Bár a kutyahúsevést a legtöbb országban nem tiltja a törvény, az emberek többsége számára a hűséges négylábú elfogyasztása tabu, ettől még a legmegrögzöttebb húsevők is tartózkodnak.
Pedig ha a malacokat, bocikat, tyúkokat megesszük, merő kivételezés, hogy a kutyák megússzák – érvel Jonathan Safran Foer a Let Them Eat Dog című írásában. George Orwell Állatfarmját idézi, mely szerint mindenki egyenlő, de vannak még egyenlőbbek. Szelektív húsevőknek nevezi azokat, akik úgy vélik, társasági állatot nem esznek. Igen ám, mondja, de sok országban, ahol fogyasztanak kutyahúst, nem tartják társasági állatnak az ebet.
És ha ennyivel még nem borzolta kellően a gazdik és a kutyabarátok idegeit, fokozásképpen hosszan értekezik arról, milyen ízű a kutyahús. Felsorolja, mely országokban fogyasztják még (Kína, Korea, Nigéria, Hawai, Fülöp-szigetek például), érveit történeti adatokkal is igyekszik alátámasztani. Nem kevesebbet állít, mint hogy Cook kapitány kutyahúst evett, Amundsen pedig bekebelezte a kiszolgált szánhúzó ebeket. Kegyelemdöfésként közöl egy hawai receptet is, melyben a felkockázott kutyahús szaftját passzírozott kutyamájjal sűrítik, majd ananásszal fűszerezik – de ez már több, mint amit a kutyabarátok el tudnak viselni.
Azt nem tudni, hogy Jonathan Safran Foer mennyire gondolja komolyan ezt az írást, vagy csupán provokálni akar. Mindenesetre köztudott róla, hogy egy eb boldog tulajdonosa, és bármennyire is ecseteli a kutyahúsfogyasztás kultúrtörténeti hátterét, saját tapasztalataira nem hivatkozik.
Ám nem ő az egyetlen, aki mostanság előállt ezzel az ötlettel.
– Itt az idő, hogy megegyük a kutyát (Time to eat the dog) – hirdeti könyvében Robert és Brenda Vale. Úgy gondolják ugyanis, hogy szegény páráknak túl nagy a úgynevezett „ökológiai mancsnyoma”, amelyet abban mérnek, hogy mekkora földterületre van szükség az állat táplálékának előállításához. Számításaik szerint egy közepes termetű kutya évente átlagosan 164 kilogramm húst és 95 kilogramm gabonafélét fogyaszt. Egy német juhász táplálékának előállításához 1, 1 hektár földre van szükség, miközben egy kisebb terepjáró ökológiai költsége mindössze 0,41 hektárt tesz ki.
A könyvből kiderül: a kutyaevés emlegetése csupán a figyelemkeltő címhez kellett. "Természetesen senkit sem buzdítunk arra, hogy egye meg a kutyáját, de arra már igen, hogy gondolja végig, milyen ökológiai költségekkel jár a tartása " – írja a Vale házaspár. De azt a felvetést azért megkockáztatják, hogy az elpusztult háziállatok testét állateledel formájában újra lehetne hasznosítani.
A kutyaevést szerencsére még nagyon idegen a nyugati kultúrától, és ezt olyan országok is respektálják, ahol nagy hagyománya van. Tavaly Kínában az olimpia idejére felfüggesztették a kutyából készült ételek árusítását. Azzal érveltek: tekintettel szeretnének lenni arra, hogy a játékokra érkezőknek a kínaitól eltérő az étkezési kultúrájuk.
Úgyhogy remélhetően egy jó darabig megússza még a nyugati világ a vizslapörköltet meg a tányérról lelógó rántott spánielfület.
És ha ennyivel még nem borzolta kellően a gazdik és a kutyabarátok idegeit, fokozásképpen hosszan értekezik arról, milyen ízű a kutyahús. Felsorolja, mely országokban fogyasztják még (Kína, Korea, Nigéria, Hawai, Fülöp-szigetek például), érveit történeti adatokkal is igyekszik alátámasztani. Nem kevesebbet állít, mint hogy Cook kapitány kutyahúst evett, Amundsen pedig bekebelezte a kiszolgált szánhúzó ebeket. Kegyelemdöfésként közöl egy hawai receptet is, melyben a felkockázott kutyahús szaftját passzírozott kutyamájjal sűrítik, majd ananásszal fűszerezik – de ez már több, mint amit a kutyabarátok el tudnak viselni.
