Hetilap kereső

Sztancsik Richárd írása

- Mi ez a sok rendőr? Ma is játszik a Fradi? – csodálkozik rá egy testes utastárs a rendőrségi mikrobuszra a Keleti Pályaudvarra begördülő hetes buszon.

- A válogatott játszik…- rázom meg a fejem.

- Tényleg, Svejc’cel! – ragyog fel az arca, majd eltűnik a metrólejáróban. Körülbelül ennyire értették a járókelők péntek délután, hogy mi készül. Magyarország-Svédország. Majdhogynem örökrangadó, és a végén mindig a svédek nyernek. Ettől függetlenül senkit és semmit nem fenyeget az össznépi felháborodás, így a rendőrök is látványosan unatkozhatnak, ahogy átvágok a Baross Téren a találkahely felé. Mert a mai nap a találkozások napja is!


Ez egész olyan XXI. századi történet. Egy fórumban kialakult egy törzsközönség, amelynek tagjai az ország minden pontjáról verbuválódnak és a számtalan habitus és érdeklődési kör ellenére is volt egy közös pont az életükben: imádják a focit. Azon belül is a magyart. Nem mintha nem lennének tisztában a honi labdarúgás minden rákfenéjével. Sőt! Mivel a klubcsapataink és a válogatott már a pokol összes bugyrát megmutatták nekünk, ezért nehéz olyan újdonságot mutatni, amin felhúznánk magunkat. Jó adag fekete humor, félévente feltámadó optimizmus, valamint hála az internetes meccsnézési lehetőségeknek és sporttal foglalkozó honlapok ezreinek, minden statisztikát tudunk külföldön játszó fiainkról, vagy leendő ellenfeleikről.

Több évnyi bölcselkedés után itt volt az ideje, hogy az internetes nickneveket arcokhoz is tudjuk kapcsolni, így az ország egyik legolvasottabb labdarúgó fóruma topictalálkozó megszervezésére szánta el magát. Érdekesség, hogy egyedül Tol nicknevű olvtársunk hitt az Egervári-csapat győzelmében, de ő végül nem jött el.

Tolerencia

Az Imperial Söröző meccslázban ég. Asztalunknál a magyar sportújságírás fenegyereke, Lakat T. Károly sztorizgat a régi időkről. Sajnos a hosszú asztal másik végén nem hallom, ezért inkább fradistákat és újpestieket piszkálok. A Sors akarta úgy, hogy az elmúlt tizenöt évben pont akkor legyen topictalálkozónk, amikor csapatom eredményei feljogosítanak némi fölényeskedésre.

Svédek jönnek mennek. Még mindig nem hiszik el, hogy fizetésük egy elenyésző hányadából be tudnak itt rúgni. Import sört nem kérnek, csakis a magyart.

- Ez nekem trópusi meleg! – panaszkodik egy két méteres, negyvenes éveiben járó svéd. Felesége kicsit aggodalmaskodik a kocsma láttán, és háromszor kérdezi meg, hogy nem lesz-e problémája a sárga mezéből. Furcsa, mert egyébként nem tűnnek olyan embereknek, akik bármin is aggodalmaskodnának. Amikor arról kérdezem őket, hogy milyen gondok léteznek Svédországban, az alábbiak miatt ráncolták össze homlokukat: - Csődbe ment a Saab…télen sötét van és hideg…drága a sör…sok a bevándorló…meg a tolerancia. Mert toleránsak vagyunk…csak régen még toleránsabbak voltunk…hukk!

Aki szurkol, nem látja a meccset

- Tényleg mea culpázol, ha meglesz a hét pont? – érdeklődik nálam egy topictárs.

- Megígértem, nem? Szerinted ennek mennyi az esélye?

- Furcsa lesz, amikor részegen hazamész, megnézed felvételről azt a meccset, amiből semmit sem láttál, majd benyomod a cikk készítő gombot és lefuttatsz egy fikázó-programot. Adott esetben tudnál írni valami optimistát is?

- Fogalmam sincs. Utoljára az albán-magyar után voltam optimista. Vegyünk az úton sört, hogy kibírjuk a meccset. Hol a dózsás, nála vannak a jegyek? – a dózsás utalás a találkozó megszervezőjére, az egyébként Újpest-szurkoló Maribor nickre. Magától értetődik, hogy a társaság nem lila-érzelmű része nem hajlandó tudomást venni a negyedik kerületiek névváltoztatásáról. A fórumban hagyomány, hogy a svédek elleni meccs felkelti bennünk a vágyat a versírásra. Lucius nick japán stílusban reménykedett, hogy a Mattheus által csak „fucking goal”-nak nevezett, magyar vereséget eredményező találat ezúttal elmarad.

Zlatan bánatos/Fucking gólja elmaradt/ Repül a szentjánosbogár

- Lakat T. nem jön?

