz sokáig a szalonokban, a Splash korántsem uniszex. Hordozzuk körbe tekintetünket a füstölgő, kopár tarlón... Hát persze, megvan. Az SX4.

Az a modell, amely Astra-konkurensként kezdte hat évvel ezelőtt, nem is túlságosan olcsón. Időközben a Suzuki is belátta, hogy 4,2 méteres hosszal, 270 literes csomagtartóval nem illik helyet kérni a családi kompaktok között, gyanítom, hogy az SX4 ára ezért nem is emelkedett meg drámaian. Most épp annyiba kerül, mint a piaci vetélytársak – már ha kisautóként kezeljük. Annak viszont jó ajánlat.

Ezen a szinten már nem is szűk az a csomagtartó, és elkezdhetjük értékelni, hogy a formája ügyes, jól pakolható. A kissé szabadidő-autós, emelt építés miatt idősebbek is könnyebben be tudnak szállni, az átlagos kiskocsikénál magasabb ülésben pedig az átlagosnál gyakorlatlanabb vezetőknek is jut egy dózis önbizalom. Egyébként a jobb vezetőket sem tántorítja el a típus, mert a kormánya pontos, a futóműve kellően sportos, igaz, emiatt a rugózása kissé kemény – de ez belefér.

Érdemes szólni arról is, hogy a vonásnyival hárommillió forint alatt árult alapkivitel másfél literes motorja finom, takarékos szerkezet, nem is lomha vele az autó. Alig kétszázezerrel többért pedig megkapható a 21. század kötelező autóextrája is, a légkondicionáló. Tejszínhabként pedig ott a torta tetején, hogy kiskocsi-mércével az SX4 kimondottan tágas, nemcsak elöl, de hátul is. Kiváló ajánlat, ezt senki nem vitatná.

Egy hatéves modell miatt azonban nem kezdtem volna cikk írásába. Ahhoz, hogy végiggondoljam a fentieket, egy SX4-es tesztautó adta a szikrát. A legújabb, szupererős, szupertiszta üzemű dízelmotor hajtotta, ráadásul mind a négy kerekét. Ez a fajta 4x4-es SX4 a többihez képest még két centivel magasabban ül a kerekein, a motorja a némi lökettérfogat-növeléssel most már kétliteresre felkerekíthető, korábban 1,9-esnek mondott Fiat-származék Multijet dízel, 135 lóerővel. És a legszebb szám: 320 newtonméter a nyomatéka – tudják, ez az a jellemző, amelyet nem túl sportos használatban motorerőnek érzünk. Kétszer annyi, mint az SX4 legerősebb, 1,6-os benzinmotorjáé.

Tehát a 2.0 DDiS 4x4-kivitel röpül, nemde? Mondjuk. A nagyobb motor, a több extra – menetstabilizáló, kulcs nélküli nyitás-indítás, alsó védelem – a kocsi tömegét is megdobja, méghozzá két mázsával. Ennek tulajdonítható, hogy a papíron rendkívül erős SX4 lényegében alig dinamikusabb, mint a többi, sőt, a kétkerék-hajtásos 1,6-os fürgébb is nála, miközben alig eszik többet. Igaz, pár forinttal drágább benzinből, már ha ez számít.

És ez a dízel zajos is, az emelés miatt már kifejezetten rázós a rugózása, a váltója is akadósabb a benzinesekénél. Igen meredek hegyoldalban kell laknia, és nagyon félnie kell a téltől annak, akinek megéri majd azt a hatmillió forintot, amit kérnek érte. És akkor is ott a kérdés: ha este sikerül is hazajutnia, hogyan gurul majd le reggel? Mert ezen az autón sincs több fék, mint a kétkerék-hajtásoson...

Jó, hogy nálam volt ez a szuper-SX4. Egyrészt rávilágított, mennyire felesleges is egy kiforrott, ügyes kisautót teletömni nagy motorral, trükkös hajtáslánccal. Másrészt megerősített a hitemben: kis benzinmotorral, kétkerék-hajtással az SX4 jobb vétel, mint valaha.