Azt nem tudni, hogy Jonathan Safran Foer mennyire gondolja komolyan ezt az írást, vagy csupán provokálni akar. Mindenesetre köztudott róla, hogy egy eb boldog tulajdonosa, és bármennyire is ecseteli a kutyahúsfogyasztás kultúrtörténeti hátterét, saját tapasztalataira nem hivatkozik.
Ám nem ő az egyetlen, aki mostanság előállt ezzel az ötlettel.
– Itt az idő, hogy megegyük a kutyát (Time to eat the dog) – hirdeti könyvében Robert és Brenda Vale. Úgy gondolják ugyanis, hogy szegény páráknak túl nagy a úgynevezett „ökológiai mancsnyoma”, amelyet abban mérnek, hogy mekkora földterületre van szükség az állat táplálékának előállításához. Számításaik szerint egy közepes termetű kutya évente átlagosan 164 kilogramm húst és 95 kilogramm gabonafélét fogyaszt. Egy német juhász táplálékának előállításához 1, 1 hektár földre van szükség, miközben egy kisebb terepjáró ökológiai költsége mindössze 0,41 hektárt tesz ki.
A kutyaevést szerencsére még nagyon idegen a nyugati kultúrától, és ezt olyan országok is respektálják, ahol nagy hagyománya van. Tavaly Kínában az olimpia idejére felfüggesztették a kutyából készült ételek árusítását. Azzal érveltek: tekintettel szeretnének lenni arra, hogy a játékokra érkezőknek a kínaitól eltérő az étkezési kultúrájuk.
Úgyhogy remélhetően egy jó darabig megússza még a nyugati világ a vizslapörköltet meg a tányérról lelógó rántott spánielfület.
A legrégebbi hozzászólásokat szeretném legelöl látni
Vajon ez a harcos vega megeszi pl. a tulipán hagymáját is? Miért kell minden feltűnési viszketegségben szenvedő bulvár takonynak média felületet biztosítani? hihihi
A vicc szerint a vegetariánus indián szó, és ügyetlen vadászt jelent.
Amúgy nem véletlen, hogy a húsukért nem ragadozó állatokat tartunk, hanem növényevőket. A ragadozók nagyon rossz hatásfokkal állítják elő a húst. A többi már érzelmi kérdés.
Az ember mindig is mindenevő volt, vegyes táplálék fogyasztására alakult ki a fogazata, emésztőrendszere, egész anyagcseréje. A húsban olyan esszenciális zsírsavak, vitaminok, nyomelemek vannak, amiket nem lehet növényi eredetű összetevőkből pótolni, maximum mesterséges pirulákkal. Ha valaki nem akar állati fehérjét fogyasztani, az a magánügye.
Amit az ökológiai lábnyomról ír, az nagyon is helytálló, a hús előállítása sokkal több energiát emészt fel, mint az ugyanakkora táplálékértékkel bíró növényeké, így ha bolygónk népessége így nő erőforrásai pedig ilyen ütemben kerülnek felemésztésre akkor hamarosan eljön az idő hogy a hús olyan drága lesz, hogy egyre többen lesznek kénytelenek a vegetarianizmus irányába elmozdulni.
Ami nem baj, hiszen az sokkal egészségesebb, ha tudatosan és odafigyelve táplálkozik valaki
Nem olvastam el a cikket, bevallom. Nem bírtam, még gondolatát sem. Egyébként pedig azért nem eszem én például kutyahúst, mert olyan ember vagyok, aki nem eszi meg a barátját. Nekem pedig a kutya barátom.
Nyitott kapukat donget a vega uriember.Ahogy a cikkbol is kiderul,Kinaban kedvelt csemege a kutyahus.Koreaban szinten.Raadasul a szouli olimpia alatt a koreaiak nem szuneteltettek a kutyahus arusitasat-miert tettek volna,az az o hazajuk....