- Tévén nézi a meccset. Azt mondta, hogy aki szurkol, az nem látja a meccset.

Erre legyintettem, pedig már akkor tudtam, hogy az Öregnek tökéletesen igaza volt. Főleg a Puskás Ferenc Stadionban, ahol egyszerűen lehetetlen mindent látni. A tőlem távolabbi kapunál történő eseményeket tényleg vissza kellett néznem, amikor hazaértem.

Nem értem

Zlatan Ibrahimovics láttán húszezer torokból harsan fel, hogy „Zlataaaan, a k…a anyádat, teeee!” De Zlatannak egyelőre nem megy, ahogy a svédeknek sem. Tudjuk, hogy ez semmit sem jelent, mert úgyis a végén rúgják a gólokat.

- Buksiiii! Ki szidta itt a Laczkót? És a Királyt? Isten vagy, Gabi!

Valószínűleg a csapat is érzi jelenlétünket, mert minden velük kapcsolatos hozzászólásunkra megpróbálnak rácáfolni. Igazából nem értjük, mi történik a pályán. A svédek gyengék, mi pedig egész jók vagyunk. Na tessék, ugye, hogy nem csak a Honvéd kapja sorban a tizenegyeseket?

- Tényleg az volt?

- Szerinted láttam? Mit fújt, kezezést? Ki rúgja?

- Szerinted látok innen valamit? Hajnal? Gyerünk Tomi…góóóóóóóól!

- Góóóóól…nem hiszem el, ez kihagyta!

Szabics góljából sokan még ennyit sem láttak. Nekem isteni szerencsém, hogy éppen jöttem vissza a büféből, és magasabbról tisztán látom Imi pörgetését. Frissen vásárolt napraforgómag repül szanaszét, ismeretlenek ölelgetik egymást.

- Na, Richmond, erősen rezeg a léc! Lesz ebből mea culpa?

- Várjuk ki a végét. Az nem lehet, hogy pont a mumusunk az egyetlen nagycsapat, akit meg tudunk verni az elmúlt huszonöt évben. Ráadásul Egervárival…

- Basszus, gól…- a sörtől kissé tompa Bigacsigával egyetemben már másodjára látok valamit gólnak tévesen. De ennek most örülünk, mert valamelyik svéd rúgja el a kapufa mellett a labdát. Hogy melyik, azt nem látjuk. A győztes gólunkat még húsz percig ünnepeljük. Hiába az előttünk lévő kapuba rúgtuk, azért még így is maradnak homályos pontok.

- Ki adta Rudolfnak a zsugát, Stieber?

- Nem az ő oldaláról ment a támadás. Nem a Priskin volt?

- Az kizárt….belőle nem nézem ki. Biztosan nem Priskin volt. Ó, svéd szurkolók! Hello, Barátaim! Hogy tetszett a meccs? Ugye, hogy jó volt? Szépek a magyar lányok?

A svédek mosolyognak, megtapsolnak, pacsira nyújtják kezüket. Nem tűnnek összetörtnek. Miután velük együtt visszatérünk a helyünkre, gyorsan nekilátnak ők is a búfelejtésnek, és örömittas magyar szurkolók között nézik a mérkőzés ismétlését. Már amelyikük látja a képernyőt, mert egyikük-másikuk hulla mákra issza magát.

- Nnnna! Nem értem én ezt a meccset –tűnődik Fradista Utazó nick- Még mindig nem hiszem el, hogy győztünk. Tényleg nem értem…

- Én sem –vonja meg vállát Feyd-Rautha nick- Semmi sem változott, semmi sem javult, de legalább megvertük a svédeket. „Valami megmozdult!” Nos, akkor megköveted Sanyi Bá’-t? Én meg fogom, és Tol-t is.

Mea culpa!

Mindenkit az eredményei minősítenek, azok pedig tetszetősök. Behúztuk a kötelezőket. 1995 óta ismét egy jegyzett csapatot vertünk meg. Két körrel a vége előtt még van esélyünk a pótselejtezős hely megcsípésére. A sorsunk nem a mi kezünkben van, de 1986 óta a legsikeresebb selejtezőbéli eredmény lehet ebből. Ezúton megkövetem Egervári Sándort, valamint Korcsmárt leszámítva a teljes hátvédsort. Korcsmárt csak azért nem, mert őt követeltem a csapatba. Tényleg nem értem, hogy ezzel a kerettel, ennyi hiányzóval hogyan tudtunk három gólt rúgni Hollandiában, hogyan gyűjtöttünk be 15 pontot és főleg mi úton-módon vertük a svédeket. Így utólag meglep, Egervári Sándor jobb szövetségi kapitány, mint Erwin Koeman volt. Sanyi Bácsi, Laczkó Buksi, Lipták, Király Gabi és a többiek! Köszönjük a tegnap estét!